Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

16 ifi. orízígos ülés febrnrtr 4-én, srombaton. 1888, hogy nagyon jól tudjuk, hogy mi az érdekünk ez irányban ég hogy nem szükséges, hogy ő védelmezze meg a mi politikai érdekeinket. E kérdést a politikai térre nem akartam átjátszani és magam is csatlakozva gróf Károlyi Sándor felszólalásához, kértem a kormányt, hogy működjék közre a kérdés gyakorlati megoldásánál. Én is súlyt fektetek arra, hogy gazdasági kérdésekben a pártok közötti válaszfalak leomoljanak, de gazdasági elvek tekintetében ezt a közösséget nem tartom elérhetőnek. Én például jelenleg sem akarok elvi közösségben lenni azokkal, a kik az előszeretettel kegyelt eszközöknek hajlandók magát a ezélt is feláldozni, mert velők ellentétben a mindenkori czélhoz alkalmazva kívánom azon eszközöket megválasztani, a melyek a ezél valósításához tényleg szükségesek. (Helyeslés balfelől.) Josipovich Géza jegyző: Láng Lajos előadó ! Láng Lajos előadó: T. ház! Azok után, a miket Gaál Jenő képviselőtársam mondott, nem tartom szükségesnek igazolni magamat, mert hogyha valaki az ő beszédje után nincs tájékozva az iránt, hogy politikai színezete volt-e, vagy nem, minden további részemről való válaszszolgatást feleslegesnek tartok. Hanem azon tisztán számbeli pontra vonatkozólag, a melyet Petrich Ferencz képviselő ur említett, legyen szabad az indokolásra utalnom, hogy igenis 155,000 holdon készültek el a culturmérnöki munkálatok, de 800,000 holdra nézve megvannak a tervek. Azonban nagyobb mulasztást követtem el. Szalay Károly t. képviselőtársam a költségvetés első tételéhez egy határozati javaslatot adott be. De miután általánosságban folyt a vita, az eddig elkerülte figyelmemet és igy kötelességem mulasztásomat utólag helyre hozni s e határozati javaslattal szemben röviden jelezni álláspontomat. Én kérem a t. házat, méltóztassék azt a határozati javaslatot el nem fogadni s azzal szemben a költségvetést azon tételben, a mint a bizottság előterjesztette, elfogadni. (Helyeslés.) Személyes védelmemre kell csak még egy megjegyzést tennem. A. t. képviselő urugy tüntette fel, mintha én e tétel igazolására a pénzügyi bizottság jelentésében egyszerűen csak azt mondtam volna: azért kérjük, mert a ministeris már ismételve kérte. Én a bizottsági jelentésemben valamivel többet mondok, még pedig ezt (olvassa) : „A bizottság ez új állás rendszeresítését tavaly főleg a pénzügyi viszonyokra való tekintettel nem tehette magáévá és ha ma mégis hozzájárul ez állás rendszeresítéséhez, teszi azt egyedül azért, mert a minister ur az időközben szerzett tapasztalatok után is oly nélkülözhetetlennek állítja ez állás rendszeresítését ugy az oktatási, mint a gazdasági téren gyakorlandó helyes vezetés és ellenőrzés szempontjából, hogy a bizottság nem hajlandó magára vállalni a felelősséget azért, hogy az említett nagyfontosságú czélok a kellő mértékben el ne érethessenek." Lehet azt mondani, hogy az indokolás nem helyes, de hogy oly rövid volna, hogy a ház tekintélye iránt nem mutat kellő tiszteletet, ezt nem lehet mondani. Ezek után kérem, méltóztassék a tételt a bizottság előirányzata szerint elfogadni és a határozati javaslatot visszautasítani. (Helyeslés johbfelöl) Matlekovits Sándor, foldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár: T. ház! Legyen szabad a szóban forgó néhány kérdésre nézve röviden a ministerium álláspontját is jeleznem. Mindenekelőtt a szövetkezeti kérdéssel akarok foglalkozni. Nem akarok a kérdés velejébe bocsátkozni, hanem egyszerűen azon ajánlatokra — vagy akarom mondani vádakra — melyek a kormánynak tétettek, szeretnék pár észrevétellel válaszolni. Gaál Jenő t. képviselőtársam különösen egy pontot említett fel; szerinte a szövetkezeteknél a jelen szövetkezeti törvénynél fogva visszaélések mutatkoznak. A visszaélések, a melyeket ő jelzett, a mennyire fel tudtam fogni, kétfélék. Az egyik az, hogy mihelyt a szövetkezet bizonyos pénzre tett szert, elhagyja a szövetkezeti formát és lesz belőle részvénytársulat. A másik az, hogy tagokat gyűjt ügynökök utján, a kik az illetőket bizonyos hitegetésekkel magukhoz vonják, azután az első, második részlet befizetése után azon helyzetbe hozzák, hogy esetleg kényszer-executio, vagy más efféle dolgok következtében megkárosulnak. A mi az elsőt illeti, az az egész világon megtörténik és azt hiszem, erre nézve a mi törvényünkben tehát külön hiány nincsen. A mi törvényünk azt mondja: a szövetkezet közgyűlési határozat alapján megszünhetik és átalakulhat akár részvénytársulattá, akár egyesülhet más szövetkezettel. Ha tehát a szövetkezet közgyűlése a törvény értelmében ezt elhatározza és részvénytársulattá válik, ez által a szövetkezet semmiféle visszaélést nem követ el. A mi a másodikat illeti: nem akarom tagadni, hogy a szövetkezeteknél ép ugy, mint minden más intézetnél, történhetnek visszaélések; de a ki törvényeinket ismeri, az azokban meg fogja találni a módot, hogy mikép lehet a visszaéléseket elhárítani vagy megtorolni. Törvényünk abban az időben keletkezett, midőn a szövetkezeti ügy és vele kapcsolatban a részvénytársulati ügy már meglehetősen érett volt. Ez ügyeket az 1875-ki kereskedelmi törvény akként szabályozta, hogy a személyes és vagyoni felelősség elvét állította fel. Tehát az igazgató nem egyszerűen vagyona, hanem személyével is felel, még pedig büntetőjogi következmények terhe alatt, mindazon visszaélésekért.