Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

g 72, ©raíágos lilés * 29-én, szerdán. 1888. egész szerződésben mindenütt osztrák-magyar államterületekről s nem Austria-Magyarországról van szó. Végre a 6. czikkben kifejeztetik az, hogy ezen szerződés az osztrák-magyar monarchia mindkét törvényhozásának alkotmány szerű hozzájárulása után jő létre. Itt tehát az 1867: XVI. törvényczikknek teljesen megfelelő fogalmazással van dolgunk, inert ezen törvényczikkben kiköttetik, hogy minden nemzetközi egyezmény csak az országgyűlések hozzájárulása után léphet életbe. Ez fontos körülmény, mert azon aggodalmak mellett, a melyek tegnap felhozattak, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat még abban is sínylik, hogy ezen szakaszt kihagyta, a melyet az eddigi szerződések mindenkor felvettek. E szerződésben, mely most tárgyaltatik, sem a czímben, sem a szövegben nincs fentartva az, hogy ezen szerződés csak a törvényhozás által tett jóváhagyás után ratificálható, illetőleg léptethető életbe. Sőt a szerződés utolsó pontja világosan kimondja, hogy ezen szerződés a ratificatio után azonnal életbe lép s igy ez most már tényleg érvényben van, tehát utólagosan iktattatik törvénykönyvünkbe ; holott az Austriával kötött vám- és kereskedelmi egyezség szerint a nemzetközi szerződések érvényéhez a törvényhozások hozzájárulása előlegesen, nem pedig utólagosan szükséges. E tekintetben van szerencsém az 1867: XVI. törvényczikk 3. § át idézni, a mely igy szól: „Az ilynemű szerződésekrenézve az alkudozás és a szerződés megkötése mindkét törvényhozó test alkotmányos jóváhagyásának fentartäsa mellett, csakis a küliigyminister által történik azon megállapodások alapján, melyek a két fél illető szakministerei között eszközlendők."Ezen szerződés e kelléket is nélkülözi. De még tévesebb az az idézés, a melyet a ministerelnök ur az 1874. évben kötött szerződésekre vonatkozólag tett. Azt mondja ugyanis a ministerelnök ur, hogy 1874-ben köttetett egy szerződés Oroszországgal s hogy ott pláne „ osztrák-magyar monarchia postaigazgatósága" van említve. Méltóztassék ezt, t. ház, jól megjegyezni, mert mindjárt idézem rá a törvényt. Az 1874. évi XIII. t.-cz., a mely az Oroszországgal kötött posta-szerzodésről szól, az osztrák -magyar monarchiának nem postaigazgatóságáról, hanem postaigazgatóságairól tesz említést. Ezen törvényczikk első szakasza ezt mondja: „Az osztrák-magyar monarchia postaigazgatóságai és Oroszország postaigazgatósága stb." A 22. §., mely a végleszámolásról szól, szintén azt mondja, hogy „Az osztrák-magyar monarchia postaigazgatóságai és Oroszország postaigazgatósága minden évnegyedben elkészítik* stb. Engedelmet kérek. t. ház, de ez két különböző dolog. Hanem a mi most következik, az már felülhal ad mindent. (Balljuh.' Halijuk !) Idézi a ministerelnök ur a Bittó-kormány alatt ! beterjesztett szerződést. A házban jelen vannak az Én igen sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs jelen, mert fontos az, a mit be akarok bizonyítani (Halljuk!) és a t. ház előtt nem lehet közönyös az, ha a múltban hozott törvények a kormány által mint hiányosak, rosszak, mint a közjognak meg nem felelők mutattatnak be, ha ez nem igy áll. Nem vagyok hivatva a múlt kormányok hibáit, sőt tényeit sem védelmezni, de azt még sem lehet közönyösen elhallgatni a törvényhozásnak, ha a törvények hibásan és ferdén idéztetnek, csak azért, hogy azzal valaki a maga hibáját fedezze. A ministerelnök ur tegnapi idézetében — szó szerint fogom előadni — azt mondotta, hogy: hiszen már a régibb időben is köttet. tek a közjognak meg nem felelő szerződések és azt mondja: itt van például 1871-ben egy szerződés az amerikai államokkal, ebben sehol sincs szó másról, mint két nemzetről, osztrák-magyar és amerikai nemzetről. Már engedelmet kérek, t. ház, még a törvénykönyvet sem kell felnyitnom, hanem egyről bizonyosak lehetünk, arról, hogy az amerikai állam olyan szerződést, melyben amerikai nemzetről volna szó, alá nem ir, mert Amerikában nemzet nincs, hanem van amerikai polgár. De ezen szerződésben egy szó sincs nemzetről, hanem igenis van állampolgárról. Erre nézve a t. ministerelnök ur a következőképen folytatja idézését: Ugyanezen szerződésben és több szerződésben is ismételten osztrák-magyar polgárokról van szó és nem osztrák vagy magyar polgárokról és későbben ismét osztrák-magyar alattvalók, osztrák-magyar polgárok említtetnek. Az Amerikával kötött szerződést 1871-ben nyújtotta be gr. Andrássy Gyula akkori ministerelnök a t. háznak Fel kell tételezni, hogy 1871ben az akkori ministerelnök, a ki a közjogi kiegyezést megkötötte, óvakodott a r közjogi kiegyezés ellenére szerződést kötni. És ő nem is hibázott ebben a tekintetben. Ezen szerződésnél meg kell jegyezni, hogy amerikai állampolgárokról lévén szó, ha egyik vagy másik czikkben egy vagy más kifejezések foglaltatnának oly értelemben, mint azt a t. ministerelnök ur idézte, ez az akkori időben még menthető lett volna, miután az alkotmányos magyar állam a 67-iki kiegyezés értelmében 1871-ben még nem volt olyan idős, hogy esetleg a múltra vonatkozó állampolgári jogok, különösen idegen államokkal. már elévültek volna és ezeket teljesen igazolni lehetett volna. Nem is ignorálták. És, t. ház, mondom, fel kell tételezni azt is, hogy gr. Andrássy Gyula magyar ministerelnök nem nyújthatott be oly egyezményt, melyr az 1867-iki közjoggal ellenkezhetett volna. Nem is terjesztett ilyet, be. A szerződés szól az amerikai egyesült államokból az osztrák-magyar monarchia államainak területeire menő polgárok jogairól stb.; ez megielel az 1867-iki közjogi kiegyezésnek és az