Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

S6. országos ülés február 4-én, szombaton. 1888. g7 melyeket nem a büntető törvénynyel, de a szövet­kezeti törvénynyel szemben elkövet. És kinek ke­zében van e szigorú törvény applicálása ? Maga a törvény azt mondja: 1. minden egyes szövetkezeti tag fölléphet a közgyűlési határozat ellen; tehát minden egyes szövetkezeti tagnak van panaszjoga maga a társulat ellen. 2. A törvény kimondja a kisebbségnek jogát. Megvan törvényünkben, hogy a tagoknak egy tizede kívánhatja a társasággal szemben a bírói eljárást, kívánhatja, hogy bíróilag vizsgáltassék meg a társaságnak működése; és végül 3. az is ki van mondva, hogy minden érdek­lett, tehát nem is szövetkezeti tag és a közigazga­tási hatóság is bármikor kívánhatja a társulatnak feloszlását, azon esetben, mikor a társulat törvény­ellenes, illetőleg czéljával ellenes intézkedést követ el. Mindezekből azt lehet kivenni, hogy csak concret esetnek feljelentése szükséges, hogy akár egyes ember, akár maga a közigazgatási hatóság, tehát, ha tetszik, maga a ministerium is a társulat­tal szemben fellépjen; de concret esetek nélkül itt a képviselőházban egyszerűen azt mondani, hogy visszaélések vannak, a kormány tehát sanálja ezeket, azt nem lehet tenni. Méltóztassék concret eseteket bejelenteni s akár a törvényhatóság, akár a ministerium meg fogja tenni a szükséges intéz­kedéseket, ha egyáltalában szabálytalanságok és visszaélések történtek. Ezeket akartam meg­jegyezni a visszaélésekkel szemben, még pedig azért, mert első felszólalásom folytán G-aál t. kép­viselőtársam jónak látta nekem szememre vetni azt, hogy kitérőleg akartam a visszaélésekről szólni. Áttérek már most mindazon egyes felszólalá­sokra, melyek e tárcza szempontjából egyes kép­viselő urak részéről történtek. Sajnálom, hogy gróf Andrássy Manó nincs itt, a ki ellenőrizhetné, hogy vájjon nem térek-e ki bizonyos felszólalások elől, a mivel ő már egy­szer vádolt. Gróf Andrássy Manó képviselő ur felemlí­tette, a hogy fuxinos borral szemben minő eljárást követett a magyar kormány. Azt mondta, hogy alig volt kis kivitelünk a Svájczczal szemben, a kormány már is szigorú intézkedéseivel ezt megakadályozta, lefoglalta a fuxinos borokat. Én azt gondolom, hogy ez a vádja talán nem volt helyes. Ellenkezőleg: a magyar kormány épen a bor hitelének szempontjából lépett fel, hogy épen mindazon visszaélések, melyek más­felé constatáltártak, az országban is eonstatáltas­sanak s ennek alapján boraink hitelét, illetőleg a boraink jóságában való bizalmat a Svájezbau megóvjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egy másik panasza vagy figyelmeztetése volt gróf Andrássy Manó képviselő urnak, hogy a ló­kiviteli tilalomnál a kormány talán nagyon köny­nyedén jár el az osztrák kormánynyal szemben és mintegy felszólította a, házat, hogy egész ere­jével támogassa a kormányt ezen tekintetben. Tájékozásul csak az szolgáljon, hogy meg­lehet mindenki győződve, hogy a lókiviteli tilalom tekintetében a magyar kormány szokott lenni a legtartózkodóbb, illetőleg a legkésőbben szokta csak megmondani, hogy már most a végső perez a tilalom kimondására bekövetkezett. Mert épen a lótenyésztés ügyére a magyar kormány annyit fordít, tekintettel arra, hogy a lóanyag feljavult, tekintettel arra, hogy a külföld már is piaezot keres Magyarországon és lehet mondani, az utolsó időben Magyarország csakugyan világpiaezczá lett a ló tekintetében, hogy ennek következtében meg lehetnek győződve, hogy ha a lókiviteli tila­lomról van egyáltalában szó, a magyar kormány csak a legvégsőbb esetben járul hozzá az ily rendszabályhoz, (Helyeslés johbfelöl) tudatában an­nak, hogy ez nem lehet a magyar gazda előnyére, mert természetesen egy piacz elzárása az illető gazdáknak, a kik számítottak arra, hogy lovaik ára jó lesz, nehezen eshetik. A mi azon felszólalást illeti, hogy a magyar kormány Szerbiával szemben az állatbehozatalt egyáltalán nagyon könnyedén kezeli és megengedi, hogy álutakon, Szerbián keresztül hozathassanak be román állatok, az is oly vád, mely ily általá­nosságban tartva, bajosan czáfolható. Ezen hirek több izben megfordultak a lapokban; concret esetek soha sem hozattak fel, csak az volt mondva, hogy ennyi és ennyi román marha, disznó hoza­tott be Szerbián át. Az eljárás Szerbiával szem­ben a következő : A Szerbiával kötött szerződés értelmében minden állat behozatalánál származási igazolványok mutatandók fel. Ezen igazolványok az ottani hatóságok által kiállíttatván, szerbiai állatorvosok által ellenőriztetnek s a határon is­mét szerb államorvosok által igazoltatik, hogy a marha Szerbiából származik s ugy bebocsáttatik. A magyar határon magyar vizsgáló bizottságok által a származási okmányok megvizsgáltatnak s ha helyeseknek találtatnak, a marhák tovább haj­tása megengedtetik. Midőn a panaszok felmerültek a lapokban, hogy állítólag Szerbián keresztül román marha hozatik be, azonnal megtétettek a kormány részé­ről az intézkedések annak kiderítésére, hogy le­hetséges és valószinű-e az ily behozatal. Ezen pa­nasz téli időben merült fel s miután rá volt utalva arra, hogy szerb közegek állítanak ki hamis ok­mányokat, ezek vizsgálat alá vétettek. Tudniillik a budapesti állatvásárról, a hol a külföldi marha­levelek a belföldiekkel együtt kezeltetnek, a szár­mazási okmányok mind bevonattak és minden

Next

/
Thumbnails
Contents