Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

57. országos ülés február 6-An, hétfőn. 1888; '5$ a mellettök eddig nyilvánult bágyadt támogatás­sal és ajánlgatással szemben, maga a mélyen tisz­telt államtitkár ur is, szombaton pedig t. barátom Láng Lajos előadói zárbeszédében már kellőleg reducálták ; mivel azonban itt a magánhaszon vágya szállt szembe a közhaszon érdekével s e magán­haszon szószólójaként azóta Steinacker Ödön kép­viselő ur a mintapinczét igen kedvezőtlen színben tüntette föl: számíthatok tán én is a t. ház némi figyelmére, midőn e tárgyban röviden elmondom nézeteimet, előre is kijelentve, hogy ezúttal is szerencsém van a Steinacker Ödön képviselő ur nézeteivel ellenkező állást foglalni el. Különösnek tartom már azt is, hogy az említett testületek és parlamenti szószólójuk ép akkor kérik a közérdekben istápolt intézetnek megszüntetését, midőn azt a közgazdasági ministerínm természetes, egészséges alapra fekteté, átengedve — az állam évről-évre kisebbedő segélye mellett — a borter­melők szövetkezetének s a segély fejében fentartva magának az ellenőrzés becses jogát a végett, hogy a mintapincze ezentúl is teljesítse közgazdasági hivatását. A kérvények beadói azonban ez intézetben mindenkép a magyar borkereskedés nagy kárát és sérelmét látják. Jellemző, hogy a mesterséges bor­gyártást eltiltani kívánó, mondhatni országos törek véssél szemben is ép eme három körből eredt az ellenzés. Akkor is, mint most, egy a hiba: bor­kereskedők éles ellentétbe helyezik magukat a bortermelők állandó érdekeivel, (ügy van!) holott egymás kölcsönös támogatására volnának hivatva. A nemzetgazdaság három ágát gyakorló osztályok közt támadhatnak ugyan időleges érdekkülönbsé­gek haszon tekintetében; de a földmívelés, ipar és kereskedelem lényeges érdekei tulajdonkép mindig összhangoznak, mert hiszen egyazon talaj­ból s ugyanazokból a gyökerekből szívják élet­erejüket, mint egy terebélyes fának különböző irányban elágazó sudarai. A kérdéses kérvényekben különben nem is egész osztály érdeke lép elénk, mert nem halljuk, hogy a Hegyalja, Pozsony, Arad, Miskoicz, Eger kiváló kereskedői kívánnák a mintapincze meg­szüntetését s az új szövetkezet szétrobbantását. Itt csak egy csomó czég több haszna van szóban, melynek kívánása ugyan saját üzleti szempontjá­ból természetes lehet, de mert ezúttal ellentétben áll a közhaszonnal, nem számíthat a törvényhozás méltánylatára, mint a melynek az ügyet magasabb szempontból kell felfognia. (Helyeslés a jobboldalon.) A főpanasz az, hogy a mintapincze, eltérve hivatásától, csupán állami kedvezményeket élvező üzleti versenytárs lett s mint ilyen, rontja a bor­kereskedők üzletét. Az államtitkár ur számokban mutatta ki, hogy üzleti versenytársnak nem valami hatalmas, de még ha okoz is némely czégnek némi kárt, vájjon döntő szempont-e ez, ha a köznek használ ? Hisz ilyen osztályérdeki szempont mellett apáink sem fogadhatták volna be forgalmi eszkö­. zeik közé a gőzhajót, mert azzal a rév-komáromi hajó-ácsoknak okvetlenül sok kárt okoztak; de a hazánkbeli két első vasutat, a pest-váczit és pest­szolnokit sem építhetik ki, inert ezzel meg a váczi és szolnoki híres fuvarosok estek el sok kereset­től ; de még a főváros sem kaphatott volna víz­vezetéket, mert e miatt a dunavizet hordozó sza­marak tulajdonosai üzletüket veszték el. Talán illenék is elnézést kérnem a t. háztól, hogy ilyen primitív példákra hivatkozom, de mentségemül szolgál, hogy e pillanatban kifelé is kell beszél­nem, mivel érdekünkben áll a kérvényezőket meg­nyugtatni a felől, hogy a törvényhozás miért nem helyezkedhetikaz ő magánjellegű szempontjaikra. A döntőszeinpont itt mindig csak az lehet.hogy mit követel a közérdek. E közérdek szempontjából a mintapinczére, akár az államé maradt volna, akár bortermelők kezébe ment át, a régi két főokból még mindig szükség van. Egyik a külföldre gyakorolt jó hatás. Ha lelkiismeretlen kereskedők a külföld legfőbb piaczán elrontották és rontják még mindig a jó magyar bor hitelét, (Helyeslés) kellett kelet­kezni olyan hiteles, quasi hivatalos vállalatnak, mely hamisítatlan minták küldésével a megron­tott hitel helyreállítására törekedjék (Helyeslés) s az ilyen feladat nem néhány esztendő munkájfi s nem könnyű munka. Az elveszített svájezi piaezot e réven sikerült nagy részben visszaszerezni s a rég elidegenített Észak-Amerikába is a minta­pincze csak ép újabban tör nagyobb utat. Csalfa kereskedők hibáit teszi jóvá s mégis tisztességes kereskedők támadnak ellene. Pedig a mit mivel, nem csupán a bortermelő érdeke, hanem a solid borkereskedőé is, ki — mint előadónk is említette zárbeszédében — annál könnyebben nyerhet pia­ezokat, mennél jobb hitelűvé válik az árúczikk, melylyel kereskedik. Annak lehet ez csak ellenére, ki attól fél, hogy gyönge portékája nem számíthat keletre, ha egyszer az emberek megízlelték a sok­kal jobbat. Megvallom, igen csodálkozom azon, hogy ilyen gyanúnak még csak látszatát is ma­gukra idézik a pécsiek és soproniak, holott föl­teszem róluk, hogy jó portékával kereskednek. A mintapincze másik fontos feladata, melyet vajha új szervezetében is mentől nagyobb mér­tékben teljesítene : szaktudó pinczemesterek kép­zése. Hogy ez szintén országos érdek, nem kell bizonyítani, mivel hogy köztudomás szerint a pinezekezelés nálunk számtalan borvidéken még mindig primitív lábon áll. Erősebb lábra állítása ismét nem csupán a termelők, hanem a solid bor­kereskedők érdeke is, kiknek üzlete annál jobban virágozhatik, mennél több pinczéből láthatják el magokat jó árúczikkel. Vájjon csupán e két fontos okból is nincs-e eléggé igazolva, ha a mintapincze néhány évig

Next

/
Thumbnails
Contents