Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72* országos ülés február 29-én, szerdán, 1888. I igen szomorúnak és a monarchia mindkét államára nézve hátrányosnak tartanám, ha ennek tudata nem élne a monarchia népeiben is, hogy ha a szövetség csak a kormányoknak és nem a népeknek szövetsége volna, ha a tényleges és törvényes állapotot át nem érezné, annak szükségességétől áthatva nem volna Magyarország lakossága is. Azon körülmény, hogy egymás irányában Magyarország és Austria bizonyos korlátozással külön államnak attribútumaival bir, nem másítja meg azon tényt, hogy Magyarország és Austria a külfölddel szemben mégis csak egységet képez. Ez kifejezést nyer alkotmányunkban az által is, hogy mind a két államot a külfölddel szemben közös külügyminister képviseli. Én ugy hiszem, hogy nem felelne meg a létező törvény és jognak, legfeljebb a szélső bal eszményeinek, ha ezen ügy ugy intéztetnék el, a mint azt Győrffy Gyula t. képviselő ur óhajtotta, hogy két külön bizottság tárgyalná a határvillongások kérdését különkülön és két külön szerződés köttetnék. Én e tekintetben a kormánynak eljárását teljesen correctnek tartom, mert ha nem is lett volna szó arról, hogy Bukovina ezen határszéli villongásokban részes, ha pl. Magyarországnak volna ilyen ügye Szerbiával, vagy Austriának Svájczczal szemben, akkor is csak ezen eljárás követtetnék — a mint a t. ministerelnök ur mutatott is egy praecedensre — akkor is ezen ügy a közös külügyminister által intéztetnék el és ugy az egyik, mint a másik állam törvényhozása elé kerülne. Ugy hiszem, t. ház, hogy nem tesznek jó szolgálatot hazánknak azok, a kik felhasználnak minden alkalmat, hogy a separatisticus törekvéseket felköltsék, a kik a korlátolt keretben meglevő állami függetlenséget túlhajtani óhajtják. Különösen nem hiszem, hogy ez Deák Ferencz szellemében volna, ki hazájának jogait igen jól tudta védeni, de a ki érzékkel birt a monarchiának létérdekei iránt is, a melyek teljesen azonosak Magyarország létérdekeivel. Azt hiszem, t. ház, hogy önállóságunk mostani keretében is van elég számos fontos feladatunk az ország boldogítása és népünk jóllétének emelése tárgyában. Ne keressünk képzelt sérelmeket és csekély sérelmeket ne fújjunk fel mesterségesen; nem szűkölködünk reális bajokban s ugy hiszem, meg lehetünk elégedve, hogy ha sikerül azokat legyőzni. Ily nemzetközi szerződés tárgyalásánál — mint már volt szerencsém említeni — nem szabad felednünk — mert a mi itt mondatik, kimegy és hallatszik egész Európában — hogy hazánk a monarchia másik államával ellentétben nem áll, hogy nem idegenkedik azon közösségtől, a mely mindkettőnk érdé- ! kében szükséges és ne felejtsük el, hogy befolyá- ! sunkat Európában gyakorolni csakis ezen közösségben a monarchia nagyhatalmi állásában lehetséges. Ennélfogva, t. ház, azon formális közjogi aggályokat és tekinteteket js, melyeket gróf Apponyi Albert és Beőthy Ákos igen t. képviselőtársam hangoztattak, nem elég fontosak arra nézve, hogy ezen nemzetközi szerződés visszavetése által számos kellemetlenségek idéztessenek elő. Elfogadom a törvényjavaslatot. Elnök: T, ház! Hogy mily kényes természetű dolgok a közjogi kifejezések, ezt illustrálja épen az, hogy a ház ilyen élénk vitát folytat ezek felett. Midőn a képviselő urak közül valaki oly kifejezést használ a parlamentben, mely a tényleges állapotoknak meg nem felel, ezt szó nélkül hagyni nem lehet. (Élénk helyeslés.) A mikor tehát a képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a mostani viszonyok közt Magyarország ő Felsége többi tartományaival realunióban van, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ez az állítás nem felel meg a közjogi helyzetnek. (Általános élénk helyeslés.) Szederkényi Nándor: T. ház! Hogy e törvényjavaslat az ellenzék kebelében méltó viszszatetszést keltett, annak fontos és lényeges okának kell lennie, annyival inkább, mert tudjuk, hogy az ily nemzetközi szerződések tárgyalásánál a ház, de még az ellenzék is igen ritkán szokott ily nagy érdekeltséget kifejteni. A tegnapi napon igen t. képviselőtársaim egész alaposan kifejtették azon kifogásaikat, melyeket a törvényjavaslat ellen közjogi szempontból nemcsak felhozni, hanem ennek irányában a neheztelést is megtenni és a törvényjavaslatot visszautasítani kellett. A t. kormány a törvényjavaslat védelmére felhozott mindent, a mit csak felhozhatott; elismeri a hibák egy részét, a közjogi állásra vonatkozólag azonban nem táplál oly aggályokat, mint az ellenzék s egyszersmind a maga igazolására hivatkozik — különösen a t. ministerelnök ur — arra, hogy hiszen ilyen hibás törvények már a múltban is alkottattak és Magyarország mégis áll. Habár hibás törvények alkottattak is a múltban, ez nem mentség arra, hogy valaki kövesse azt az utat, melyet o maga a múltra nézve hibásnak jelölt és még kevésbbé mentség, ha ez a hivatkozás nemcsak nem felel meg a tényleges állapotnak és a törvény valódiságának, a melyre a hivatkozás történt, hanem mint én kényszerülve vagyok con~ statálni, az a törvény nemcsak intentiójának, hanem szószerinti szavainak elferdítése. Valóban rossz hatást kelt ez, t. ház, mert ugy is vannak és lesznek Lustkandlek, kik gondoskodni fognak törvényeink értelmének elferdítéséről, nem szükséges a ministerium padjairól ily czélra vállalkozni. Ez eljárá-t, tudniillik, meglevő törvényeink értelmének kiforgatása, oly helytelen és igazságtalan, hogy mégis szó nélkül hagyni nem lehet. (TJgu van! a bal- és széhő baloldalon.)