Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-77

77. orggágos llés márezia* 7-én, szerdán. 1888 105 sek hatása elsősorban az osztrák kivitelre támogató, az bizonyos. Valamint bizonyos az is, hogy ezen módosítás, bármi szép alakba öntsük is, praemiumot involvál magában. Mert mit jelent az a szabad választás, a mit a gyárosoknak engedünk kivitelükre nézve? Ok ugy fválaszthatnak, hogy vagy megkapják általában hektolitere után az 1 frt 50 krajczárt, vagy pedig a teljes fokiartalom alapján kapják meg az adóvisszatérítést. Tehát mit fognak tenni azok a gyárosok ? Az világos dolog és mindenkinek van annyi esze, hogy •akkor, midőn magasabb fokú sört visz ki, választani fogja a teljes fokmértéket és midőn gyengébbet, akkor pedig az átalányozási alapot fogja választani. Azt tehát nem lehet tagadni, hogy az adóvisszatérítés ezen módosítása egy t'tkolt praemiumot rejt magában, melyet ép ugy el fog találni a gyáros, mint bárki, a ki a törvényjavaslatot elolvassa. Világos dolog tehát, hogy ezt az osztrák gyárosok kívánták így, a mint azt a t. előadó ur is beismerte, hogy ezek kívánták és én elhiszem, mert az ő érdekükben áll, hogy ezen praemiumban részesüljenek. Magyarországnak tehát ebből, ha egyáltalában lesz, vajmi csekély haszna leend, de igenis van nevezetes része a teher•emelkedésben, mert ha eddig körülbelül 23 ezer forint esett ránk teher gyanánt az adóvisszatérítésből, akkor kétséget nem szenved, hogy ezentúl sokkal nagyobb quota fog Magyarországra esni. Ez ennek a törvényjavaslatnak tisztán pénzügyi hátránya Magyarországra nézve. Ott van továbbá az a hátrány, a mely megvan minden fogyasztási adónknál és a mely önként következik a közös fogyasztási terület természetéből, hogy tudniillik •épen ugy, mint a czukoradónál, itt is — csakhogy kisebb mértékben — a magyar polgárok részint az osztrák kincstárnak, részint az osztrák gyáriparnak adózói. (Ugy van! bal felöl.) Igaz, hogy mint mondám, ez nem tesz nagy összeget, mert mindössze körülbelül 72—73 ezer métermázsa az, mit sörfogyasztásunkból az osztrák gyárak fedeznek. De ennyit fedeznek. Azt tehát nem lehet tagadni, hogy ezen quantitás után mi az adót egyenesen az osztrákoknak fizetjük és legyen az bár nagy vagy kicsiny összeg, én ilyen megalázó és pénzügyi helyzetünkben káros intézkedéshez a magam részéről sohasem járulhatok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mindaddig, a inig nem látom, hogy nemcsak ideális compensatiókról beszélünk, hanem megmutatják nekem azt a rovatot, a melyben az osztrák polgár egyenesen a magyar kincstárnak adózik, a mit én nem óhajtok, mert nem óhajtom ugyan károsítani magamat, de nem óhajtom a szomszédomat sem; de ha önök azt mondják, hogy a fennálló viszonyokat egyszerre megváltoztatni nem lehet, hogy ma a közös vámterület alapján állunk, hát akkor én megkívánom legalább azt, hogy ha mi károsodunk egyfelől, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. károsodjanak ők másfelöl a mi hasznunkra. De én ezt itt sehol sem találtam. Határozottan tagadnom kell azt, hogy ezen intézkedés szüksége logicus kifolyását képezi a vámterület közösségének. Már a minapában felelt erre a kérdésre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam Wekerle t. államtitkár urnak. De alig van alkalom, mint épen ez a söradó, annak behizonyi tására, hogy mennyit tévedett az igen t. államtitkár ur, midőn a vámterület közösségét mintegy azo nosííani akarta a fogyasztási terület egységével. Hiszen kérem, ott van Németország kézzel fogható példája, épen a söradóra nézve. A közös vámterület nemcsak hogy általánosságban nem involválja a fogyasztási terület egységét, hanem magára erre az egy fogyasztási czikkre Németországban négyféle törvényhozás létezik. Van külön törvényhozás a német Eeichban, van Bajorországban, van Badenben, Württembergben: pedig hát a német egység, ugy hiszem, elég solid alapon áll, de azért mégsem jutott eszébe soha egyetlen egy német politicusnak sem azt az absurd theoriát felállítani, hogy mintegy procrustesi ágyba szorítsák bele a különböző talajú, a különböző természetű földeket és országrészeket ugyanazon egy fogyasztási rendszerbe. Én óhajtva, hogy az igen t. kormány azon aggodalmakra, a melyeket fölvetettem, legyen szives bővebb tájékozást nyújtani, mint a mennyit az indokolásban találni képesek vagyunk, (Helyes lés a szélső baloldalon.) én a magam részéről az imént jelzett okoknál fogva és a t. ház által ismert azon általános álláspontnál fogva, melyet e párt elfoglal, kijelentem ugy elvbarátaim, mint a magam nevében, hogy a törvényjavaslathoz nem járulunk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T képviselőház ! Pár szóval leszek bátor a képviselő ur előadására reflectálni, (Halljuk!) mert megvallom, annak vitatásába bocsátkozni ma, hogy milyen általános szempontból kénytelen ő elutasítani a törvényjavaslatot, nem kívánok. Természetes, ő a külön vámterületnek lévén barátja, mindenáron felhasznál minden alkalmat, hogy vastag színezéssel (Ellenmondás a szélső baloldalon) ugy tüntesse fel a közös vámterületet, mint a mely Magyarország érdeke ellen van. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon szerényen ecsetelte!) A beszéd elég szerény volt, a színezés azonban szerintem vastag volt, túlsötét és a helyzetnek valójában nem teljesen megfelelő. (Ugy van! jobbfélől.) Mindenek előtt a képviselő ur egyet állított, a mit, megvallom, én a magam részéről semmi viszonyok között nem osztok, a midőn a söriparra, mint mezőgazdasági iparra helyezett nagy súlyt. Én, megvallom, ezt a nagy súlyt, melyet ő majdnem nagyobbnak mondott, minő a szesz és czukoré, mezőgazdasági szempontból egyáltalában u