Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-58
gg 88, orteAgos ülés fe harckészültséget hagyja meg nemzetének és ugyanezt hangoztatják Európa minden államában, kivált a nagyhatalmasságokban : kérdem, hogy a mi roncsolt pénzügyi helyzetünkben, mikor a megfeszített háborús válság tovább, hosszú időn át nem tarthat, indokolva van-e nekünk a takarékoskodás és pénzszükség ezen korszakában 1.800,000 frtnyi költekezést tenni oly czélra, mely bár szükséges — elismerem ? de még sem elhalaszthatlan. (Helyeslés aszélsöbalfelől.) Ha eddig meglehettünk a hátrányos épületekben, a mostani külpolitikai háborús helyzetnek jobbra vagy balra eldőléséig — ugy sem tarthat az hosszú ideig — azt hiszem, ily tetemes kiadással és ezen szerződésnek megkötésével várhatnánk s az igazságszolgáltatásra sem hárulna valami nagy baj, hogyha tudniillik a kényszerhelyzetnek hódolva, ez az építkezés egy kissé elhalasztatnék. Ezt szükségesnek tartottam kijelenteni akkor, midőn az ellenzékre többször hivatkozás történik, hogy a költségvetési tételek egyes positióinál többletet, iij kiadásokat ne ajánljunk; ne tegye tehát e válságos napokban maga a kormány, hogy ily nagy összeget előirányoz nem halaszthatlan kiadásra. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Ezt szükségesnek tartottam elmondani. A mi a localis dolgokat illeti, az előadó ur leírta a telket g a localis dolgokra eléggé kiterjeszkedett. Lipótváros! Én igazán csodálom, hogy a mikor a kormány a fővárost emelni akarja s nagy épületeket emel, örökké a Lipótváros, mindig csak a Lipótváros. Ha már a helyi viszonyokat tekintjük, nem látom be, hogy miért nem lett volna érdemes komolyan számba venni a sóházi telkeket is, melyek a kormányéi s melyek beépítetlenül hevernek, nem mondom, czélszerűek-e vagy sem, de ha nem is czélszerűek, értékesíthetők volnának s talán a főváros magyarabb részei felé is lehetne tekinteni s nem épen mindig a Lipót- és Terézvárosba építeni be a nemzet minden millióit. (Helyeslés balfelől.) Ezt, mintegy felhívatva az előadó ur localpatriotismusa által, voltam kénytelen elmondani. Legfőbb kérdés itten az, melyet beszéde második részében Unger t. barátom megérintett; tudniillik a nyilt pályázat kérdése. Több nagyobb kormányépületnél, mely az utóbbi években épült, az eddigi alkotmányos elvnek megfelelőleg szabad verseny és nyilt pályázat hirdettetett úgy a főépítés, mint az egyes építési és berendezési szakokra is. Például felhozom a honvédelmi ministeriumi palotát az állatgyógyintézetet, a polytechnikumot, az angyalföldi — gondolom —őrülték házát. Szóval többet is sorolhatnék fel, de ezeknél tudomásom szerint mindenütt a nyilt pályázat hirnár 7-én, kedden. 1$$S. detésének elve szerint történt az építkezés. Azért szerettem volna, ha a minister ur előttem nyilatkozik, hogy megismerjük ezen dologban a nézetét, mert ezen törvényjavaslat indokolása nem mondja, szándékozik-e a kormány nyilt pályázatot, szabad versenyt, az alkotmányos elvnek megfelelőleg iparunk emelésére hirdetni vagy sem ? Csak sejtenünk lehet az indokolásból, hogy a kormány egy vállalkozóval alkudozott és az előadó ur is hangsúlyozta e körülményt. Én — megvallom — világosságot szeretek az ily ügyekben; és h t. minister azt cselekszi, a mit mondott, hogy kéz alatt megalkuszik egy vállalkozóval, az alkotmányos elv kijátszásával, akkor bizony a Bach-systemába megyén vissza, vagy ha nem a Bach-systemába, legalább is a Búsbach-systemába, (Hosszantartó élénk derültség.) Én nem akartam szójátékot mondani, hanem valóságot. Valóságot mondottam, mert a t. előadó ur pártolója, ajánlója a kézalatti megalkuvásnak, mert ő adja elő és ajánlja a bizottságban és a házban. Egyébiránt az egész dolog, azt hiszem, valami terézvárosi vagy lipótvárosi helyi viszonyokkal függ össze. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Élénk ellenmondás az előadó részéről.) Az iparosok aggodalmat keltő dolgokat beszélnek, melyeket én nem akarok a ház előtt felhozni; de szükségesnek tartom jelezni, hogy a közvélemény ezen ügyben forrong. Én többet nem szólok. Mindezt igen jól fogja tudni Búsbaeh t. előadó ur, mert ő ismeri jobban a viszonyokat; én nem ismerem. Nem ismerem a vállalkozót, nem ismerem a Teréz- vagy Lipótvárosi viszonyokat; de mondhatom, hogy forrong a fővárosi iparosok közvéleménye ebben az ügyben: és én azt hiszem, méltán, hogy ha a szabadverseny alkotmányos elve kijátszatni szándékoltatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért kérnék a t. kormánytól és a t. előadó úrtól ezen ügyben világosságot. Én nem vádolok senkit; nem neveztem személyt, kivévén az előadó urat, a ki a dolgot ajánlotta s bizonyára jobban ismeri úgy is, mint a pénzügyi bizottság előadója, mert föl nem teszem róla, hogy ha nem ismerné, azt oly melegen merné ajánlani. Hogy ha a kért felvilágosításokat a t. minister ur részéről, a ki előbb ugyan vonakodott és az előadó ur részéről, a kinek előadására egyébiránt akkora súlyt nem helyezek, meg fogjuk kapni — miután az építkezés szükségességét, bár nem oly sürgősnek — mi is elismerjük, haj'landók leszünk a törvényjavaslatot megszavazni; ellenkező esetben én részemről fentartom magamnak további észrevételeimet a részletes tárgyalás alkalmával megtenni. Különben pedig, mint minden esetre helyén valót, pártolom Unger Alajos t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a sgdső baloldalon.)
