Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

252 65. országos ülés február 15-én, szerdán. 1888. nagybecsű és nagyfontosságú statistikai adatokat közölt velünk a külföldre vonatkozólag, melyeknek érdeke különösen nagy abból a szempontból, hogy összehasonlítást tehetünk abból, hogy mi az a munka, a mi egy bíróra esik szóbeliség mellett és mi az, a mi egy bíróra esik írásbeliség mellett. Közölte velünk, hogy egy-egy felső törvényszéki biró Németországban átlag mindössze 48 darab feldolgozásával van megterhelve egy esztendőben Francziaországban pedig 42 darabbal. Már most méltóztassék összehasonlítani ezt azzal, a mi munkateher egy-egy felsőbíróság! bíróra itt nálunk esik, hol százakra megy az elintézett darabok száma, nem is beszélve azokról a számokról, melyek nem distinguálnak az ülésben és nem ülésben elintézett tárgyak közt. Csak az ülésben elintézendő tárgyak a Curiánál — a mint említettem — átlag mintegy 300 darabot tesznek ki, a királyi táblánál pedig átlag 500 darabot. Tehát, mig ott 42 és 48 darab, addig nálunk 400 az átlagos megterheltetése egy felsőbirósági tagnak. Az államtitkár ur tegnap statistikai adataiból azt a eonsequentiát vonta le a restantiákra vonatkozólag, hogy ez a baj mindenütt van, ott is, hol a szóbeliség fennáll. De restantia és restantia közt talán különbséget kell tennünk itt és ott. Itt restantia alatt értünk egy oly ügyet, melyben a felek a maguk egész tevékenységüket már befejezték s az az ügy a biró előtt fekszik, hogy abban határozatot hozzon. Azok az ügyek, melyek a szóbeliség terén mint függőbben lévő ügyek szerepelnek, azok csak annyiban restantiák, hogy még a felek nem fejezték be a maguk tevékenységét. Az volna igazi restantia, ha a felek ott is befejezték volna működésüket, de ítélet még nem hozatott volna, a mi pedig ott nem igen fog előfordulni, hogy a felek működésének befejezése után hónapok múlva hozatnak meg az ítéletek. A restantiáknak egyébiránt nem is az a, jelentősége, mintha a baj magában abban rejlenek, hogy néhány ügy egy pár hónappal később vagy előbb intéztetik el, hanem a restantiák nagy száma symptoma, mely roppant fontossággal bir, mert azt mutatja, mily óriási nagy a perek száma. A perek nagy számában van tehát a baj és nem a restantia maga a baj, az csak sympttoma. És azok az adatok, a melyeket az államtitkár ur velünk közölt, mutatják, hogy daczára annak, hogy a birák száma Francziaországban és Németországban aránylag nem nagyobb, mint nálunk, mert nemcsak a lakosság nagyobb számát kell tekinteni, hanem egyszersmind azt a sokkal nagyobb forgalmat és fejlettséget, mely ott a transactiók mindenféle nemében nyilvánul; mégis mit látunk? Azt, hogy ott a felsőbb birák évenkint átlag 40 és néhány ügy gyei vannak terhelve. Nálunk a kimutatásokból látjuk, hogy több százra megy egy bírónak évi megterheltetése, a mi csakugyan minden megengedhető határt meghalad és olyan számokat a perek és ügyszámok mennyiségére nézve, mint nálunk vannak, semmi féle ország, melyben szóbeliség van, fel nem mutat. És a szóbeliségnek nagy előnye nem is abban van, mint hogy ha ez rögtön mechanice megszüntetné a restantiát, hanem nagy előnye az, hogy megszünteti a perek nagy számát s igy aztán a birák nem lehetnek annyira megterhelve, mint nálunk. És ez a nép ethicai jogérzetének egyik következménye is, mely a szóbeliségnek és nyilvánosságnak legbecsesebb eredménye. Én tehát azt hiszem, hogy először is az államtitkár ur adatai egyenesen a mellett bizonyítanak, a mit én állítok, hogy ott, a hol a szóbeliség fennáll, a perek száma aránytalanul csekélyebb, mint ott, a hol írásbeliség van, a mit különben ezen számok összehasonlítása nyilván kimutat. De mindenesetre felhívják az igazságügyminister figyelmét arra is, hogy gondoskodni kell arról, hogy végre-valahára felsőbiróságaink ezen óriási túlterheltetéstől megmeneküljenek, mert ez judicaturánk minémüségének rovására megy és ez nem lehet az igazságszolgáltatás érdeke. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az igazságügyminister ur ezt múlékony bajnak mondotta. Múlékony baj lehet az, hogy ma van restantia. Meglehet, hogy mig nagyobb erőfeszítéssel a birák, vagy azok, a kiket a meglevőkhöz hozzájuk vesznek, fel tudják dolgozni a restantiát; de ezzel lényegében az igazságszolgáltatáson segítve nincsen, mert a pörök óriási száma még mindig meglesz, ha mindjárt feldolgozták is a restantiát s ha igen sok a per, minden biró csak ugy meg leszterhelve. Ezért mondottam ismételve, hogy ez csak a baj symptomája, maga a baj pedig az igazságszolgáltatás lényegében van s hogy ezen másként mint a szóbeliségre fektetett rendszeres reformmal segíteni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az igazságügyminister ur felszólalásában azt is méltóztatott felemlíteni, hogy nem érti, voltaképen mit gondoltam én az alatt, midőn arra kértem, hogy igazságszolgáltatásunk egységes conceptiójának mikénti reformálásáról nyilatkozzék. Azt gondolom, hogy ez egészen világos és egyszerű dolog. Az igazságszolgáltatás complex dolog, olyan mint egy gépezet, egy szervezet, melynek mindenféle ágazatai egymással a legszorosabb és a legmélyebbre ható behatással vannak. Nem elég azt mondani, hogy fogunk alkotni polgári törvénykönyvet, büntetőtörvénykönyvet, egy perrendtartást a büntető eljárásra, egyet a szóbeliségre. Magától értetődik, hogy mindezek szükségesek, de hogy ezek milyenek lesznek, mily elvekre lesznek alapítva és miként fognak kapcsolatba hozatni az igazságügyi organismussal, a •