Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

58. országos ülés felbrnár 7-én, kedden. 1888. 87 ban egykor mégis csak be fog hozatni. Azonban, ha mindezekkel egyet értek is, ki kell jelentenem, hogy nem érthetek egyet azon módozattal, a mely­lyel az épület létesítése végrehajtatni czéloztatik. T. i. azt veszem ki az indokolásból, hogy a t. mi­nister ur a nyilvános versenynek teljes kizárásá­val, egyetlen egy vállalkozóval érintkezett, a kit nincs ugyan szerencsém ismerni, de kiről azt gon­dolom, hogy ismerve a tisztelt minister ur szokott óvatos eljárását, elhihetjük, hogy az bizonyosan igen megbízható egyéniség. Igen jól tudom, hogy vannak ily eljárásra már praecedensek is és azok helyesek lehettek különösen akkor, midőn vala­mely gyors építkezésről volt szó. Azonban ott, a hol még sem lehet mondani, hogy a gyorsaság égető szükség lenne, azt hiszem, nem volt szüksé­ges a nyilvános pályázatot teljesen kizárni és egyedül egy vállalkozóval ily nagy összegű építke­zést, (Helyeslés a szélső baloldalon) amely 1.800,000 forintra rug, eszközöltetni s nem hiszem, hogy az építkezés gyorsaságának szüksége indokolná a nyilvános verseny és a részletes pályázatnak mel­lőzését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudom, hogy már a t. minister urak körülbelül megszokták azt, hogy tartanak maguknak házi építészeket épen ugy, mint házi doetorokat, ez lehet igen kényelmes dolog, de akkor ne beszél­jünk minduntalan arról, hogy fejlődő iparunkat elő akarjuk segíteni, hogy fel akarjuk keresni a közvetlen forrásokat a mezőgazdaság és ipar terén, akkor ne sürgessük a közös hadügyminister urat, hogy ne egyes vállalkozóval, hanem a mennyire lehet, az egyes termelőkkel és iparosokkal szer­ződjék, akkor ne beszéljünk arról, (Halljuk! Hall­juk!) hogy alkalmat akarunk adni egyes iparo­soknak, hogy mint önálló iparosok működjenek és ne legyenek a nyilvános verseny kizárásával egyes vállalkozóknak rabszolgái. És ha a nyilvános pályázatot érdemesnek tart­juk akkor, midőn egy pár évre állami bérletbe pél­dául 50 holdat kiadunk: akkor megkövetelem azt, hogy egy 1.800,000 frtra rugó építkezésnél tel­jes nyilvánosság szerepeljen s az pályázat utján létesíttessék. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Azt hallottam, hogy azért kellett annyi ideig ez épületnek létrehozására várakoznunk, mert a boldogult igazságügyminister mindig irtózott a felelősségtől és gyanútól. A felelősségtől és gya­nútól nem volt oka irtóznia, valamint — azt hiszem — nincs oka a jelenlegi minister urnak sem irtózni sem az egyiktől, sem a másiktól, mert ismerjük minden tekintetben tiszta kezét és én még a gyanú árnyékát is távol akarom tartani személyiségétől e dologban, a hol engem nem sze­mélyek, hanem a nyilvános versenynek magasabb érdekei vezérelnek s vezérelnek az iparosok érde­kei is, kik tömegesen fordultak egyes képviselők­höz, hogy ne csak szavakkal játszsíunk, hanem cselekedjünk is és hogy ne kössön az állam egyes nagy vállalkozókkal szerződést, hanem mutassa meg, hogy lehet szerződni egyes önálló iparosok­kal is, a kik nem lesznek kénytelenek nagy per­centeket elengedni a vállalkozó részére, melyeket az állam esetleg a maga részére takaríthat meg. Mindezek után arra kérem a t. házat, hogy miután egy-két hónapi halasztás nem jár veszély ­lyel, méltóztassék elfogadni a következő határo­zati javaslatot (olvassa): „A képviselőház utasítsa az igazságügy­ministert, hogy a 103. számú törvényjavaslat alapján Budapesten létesítendő törvénykezési épü­let kiépítését nyilvános s részletes pályázat utján eszközölje s a vállalkozókkal szemben az épület tartóssága iránt kellő biztosítékokról gondoskod­jék." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez utolsó részre nézve bátor vagyok meg­jegyezni, hogy ezt azért vettem fel — bár tudom, hogy ez az administratio körébe tartozik — mert az utóbbi időben sajnosán tapasztaltuk néhány állami épület létesítésénél, hogy két-három év alatt a tatarozási költségek egészen felemésztették azon hasznot, melyet az államkincstárnak az ol­csóbb ajánlat hozott. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Balogh Géza jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Thaly Kálmán: T. ház! Én azt hiszem, nagyon megrövidíthetnők a vitát, ha most mind­járt megtudnók a t. minister ur álláspontját a szabad pályázat kérdésében. Hálával fogadnám, ha -a t. minister ur most méltóztatnék nyilatkozni, ha nem, kész vagyok most is szólni. (Szünet.) T. ház! Minthogy a minister ur vonakodik szint vallani, (Felkiáltások jobbfelöl: Miféle kifejezé­sek! Zaj.) kénytelen vagyok őt megelőzni. Enge­delmet kérek, kifejezéseimet magam válogatom meg; ha nem tetszenek, majd keményebbet is használok. (Zaj jobbfelöl. Derültség a szélső bal­oldalon.) Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy az ügyvéd és bírói kar és általában a jogászkörök azon kívánalmai, melyeket Unger Alajos t. ba­rátom hangoztatott, nagyon jogosultak. Hogy az igazságszolgáltatás közegei czélszerűtlenül szana­szét vannak most elhelyezve a fővárosban, sok­szor hangsúlyoztatott és általában ismeretes hát­rányokat okozott. Elvileg tehát pártunk részéről sincs senkinek kifogása az ellen, hogy e hiányo­kon egy több igazságügyi forumot központosító épület felállítása által segítsünk. De midőn a t. kormány és a többség minduntalan hangoz­tatja a szükséges takarékosságot és nyomatékos hivatkozás történik Európaszerte — a vasember ÍB nyomatékosan szólalt meg tegnap és ö ii a

Next

/
Thumbnails
Contents