Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72. országos ülés február 29-én, szerdán. 1888. Dárdai Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik ; ellenben az interpellatiós könyvben a következő bejegyzések foglaltatnak (olvassa): Február 25. Meszlényi Lajos: A választásoknál Duna-Szerdahelyen elkövetett visszaélések tárgyában, az igazságügyministerhez. Február 29. Szendrei Gerzson: az aradi Neumann-testvérek szeszgyárosok részére pénzügyministerileg elengedett 2 millió forint adó tárgyában, a pénzügyministerhez. Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpelhttiójukat. Következik a napirend szerint az osztrákmagyar monarchiának Romániával a monarchia két állama és Románia közt fenforgotthatárvillongások kiegyenlítése végett, a határvonal újabb megállapítása s azzal kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában Romániával kötött s Bukarestben 1887. évi deczember hó 7-én és november hó 25-én aláirt nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. A következő szónok Steinacker Ödön képviselő ur. Steinacker Ödön: T. ház ! Nem kívántam ugyan felszólalni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnál, de a vita folyamán, különösen a t. szélső bal padjairól elhangzott némely nyilatkozat, mégis késztet erre. Megengedem, t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat némely formális tekintetben hibás lehet; megengedem, hogy egyik-másik kifejezése a közjog szempontjából, vagy más tekintetben nem teljesen megfelelő; megengedem, hogy lehetséges és kívánatos lett volna a franczia eredeti szöveget módosítani, diplomatiai utón azt kiigazítani, addig, a inig a román kamara azt el nem fogadta. De mivel az elfogadás ott már megtörtént és különösen mivel azóta Romániában választások is voltak és ríj törvényhozás létesült és az ügynek újból való felvétele nehézségekbe ütköznék : egy szerződéssel szemben, a mely érdemileg nagyjában véve helyesnek tartatik, ezen eljárás a nemzetközi érintkezésekben némileg szokatlan is volna, de mindenesetre ez időt venne igénybe és nem tudhatjuk előre, hogy a román kamara hogyan határozna. Mindenesetre halasztást szenvedne azon ügynek rendezése, mely évek hosszú során át sok bajjal és kellemetlenséggel járt az országra nézve és ugy hiszem, sokkal fontosaim azon érdek, hogy az eddigi határvillongások megszűnjenek, ennélfogva elfogadom a javaslatot. Hogy különben az alkotandó törvények szabatossága iránt van érzékem, azt épen egy Romániával kötött szerződés alkalmával, körülbelül 12 évvel ezelőtt volt szerencsém bebizonyítani, midőn a kereskedelmi szerződés alkotásánál igen számos javaslatomat kegyes volta t. ház elfogadni. De akkor a magyar szövegről volt szó, mely a lényeget nem változtatta, most csak a franczia szöveg módosítása és pedig mindkét fél megegyezésével vezetne csupán a czélhoz és ennélfogva azt hiszem, hogy már ezen oknál fogva sem érdemes az ügyet elhalasztani. A mi azonban főleg felszólalásra késztet, ar több nyilatkozat, melyet a t. szélső bal padjairól hallottuk, azon szellem, mely ezekben nyilvánul, melyben egy bizonyos gyülöletesség mutatkozik a monarchiának mint ilyennek minden fellépése alkalmával. Én nem hiszem, t. ház, hogy bárhol a külföldön kedvező benyomást tehetne, ha a monarchia két államának érdeke és annak egymás közti viszonya ily rideg módon szembe állíttatik egymással, ha a létező kapcsolat oly kevéssé vétetik tekintetbe, ha egy bizonyos idegességgel visszautasittatik minden legkisebb törvényes közösség. Időszerűtlennek tartom ezt különösen a mostani politikai constellatiók közt. Hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz szükség arra, hogy a monarchia két államának frigye vérrel pecsételtessék meg. Minden viszály, minden bizalmatlanság a két állam közt, ugy hiszem, csak gyengíti az esetleg szükséges közös erőkifejtést. Régi egyszerű mondás, hogy az egyetértés növeli az erőt és még az ellenségnek azon puszta feltevése is, hogy egynek érezzük magunkat, előnyt ad nekünk, holott ellenkezőleg azon bizonyos újjhuzás, nézetem szerint, mindenesetre megbénítja cselekvési képességünket. Minő benyomást kell hogy keltsen, ha azt mondják, hogy az egyik államnak semmi köze ahhoz, ha a másiknak területéből egy kisebb vagy nagyobb rész átengedtetik, elidegenittetik, esetleg talán el is szakittatik. Ez az érdekközösség tudatának igen csekély mérvére vall, ez az erély jelének sehol sem fog tekintetni. Mert, t. ház, bármit mondjon is közjogunk, nem lehet szemet hunyni az előtt, ha Európa köztudatában kifelé tekintélyt, befolyást Magyarországnak csak a monarchia nagyhatalmi állása ad. Magyarország érdekei csak annyit nyomnak a latban, a mennviben tekintetbe vétetik a monarchia ereje. Madarász József: Talán magyar erő is! Steinacker Ödön: Ez annak csak egy alkatrésze. Perczel Miklós:De a nagyobb és erősebb. Steinacker Ödön : Ugy hiszem, nem lehet szó nélkül hagyni, ha e házban ugy tüntetik fel a dolgot, mint ha a monarchia két állama közt az egyedüli kapcsot tulajdonkép csak a dynastia képezné. Ugy hiszem, hogy az 1867-iki kiegyezés valódi reál-uniót létesített Magyarország és a monarchia másik állama közt ; mert nem lehet egy háromszáz éves traditiót, történelmet és sok tekintetben lehet mondani, háromszáz éves érdekközösséget oly könnyen megszakítani. Én