Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

56. orsrágos ülés február 4-én, szombaton. 1888. gj talán még sem helyes dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) És most, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek ama kérdésre, mely ÍI lefolyt vitában legnagyobb mértékben foglalkoztatta a t. házat, tudniillik a hitel kérdésére. (Halljuk!) És itt a mezőgazdasági hitelnek és különösen a szövetkezeti hitelnek kérdése tolult főképen előtérbe és csak azt sajnálom, hogy ez a kérdés nem maradt mindig abban a keretben, a melyben azt gróf Károlyi Sándor és gróf Dessewffy Aurél t. képviselőtársaim tárgyalták ; mert ha e kérdés nem mozdul el a tárgyilagosságnak általuk megtartottalapjától: ezzel, azt hiszem, az ügy is sokat nyert volna, mert világosabbá vált volna az, hogy a mi bennünket ezen a téren egymástól elválaszt, sokkal kisebb, mint milyennek az a politikai álláspontok különfélesége s az ebből származó eltérő színezés mellett mutatkozik. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan kiterjedt a vita egyéb'kérdésekre is és hogy túlságosan ne kelljen igénybevennem a t. ház figyelmét, először is ezekkel a kisebb kérdésekkel fogok foglalkozni és csak majd azután térek át a mezőgazdasági hitel kérdésére. (Halljuk!) A mezőgazdasági hitel kérdésével kapcsolatban Dárdai Sándor t. képviselőtársam fölvetette a talaj-javító hitel kérdését is. Nagy elismeréssel adózom t. képviselőtársamnak azért, hogy ezt az eszmét a házban fejtegette s hozzájárult ennek terjesztéséhez, még pedig oly alapon, hogy azt hiszem, mindnyájan egyetérthetünk vele, mert hiszen ő közvetlen állami anyagi segélyt ezen czímen nem kért, csupán az államnak erkölcsi támogatását. És valóban, ha szétnézünk az országban, a tapasztalat is igen sok esetben arról győz meg bennünket, hogy igen sok pénzintézet, vállalat keletkezett épen azért, mert az állam részéről erkölcsi támogatásban részesült. Egyet azonban legyen szabad megjegyeznem és azaz, hogy a mai időpont talán nem a legalkalmasabb arra, hogy most nagy, uj hitelszervezetek életbeléptetését várni lehetne. Én azt hiszem, csendesebb és nyugodtabb időkkel be fog következni a talajjavító hitel felkarolása is, de a jelen pillanat alig mondható erre kedvezőnek. (Helyeslés a jobboldalon ) Gróf Andrássy Manó t. képviselőtársam is fölvetett egy eszmét a vitában, tudniillik a gondnokság kérdését. Nehogy a t. képviselőtársam én rólam is azt mondhassa, a mit az államtitkár úrról mondott, hogy kitérünk a kényes kérdések elől: kötelességszertíleg elmondom igen röviden erre vonatkozólag véleményemet. (Halljuk!) Nagyon értem én azt, hogy azokban, kik a régi időket és azok intézményeit akár a gyakorlati életből, akár hozzátartozóik vagy a hozzájuk közelállók ecseteléséből ismerik, egy-egy régi intézmény szép oldalainál — mert hiszen szomorú volna, ha nem lettek volna azoknak is jó oldalaik — fölébred a vágy amaz intézmények visszaállítására. De azok, kik jelenlegi gazdasági szervezetünkbe bele nem illő ilyen régi intézményeket föl akarnak eleveníteni, ne méltóztassanak azoknak csupán jó oldalait tekinteni; méltóztassanak gondolni azoknak rossz oldalaira is. És ha egybevetjük a jót és a roszszat, a mi azokban az intézményekben volt, akkor azt hiszem, nem akad ma, senki, a ki gróf Andrássy Manónak e részbeli indítványát a házban felkarolná és terjeszteni óhajtaná. (TJgy van! Tetszés jóbbfelöl) " Hasonlókép egy igen messze vágó eszmét vitt be a vitába báró Prónay Dezső t. képviselőtársam, midőn azt kívánta, hogy a nem üzleti váltónál az exceptió non nirmeratae pecuniae, a le nem olvasott pénz kifogása érvényesíttethessék. 0 ugyan azt mondta, hogy ez egyáltalában nem a váltóképesség korlátozása, a mire azonban Polónyi t. képviselőtársam nézetem szerint igen helyesen megfelelt, hogy bizony ez semmi más, mint a váltóképesség korlátozása. Én szívesen hozzájárulok t. ház ezen kérdés megvivitatásához és ezen gyakorlati kérdéssel szemben nem fogok kizárólag és egyoldalúlag az abstract, szabadelvű álláspontra helyezkedni, mert habár meggyőződésem, hogy a gazdasági életben a szabadság és egyéni kezdeményezés helyes elv, de elismerem, hogy abból az életben egyes esetekben nagy hátrányok származhatnak és a gyakorlati politikusnak a tényekkel kell tudni megbarátkozni. De egy nagy elven olyan rést törni, egy támadást az ellen egyszerűen odadobni a vitába, arról részletesen nem beszélni, nem mondani el az ellene alaposan tehető kifogásokat, nem részletezni a bajokat, melyek abból származhatnak és nem terjeszkedni arra, hogy a bajok más módon orvosolhatók-e, egyszerűen csak jelszavak kimondásával tárgyalni a kérdést: ez, azt hiszem, nem vezet arra, hogy a kérdések tisztáztassanak ; hanem csak arra, hogy egy csomó jelszó mondassék, a melynek gyakorlati következménye nincs. Most végre csakugyan át akarok térni a mezőgazdasági hitelszövetkezetek kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, hogy azon alapon, melyen eredetileg gróf Károlyi Sándor és utóbb gróf Dessewffy Aurél t. képviselőtársaim e kérdést tárgyalták és a mely álláspontot ők arra nézve elfoglaltak, igen közel jutottunk egymáshoz és ezen alapon talán sikerül egymást megértenünk. Mert én is érzem és osztom azon véleményt, hogy az állam nem nézheti tétlenül a gazdasági élet fejleményeit. És hogy tényleg nem nézi tétlenül, mutatja a tárgyalás alatt levő budget, a melynek számos tétele az