Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-56
40 56. országos fllé* íebraár 4-én szombaton. 1S88. több százra menő gyár közt alig volt egy, melyben a törvények valamennyi rendelete foganatosíttatott volna, ellenkezőleg igen nagy azon gyárak száma, a melyekben a törvénynek intézkedései nagy részben figyelmen kivül hagyattak és pedig azon lényeges intézkedései is, a melyek a munkások élete és egészségének biztosítására szolgálnak. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Ezen eredményt tekintetbe véve, a minister ur, a mint a jelentés bevezető szavaiból megtudtuk, utasította az iparhatóságokat, hogy az illető gyárakat a tapasztalt hiányok pótlására kötelezzék. Igen helyes, igen czélszerií intézkedés, csakhogy ha egyszersmind nem közlotte a ministerium az iparhatóságokkal az egyes gyárakat illetőleg mindazon hiányokat, a melyeket az iparfelügyelők azokban tapasztaltak, ha azonkívül nem utasította, hogy záros határidő alatt kötelezzék a gyártulajdonosokat a hiányok pótlására, emlékeztetvén őket az ipartörvény büntető határozataira, félek, hogy a minister ur rendelkezésének nem lesz meg azon hatása, a melyet attól maga vár és a melyre mi mindenesetre számítunk. (Ugy van! baleflől.) Ezeknél fogva azt vagyok bátor kérdezni a minister ur képviselőjétől, a t. államtitkár úrtól, vájjon azon rendeletben, melyre az imént hivatkoztam, meg lettek-e jelölve minden egyes gyárra nézve a tapasztalt hiányok és vájjon meg lett-e mondva az iparhatóságoknak, hogy tűzzenek ki záros határidőt a gyártulajdonosoknak, melyen belül a tapasztalt hiányok orvoslandók. T. képviselőház! Ez előtt egynehány esztendővel indítványt tettein a munkásoknak a balesetek elleni biztosítása, valamint a vasárnapi munkaszünet tárgyában. Bővebb és behatóbb indokolás következtében a t. képviselőház ez indítványt elfogadta. Azóta ismételve kérdést intéztein a szakminister úrhoz az iránt, hogy mikor szándékozik a képviselőház említett határozatát foganatosítani. A t. minister ur, ha jól emlékszem, tavaly odanyilatkozott, hogy az adatok gyűjtésével foglalkozik és mihelyt azok együtt lesznek, nem fog késni azok alapján törvényjavaslatot nyújtani be. Most tehát azon kérdést intézem a t. államtitkár úrhoz, mennyire haladt ezen munkálat és mikor fogja azt a ház asztalára letenni ? (Helyeslés.) Nem szokásom nyitott ajtókat, betörni s miután egy létező határozatra hivatkoztam, nem fogom ez indítványt szükség nélkül most indokolni. Azon esetre azonban, hogy ha akár a t. államtitkár urnak remélt nyilatkozata nem lenne kielégítő, akár pedig a háznak bármely mns tagja az indítvány ellen felszólalna, bátor leszek a t. háztól engedelmet kérni, hogy mind a két indítványt bővebben kifejthessem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezúttal abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felszólalásomat, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársammal együtt ennél a czímnél évről-évre szoktam ismételni, az elismerésnek kifejezésével kezdhetem, minthogy az Irányi t. képviselőtársam által említett jelentés tanúsága szerint sürgetéseink sikerre vezettek; a mennyiben a ministerium a hazai gyári munkások ügyét nagyobb figyelmére méltatta és a mint előttem szólott t. képviselőtársam eonstatálta, nem ugyan külön gyári felügyelői intézmény létesítésére, hanem legalább arra határozta magát, hogy az ipari felügyelőket a gyárvizsgálat eszközlésével megbízta. Az eredmény, mint már mondatott, az volt, a melyet vártunk, tudniillik constatáltatott az iparhatóságok mííködésének teljes tehetetlensége ezen a. téren, (ügy van! balfelöl.) Sajnálom, t. ház, hogy jegyzeteim, melyeket ezen igen érdekes jelentésből tettem, valahol eltévedtek és igy emlékezetből leszek kénytelen egyet-mást elmondani, előre is bocsánatot kérvén, ha ily módon netán hézagok és tévedések fognának előfordulni, bár azt hiszem, hogy a lényeges dolgokat meglehetősen emlékezetben tartottam. Constatálja ezen jelentés, a mely hat kamarának területére vonatkozik és a többi közt a legérdekesebb, az ipari vállalatokban leggazdagabb területet, a főváros területét is felkarolja, hogy a gyárak legnagyobb részében a törvénynek legkönnyebben teljesíthető szabálya, tudniillik a munkarend kifüggesztése hiányzik és a mi nagyon jellemző, a gyártulajdonosok, kiket e miatt az ipari felügyelők kérdőre vontak, nagyobbrészt avval szabadkoztak, hogy a munkarendet elkészítették, az ipari hatóságnak láttamozás végett átadták és az csak azért nincs a gyáraknál kifüggesztve, mert már egy év, vagy még hosszabb idő alatt sem voltak képesek azt az iparhatóságtól a kormány által elő« irt íáttamozással ellátva visszakapni. Constatáltatott továbbá, hogy a fiatal munkások oltalmára vonatkozó szabályok igen sok gyárban, különösen az üvegipar terén figyelmen kivül hagyattak. Kiderült, hogy a munkások életbiztonságának megóvására szükséges intézkedések a gyárak igen nagy részében hiányzanak; ez körülbelül „terra incognita". Constatáltattak ezen jelentésekben azonkívül egyes igen nevezetes visszaélések és tünetek azon vállalatoknál, melyeknél az ipari vállalkozás természete folytán éjjelnappali munka szükségesés ennélfogva a szakaszmunka van behozva; constatáltatott, hogy e szakaszok felváltása előtt, mely vasárnap délután vagy estve szokott történni, a hét utolsó napjában
