Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

£6. országos ülés február 4-én, szombaton. 1888. Í! némely helyen egész 24 órán át ugyanazon mun­kásszakasz van alkalmazva. Igaz, hogy egyúttal constatálva van az is, hogy ez legtöbb esetben maguknak a munkások­nak kívánságára történik, hogy ez által maguknak két hétben egyszer egy teljesen szabad papot biz­tosítsanak ; de ez nem akadályozhat bennünket annak kijelentésébea, hogy a munka ily megfeszí­tése az egészségtan legelemibb követelményeibe ütközik. Constatáltátott továbbá, hogy a segélypénztár­ügy, melynek külön törvényes szabályozását a nagy iparra vonatkozólag az 1887-iki törvény kilátásba helyezi, meglehetős kezdetleges állapotban van. Megvallom, nem oly kezdetleges és desperatus álla­potban, mintmagam hittem, de mégis eonstatáltatott, hogy a főváros területén, hajói emlékszem a 'szá­mokra, a munkásoknak 74%-a az, mely valami mó­don a segélypénztárak valamely nemében résztvesz és ennek folytán betegség esetén segélyben részesül 26% azonban semminemű segélyben nem részesül. A vidéki gyáraknál a viszony jóval kedvezőbb ; a mennyiben ott a munkásoknak 88% a vesz részt valamely segélypéuztárban és csak 12% az, mely minden segélyezés nélkül marad. Én őszintén megvallom, hogy e viszonyt még kedvezőtlenebbnek gondoltam. De ezek a számok is mutatják, hogy ezen ügynek az összes ipar­ágakra és az összes munkás személyzetre kiter­jedő comprehensiv és mindent magában felölelő rendezése nagy gyakorlati szükséget képez. A balesetek elleni biztosítás terén pedig csak szór­ványosan található gondoskodás egyes magán­vállalatoknál. Én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ez a egynehány adat, melyet ezen igen érdekes jelen­tésből, melynek átolvasását csak melegen ajánl­hatomt. kép viselőtársaimnak, kiböngésztem, mutatja annak teljes igazolását, hogy a gyári felügyelet terén ha csak annyit akarunk is elérni, a mennyi gondolom, a haza minden polgárának szent joga, hogy tudniillik a törvényeknek reá vonatkozó kedvezményei valóban életbelépjenek és végre is hajtassanak, (Élénk helyeslés a baloldalon) a gyári munkások ügyének gondozása a kormánynak figyel­mét megérdemli és az eddiginél e tekintetben erélyesebb intézkedést teljes mértékben igazolja, sőt szükségessé teszi. (Élénk helyeslés balfelől.) En —- mint mondom — örömmel üdvözlöm azt az initiativát is, melynek eredménye ma csak a tényleges helyzet felderítése az ország egy ré­szére vonatkozólag, de ehhez csak két kérdést akarok fűzni. (Halljuk!) Az egyik a következő : Az ipartörvénynek a gyári munkásokra vonatkozó fejezetében a legfontosabb intézkedések egyike a 116. §. intézkedése, a mely szerint a kormány utasittatik, hogy rendeleti úton állapítsa meg azon ipari vállalatokat és gyárakat, a melyek KiPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. a vállalkozás természeténél fogva a munkások egészségére nézve veszélyt tartalmaznak és me­lyekben ennélfogva a fiatal, azaz a 16 éven aluli munkások vagy egyáltalán nem, vagy csak szintén rendeletben megállapítandó bizonyos óvintézke­dések mellett volnának alkalmazandók. A törvény ezen fontos intézkedésének végre­hajtására vagy végrehajtásának hiányosságára vo­natkozólag ebben a jelentésekben nem találtam semmit és nagyon szeretném, hogy ha a ministeri­umnak e tekintetben van tudomása a létező álla­potokról, a részletekben jelentésének ezen hiányát a tárgyalás folyamán kiegészíteni sziveskednék. Ha pedig a vizsgálat erre a jelenségre, a törvény ezen intézkedésének végrehajtására nem terjedt volna ki, ezen munka folytatásánál e szakasz ezen rendelkezéseit különösen ajánlom a t. kormány figyelmébe és kérem, hogy majd a jövőre részletes felvilágosítást adjon jelentésében, a melyet be fog adni s a mely kilátásba helyeztetik, ha ez a gyári vizsgálat a többi területre is kiterjed és igy az egész országra befejezve lesz. A másik észrevételem az, hogy ha valaki, ugy én nem vagyok barátja, sőt határozott ellensége vagyok az állam szolgálatában álló egyének száma szaporításának. Azonban t. képviselőház, akár­mennyire ne tagadjam meg az elismerést attól a kezdeményezéstől is, mely abban nyilvánul, hogy az ipari felügyelők a gyárak vizsgálatával meg­bízattak : nem fojthatom el azon benyomásom, hogy a jelentés maga is igazolja azt, hogy ők önmaguk­ban ezt a munkát állandóan, kielégítő eredmény­nyel az egész országranézve elvégezni nem képesek. Hiszen első küldetésük is csak hat kamara terüle­tére terjedett ki, világos jeléül annak, hogy a többi hat kamara területének anyagával nem birnak, mert nem hiszem, hogy azért ruháztattak volna fel a felügyelet kötelességével és jogával az ország területének csak egy részére nézve, mintha az ország többi részeit mostohább elbánás­ban akarták volna részesíteni, hanem azért tör­tént igy, mert a nagy anyagot egyszerre nem bírták felölelni és feldolgozni, (ügy van! bálfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy legalább is a fővá­rosra vonatkozólag, melyben magában 300 gyár kerül vizsgálat alá, ha állandóan evidentiában akarjuk tartani a törvény végrehajtását, ilyen szakközeg, kinek feladata tisztán és kizárólag a gyárvizsgálat, nem lesz nélkülözhető. T. ház! Ezek után bővebb fejtegetésébe azon nagy kérdéseknek, a melyeket Irányi t. képviselő­társam is felemlített, nem akarok bocsátkozni. Megelégszem egyelőre azzal, hogy e téren leg­alább az első lépés megtörtént, de csak arra kérem a t. kormányt, (Halljuk! Halljuk!) hogy miután erre vonatkozólag az ellenzék részéről is elisme­rést nyert, ne méltóztassék azért babérain nyu­godni, (Helyeslés halfelől) hanem méltóztassék áz 6

Next

/
Thumbnails
Contents