Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-77

\Q§ 77. országos üléi már CZÍBJÍ 7-én, szerdán. 1888. el nem ismerhetem, Hogy a mezőgazdaság érdeke az, hogy a söripar fejlődjék — de nem mint gazdasági ipar, hanem általában mint ipar — az természetes, mert hazánk egy kiterjedt terményének, az árpának felhasználása és ára attól függ, hogy a söripar fejlődik-e vagy nem. De mégis itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy épen, mert közös vámterület van, ezen magyar gazdasági érdeknek, nem hogy nem árt, de sőt azt támogathatja és előmozdítja az is, hogy Austriában a söripar fejlődik, mert a magyar árpának oda való kivitelét a legnagyobb és legelőnyösebb módon előmozdítja. ((Igás! Ugy van! jóbbfelöl.) Azt hiszem, ezen különbséget a t. képviselő urnak is el kell ismerni. Mert mig például a czukoriparnál a mi répatermelésünket, a mi gazdászatunkat az osztrák ezukoripar fejlődése egyáltalában elő nem segíti: addig a söripar fejlődése a mi árpánk árának befolyásolása utján a mi gazdászatunknak hasznára válik. Ez az egyik, a mit megjegyezni kívántam. A t. képviselő ur beszél továbbá a söriparnak nálunk hanyatlásáról. Hát, t. ház, hogy a sörgyárak száma apadt, azt mindenki tudja, de a képviselő ur maga is elismerte azt —habár tagadta, hogy a borfogyasztásra befolyással bírna — hogy a sörfogyasztás nálunk növekedett; másfelől, nem tagadhatja, a mit a statistieai adatok bizonyítanak, hogy ma sokkal kevesebb osztrák sör fogy Magyarországon, mint tiz évvel ezelőtt. Ha tehát mármost osztrák sör kevesebb fogy, a sörfogyasztás pedig növekedett, ez csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon ma sokkal több sör termeltetik, mint ezelőtt 10 esztendővel, (ügy van! jóbbfelöl.) Ez olyan, a mit, azt hiszem, a képviselő ur sem fog tagadásba venni. Ha tehát e törvényjavaslat intézkedései olyanok — erről fogok még egy pár szót szólni — melyek a söripar fejlődését előmozdítják : akkor egy oly ipar fejlődését mozdítják elő, mely igaz sokkal nagyobb mértékben meg van ma is Austriában, de a mely nálunk is a fejlődő iparok sorába tartozik. Ez tehát csakugyan mi ránk nézve káros és rossz hatású nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur kiszámítja, mennyivel fog e

r törvény által a magyar fogyasztó többet fizetni. Én azt hiszem, hogy habár már az általam mondott szám is nagy, még az is túlmegy azon, a mi a teljes valóságnak megfelel. De megengedem, 13 — 14 ezer frtig szaporíthatja e törvény a kiadásokat, de bár rámutattam ezzel szemben a minket is érő gazdasági előnyökre és csak ismételhetem, hogy ha e törvény a sörtermeléstelőmozdítja, mivel előmozdítja nálunk is, megadja azt a legjobb módot, hogy az Austriából behozott sör után a magyar fogyasztó által fizetett adó ne folyjon az osztrák kincstárba, hanem növekedvén a sörtermelés nálunk is megszűnjék az a viszony,, mely viszonyt ő — szerintem ugyan helytelenül — lealázónak tart, de melyre nézve én legfeljebb is azt mondhatom, hogy a magyar kincstár érdekében van természetesen az, hogy a lehetőségig saját iparunk fejlesztése utján elenyésztessék ez a viszony, (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur méltóztatott azt is mondani, hogy a második szakaszban foglalt modalitások, melyek közt a sörgyáros választhat, a kincstár károsítására fognak vezetni, mert egyik esetben, ha erős ezukortartalmú sört akar kivinni, a ezukortartalom szerint, más esetben pedig az átlag szerint fogja akarni, hogy a kivitelnél az adóvisszatérítést megkapja. Én, azt hiszem, t. ház, hogy a legtöbb esetben legalább, a ezukortartalom szerint fogja akarni, azért, mert az 1 frt 50 kros tétel, a mint én tudom, a 9 fok ezukortartalmú sörnek felel meg, a mi pedig kivitelre nem alkalmas és olyan az, a mi egyáltalán kivitetni nem is szokott. De különben megvallott^ minthogy ezen szabadabb mozoghatás okvetlenül az iparnak előnyére válik, nem hittem, hogy azért, mert esetleg — bár én azt hiszem, hogy alig — némi csekély kárt okozhatna is a kincstárnak, ez által elfogadhatatlanná lenne. Mert én, igaz, kötelességemnek tartottam és tartom a kincstár érdekeit védeni, de ha a nélkül, hogy azt nagy veszélynek tenném ki, az ipar szabadabb fejlődését előmozdíthatom, azt hiszem, egészben véve még a kincstár érdekét is jobban mozdítom elő, (Helyeslés a jobboldalon) a mennyiben már fejlődött ipar után nagyobb jövedelme lesz az államkincstárnak, (ügy van ! Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) A képviselő ur még szíves volt mintegy következetlenséget találni abban és találgatta is az indokát annak, hogy miért nem megy át itt a törvényhozás egyenesen a terményadóra. Hát

7 t. képviselőház, egyenesen minden esetben a terményadóra igaz nem megy át, de hogy ugyanazon irányban halad ez a törvényjavaslat is, nem fogja a képviselő ur tagadhatni, mert hiszen a mérő' edények felállítása más szóval annyi, mint a terményadó behozatala. Erre pedig nemcsak a lehetősége, sőt esetleg a kormánynak joga is van, (Igás! Ugy van ! jóbbfelöl.) Tehát épen ugyanazon irányban, ugyanazon utón halad, mint haladt a többi törvényjavaslatoknál. Végül a képviselő ur azt mondja, hogy igazságom volt, hogy odaát ép ugy beszélnek megfordított viszonyban, mint itt. De hát — úgymond — beszélni, állítani lehet, ha indokolni nem tudják. Már bocsásson meg a t. képviselő ur, én, igaz, alaposan indokolva azt, a mit odaát beszélnek, nem hallottam, de bőven indokolva hallottam ott is és ebben is egyforma a helyzet. (Tetszés