Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

Sí 11. orsíigM KM február S-in, hétfőn. 1888. oldalról hiába teszünk eoneret javaslatokat, mert azokat nem fogadják el. Onnan kell tehát azokat várnunk, hogy az ország, különösen pedig a kisgazda közönség a károsodástól megmentessék. Téves azon felfogás is, mely szerint javaslatot azért nem tesz, mivel a ministeriumnak módjában van az átruházási jog mellett az egyes tételeket tetszése szerint felhasználni. E nézet alkotmányjogi szempontból nem helyes, mert ezen eljárás a képviselőház kölséffvetési jogának megtagadását jelenti. Én tehát az ellen tiltakozóin, mert azt hiszem, ezen felszólalás a túloldalon ülő párt irányadó férfiainak nézetét tartalmazza. Felszólalásra serkentett a t. képviselő urnak azon kijelentése is, hogy ő akolozsi gulya fentartására fordított 16 ezer forintot szintén a bikák beszerzésére akarja fordítani s ezt indokolja azzal, hogy ott van Mezőhegyesen az állami pepineria és igy ezt tehetjük a nélkül, hogy a magyar faj fentartása tekintetéből kárt okozzunk. E tekintetben sem vagyok a képviselő úrral egy nézetemmert akolozsi gulya az erdélyi faj fentartására alapíttatott. Már pedig az általánosan el van ismerve mindenki által, hogy az erdélyi faj marhák, különösen igavonó marhának az összes marhák közt a legkitűnőbb ; nem csak az Erdélylyel szomszédos megyékben, hanem a Dunán túl is minden gazda iparkodik erdélyi igavonó marhát gazdaságába beállítani. Magam tudom tapasztalásból, hogy a magyar faj Erdélyben nem tud meghonosulni; a magyar fajt Erdélyben nem szeretik, a magyar fajú tehenek nagy mértékben, a mi itt ritkaság, mételyben pusztulnak el. Állami és közgazdasági szempontból bármilyen kitűnő legyen a mezőhegyesi pepineria, feltétlenül szükségesnek tartom, a kolozsi gulyának fen tartását, mert e nemes faj, a mely az országban a legkitűnőbb igavonó marhát adja, csakis e gulyában tartatik fenn eredeti minőségében és még hozzá kell csatolnom, hogy a mai viszonyok közt ez elkerülhetlen, mert a ki az erdélyi viszonyokat ismeri, tudja, hogy az erdélyi fajú marha a legnagyobb mértékben vitetik ki és ma azon a ponton állunk, hogy ha. az erdélyi fajból nagyobb kivitel történik és mesterséges eszközökkei a termelés e téren nem mozdíttatik elő, az erdélyi faj kipusztul. Ezeket akartam megjegyezni, különben a tételt elfogadom. Láng Lajos előadó: Ha megengedi a t. ház, az előttem szólt képviselő ur beszédének egyetlen egy pontjára némileg köteleseégemnek tartom azonnal válaszolni. Es ez az, mint ha azon képviselő urnak, kinek beszédével foglalkozott, azon felfogása, hogy itt az egyes rovatok közt vireinentjog gyakoroltatik a minister ur által, a képviselőház alkotmányos jogával ellenkeznék. Ugron Ákos: Ha ugy használja fel, mint ő értelmezte! Láng Lajos előadó: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kihallgatni. E két czún : ugy az ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélok ezíme, mint a gazdaság különböző ágainak emelésére szolgáló czím nem szavaztatik meg rovatonként és tételenként, hanem egy czímben. Ezzel tehát az átruházási jog az egyes tételek közt teljesen el van ismerve és ez a mi elfogadott gyakorlatunk szerint a virement jogát a minister urnak megadja. Azt természetesen a minister ur nem tehetné, hogy oly tételekre, melyek itt nem szavaztattak meg, költse el az illető összeget, hanem hogy az Összegen belül, belátása szerint, melyik tételt tartja fontosabbnak, vagy kevésbé fontosnak, erre nézve a képviselőház abból a szempontból indul ki, hogy ezt a gyakorlati viszonyok és körülmények fogják meghatározni és hogy e tekintetben a minister, ki a közigazgatásnak élén áll, leghelyesebbentudja megítélni, hogy az adott esetben mekkora költség fordítandó haszonnal az illető gazdasági ág emelésére. Ez az éveken keresztül való gyakorlat és igy semmi olyasmi nem száudékoltatik, a mi a képviselőház budget-jogával ellenkeznék. (Helyeslés jobhfelől) Balogh Géza jegyző: Tors Kálmán! Törs Kálmán: T. ház! Nem szándékozom elkövetni azon ízléstelenséget, hogy a gyümölesészetről, a mely felszólalásom tárgya lesz, általánosságban beszéljek és annak nemzetgazdasági fontosságát, különösen a szegényebb néposztály jólétére való fontosságát itt, a t. háznak, vagy a t, kormánynak fejtegessem. Meg vagyok győződve, hogy ezt ép oly jól tudják és az ügyet magát annyira szivükön viselik, mint a hogy én viselem és a mint én óhajtom, hogy viseljék. Az sem szándékom, t. ház, hogy kedvencz eszméket propagáljak e házban, mert magam is igen megtudom ítélni azt, hogy a mostani idő nem igen alkalmas arra, hogy kedvencz eszméket propagáljunk. Elfogadom a néhány nap előtt Tisza István t. képviselő ur által mondott azon jó tanácsot, hogy rendeljük alá az egésznek a részleteket és ne álljunk elő oly követelésekkel, amelyek dissonantiát hoznának be a takarékosság szép harmóniájába. Megvallom, még néhány évvel ezelőtt azon reményben birtam magamat ringatni, hogyha talán ezen igen fontos ág emelésére a kormánynak nagyobb áldozatkészségére appellálunk, nem lesz szavunk kiáltó szó a pusztában. Most azonban többé sem arról nem beszélek, hogy itt külön összeg vétessék fel a budgetbe a gyümölcsészet felkarolására, sem arról, a mit néhány év előtt említettem, hogy valamint a szőlő számára Kecskeméten van, ugyanazon mintára létesüljön a gyümölcsészet számára országos költségen egy I telep. Én itt e részletes költségnél is a kérdésnek