Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
65. országos Blés február 15-én, szerdán. 1888 255 múlt évi beszédemet, azt fogja ott találni, hogy én gyors munkát épen nem ígértem. Hanem azt akarom, hogy fokozatosan és biztosan haladjunk, (Élénk helyeslés jobbfelöl) hogy alapos törvényeket alkossunk. Kijelentettem azt, a mit be is fogok váltani, hogy soha oly időszak nem lesz, hogy a törvényhozás előtt egy-egy nagyobb törvényjavaslat tárgyalás alatt nem fogna lenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) üjolag kötelezem magamat, hogy ezt be fogom váltani. Ezen Ígéretem nem lesz puszta szó. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Polónyi t. képviselő ur maga is kijelentette, hogy ő bizonyos ugrásokkal egyik thémáról a másikra ment át. Felhozta először a családi hitbizományokat. Mindjárt utána ő maga bevallotta, hogy nem nagy összeköttetésben van ez a statáriummal. (Általános derültség.) Ezt én is megengedem. (Derültség.) A mi a családi hitbizományokat illeti, nem szándéka a kormánynak az irányban intézkedést a törvényhozás tudtán kivül tenni. A törvényhozás utján kívánjuk a családi hitbizományokat szabályozni. Ez ki van jelentve azon indokolásban, mely az öröklési jog mellett beterjesztetett. E szerint lesz alkalom a családi hitbizományokat, a melyek, mellesleg megjegyezve, egészen más tekintetek alá esnek, mint a nemzet zömének szánt polgári magántörvényeknek az öröklési jogra vonatkozó része, mert az politikai és nemzetgazdászati szempontból megítélendő institutio lesz. Azonban engem azon képviselő ur, ki szememre vetette, hogy mily csekély a működéseim már előre is nem arról biztosított, hogy ha az igazságügyi nvinister tevékenységet fog kifejteni, ő is támogatni fogja, hanem jelezte azon destructiv irányt, mely abban nyilvánul, hogy ha a bizottság be fogja terjeszteni az öröklési törvényjavaslatot, ő annak tárgyalását mindaddig függőben kívánja tartatni, inig a családi hitbizományok is szabályozás alá kerülnek. Polónyi Géza: Együttesen kell tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Fabiny Theophil igazságügyminister: Két törvényjavaslatot nem lehet egyszerre tárgyalni, egymásután igen. Legfölebb azt lehet mondani, hogy a törvényjavaslatot a ház akkor már látni kívánja. (Helyeslés jobbfélől.) De azt tetszett mondani, hogy ha az öröklési jog tárgyalása befejeztetik a bizottság által, ő ellenezni fogja annak a házban leendő tárgyalását mindaddig, mig a hitbizományok iránt is a törvény nem intézkedik. Én azon helyzetbe teszem magam, melyben a képviselő ur tepnap volt: én is kerülöm az „associatio idearum *-ot és a statáriumra térek át. (Halljuk/) Feltüntette a t. képviselő ur azon rendszabályt, mint olyat, a mely országszerte dívik, mintha ez volna az egyedüli mód, a mivel a közbiztonságot föntartani és az igazságszolgáltatást a büntető téren biztosítani képesek vagyunk. Ugyan kérem képviselő ur, hányszor lett statárium rendelve már azóta, hogy az 1868 ifci rendelet a rögtönbiróság föntartásáról rendelkezik? 1881-ben volt Zala Veszprém, Arad megyékben és Arad városában; 1883-ban Veszprém, Zala és Somogy megyékben; 1884., 1885. és 1886-ban az egész ország területén sehol sem volt, 1887ben Zala, Somogy, Veszprém és Nógrád megyékben volt a gyújtogatások ellen hat havi megszorított időtartamra statárium hirdetve. És kinek fölkérésére lett a rögtönitélő bíróság engedélyezve? Azon törvényhatóságok fölkérésére, a melyek közbiztonságukat nagy mérvben veszélyeztetve látták. Kérdem most a képviselő urat, odáig menjen a humanismus, hogy ha, a mint tényleg volt, egy egész vidék rettegésben él, hogy akkor egy ilyen rendszabályt ne alkalmazzunk? (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Tessék a csendőrséget szaporítani ! Fabiny Theophil igazságügyi minister: Az más kérdés. Arról méltóztatott szólani, hogy nem kellett volna statáriumot engedélyezni. Igaz, hogy ezen rendkívüli intézkedés, a melylyel a kormány maga is a lehető legnagyobb óvatossággal járt el, de ha az esetek sürgőssége mutatja, hogy egy ilyen drasticus szerre van szükség, bizony attól sem fog a kormány visszariadni. (Hélyeslés a jobboldalon.) Felhozatott még az is, hogy itt a belügyminister intézkedik. Igenis, a belügymínisterhez fordulván a törvényhatóságok, ez egyetértésbe helyezi magát az igazságügyministerrel és ennek meghallgatása után és értesítései alapján engedélyezi a rögtönitélő bíróságot és tudatja ezt a törvényhatóságokkal. Én azt teljesen beismerem, hogy ez egy abnormis állapot, mely szabályozást kíván, de e szabályozás a büntető perrendtartással kapcsolatosan eszközlendő, mert ez az eljárás egy külön nemét képezi. (Helyeslés a jobbóldalon.) És hogy a törvényhozás ezt ideiglenesen fentartani akarta, bizonyítja azon körülmény, hogy midőn 1880-ban a büntető törvényeket életbeléptető törvény meghozatott, annak 34. §-ába a statárium felvétetett. E szerint a törvényhozás teljes tudatával és annak jóváhagyásával van a statárium ma is és azt hiszem, hogy mindaddig, mig a törvényhozás ez irányban nem fog máskép intézkedni, a kormány a közbiztonságnak rendkívüli körülmény közt való nagyobb mérvű veszélyeztetése esetén csakis kötelességét teljesíti, midőn a rögtönbiróságot engedélyezi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A statárium után az esküdtszéki eljárás szabályozását is, mint a jó bűnvádi eljárásnak egyik lényeges kellékét tünteti fel a t. képviselő ur. Teljesen egyetértek vele. De, ha nincsen még.
