Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

65, országos ülés február 15-én, sgerdáa. 1S8S. 261 a felszólaló képviselő ur most mint tiszta szóbeliséget kivan jelezni, Francziaországban sincs, bocsánatot kérek, nincs sehol a világon. Ha félreértettem a t. képviselő urat, tulaj donítsa magának, mert ellentétbe helyezte a franczia eljárással a német eljárást. A németországi eljárásra azt mondotta, hogy ott nincs tiszta szóbeliség, a francziára pedig felhozott egy indokot, melyről azt mondotta, hogy én azt hallgatag elismertem, mert arra nem válaszoltam. Ezzel mindjárt végzek. Nem azért nem válaszoltam közbeszólására, mert hallgatag beismertem volna indokát, hanem azért, mert az oly indok volt, hogy nézetem szerint arra, egy személyes kérdésben való felszólalás keretében válaszolni jogom sem volt, de most van jogom. Es most elmondom, hogy annak indoka, hogy Francziaországban a felebbvitt perek tartama bizonyos elég nagy százalékban 6 —12 hónapig s 12 hónaptól 2 évig és azon túl is terjed, nem az, hogy az ügyvédek halasztják. Fenyvessy Ferencz: A felek! Teleszky István igazságügyi állam titkár: Sem a felek.Ezt senki sem fogja elhinni, mert az nem felel meg a gyakorlati ténynek és a valóságnak. Visszatérve arra, hogy milyen a német szóbeliség, a melyre nézve a képviselő ur felhozott egy művet megjegyzem, hogy nekem nem szükséges azon commentár, mert magából a törvényből tudom, hogy a német perrendtartás nem ismer Írásbeli eljárást, hanem „mündliehe Verhandlung^-ot. Feny vessy Ferencz: ügy hívják, de nem az! Teleszky István igazságügyi államtitkár : Valamint a franczia, a német is ismer előkészítő periratváltásokat, de nem tárgyalásokat. És a német törvény, azt mondottam, hogy a tisztább szóbeliségen alapul bizonyos irányban, mint a franczia, mert a franczia eljárás mellett az írásbeli előkészítés elrendelése sokkal gyakoribb és a franczia eljárás mellett, különösen a semmítőazéken referenst rendelnek, a ki a tárgyalás kezdetén az iratból referál és én is felolvashatnám azt, hogy a mikor a semmítőszéken az ügy elintézés alá kerül, a referens előzetesen készíti el az iratok alapján az ítéletet, a mely készen van már akkor, a midőn a felek szóbeli tárgyalása kezdetét veszi. Épen erre való tekintettel tesz a németországi szóbeli eljárásra egy megjegyzést dr. Bahr Ottó, a midőn „Der deutsche Civilprozess in practischerBethätigung" czímű munkájában, fentebbi eljárásnak a franczia perjog szempontjából való ismertetése után következően nyilatkozik : „In Frankreich dem HeimathlandedesMündlichkeitsprinzips, hat man alsó doch sich gehütet, dieses Prinzip zu Tode zu hetzen. Nur uns war es vorbehalten, den Becher bis auf die Hefe zu leeren." Ezeket akartam szelíd felvilágosításul elmondani. (Helyeslés jobbfélöl.) Elnök: Maga a tétel meg nem támadtatván, a dologi kiadások czímén előirányzott 62,979 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel 2,800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Királyi Curia. Rendes kiadások. XX. fejezet. 2. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 441,241 forint. Hodóssy Imre: T. ház ! A királyi Curiára vonatkozó költségvetés részletezésében ki van tüntetve, hogy a királyi Curiánál 62 biró működik. Az azután következő költségvetési rovatban, mely a budapesti királyi táblára vonatkozik, 85 és 57, összesen tehát 142 királyi táblai biró fizetése van előirányozva. Az igazságügyi minister ur által kiosztott és így teljes hitelességgel biró kimutatások szerint, a királyi Curiánál az elintézendő ügyek száma 1886-ban összesen mintegy 24,000 'darab volt és ebből tényleg elintéztetett 20,000 darab. A királyi táblánál elintézendő üiryszám volt 127,000 és tényleg elintéztetett 104,000. Ebből következik, hogy a királyi Curiánál egy-egy biró tényleg elintézett egy év alatt átlag 335 darabot és tulaj donképen el kellett volna intéznie 400 darabot; a királyi táblánál pedig elintézett tényleg egy-egy biró átlag 732 darabot, átlag elintézendő lett volna 898 darab. Ezek óriási számok és egy-egy embernek tevékenységét oly mérvben veszik igénybe, mely alig felfogható. Ha még azonkívül azt nézzük, hogy mik azok, miket úgynevezett ülési elintézés alá vesznek és mik azok, miket ülés nélkül intéznek el, a mi tehát rövidebb és egyszerűbb dolog: még akkor is ugy áll a királyi Curiánál a birák megterheltetése, hogy egy-egy biró körülbelül 300 ügydarabot intéz el egy esztendőben ülésben, a királyi táblánál pedig átlag egy-egy biró 5—600 darabot intéz el igy. Már most kérdem, t. ház, lehet-e képzelni, hogy ily óriási megerőtetéssel folytatott munka teljesíthető legyen a nélkül, hogy ez az ügyek érdemleges elintézésének rovására ne menjen ? És kérdem, lehet-e képzelni, hogy férfiak, kik jobbára már bizonyos kort értek el s kik annyira meg vannak terhelve, nem szenvednek nyilván testi és lelki épségökben, ha folyton ily megerőtető munkát kell végezniök ? Vájjon nem szembeszökő-e hogy azok, kik ily óriási munkát kénytelenek végezni, azok kénytelenek elhanyagolni a tovább képzésre szükséges tanulmányozást, mely pedig nélkülözhetetlen; ha valaki a kor színvonalán maradni és birói tisztének kellően megfelelni kivan. (Helyeslés a hátoldalon.) Az államtitkár ur, t. barátom, tegnap igen