Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
64. országos Ülés február 14-én, kedden. 1888. 347 annak, hogy mily iszonyú anomália a büntetőügyeket papirosról elbírálni!" De ez nem különálló eset, t. ház, és azon megyében, a melynek egyik kerületét képviselni szerencsém van, egy bűnügyért az elsőbiróság valakit 12 évi fegyházra itélt, a királyi tábla tényálladék hiányából felmentette és miután a curia az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben, a kihirdetés előtt két nappal az illető agyonlőtte magát. Egy államban, mely a civilisált és alkotmányos jogállam elnevezésre igényt tart, ily viszonyoknak előfordulni tiszta képtelenség, lehetetlenség. Még egyet vagyok bátor a bűnvádi eljárásra nézve megjegyezni, mely ugyan nem mai dolog, de miután én arról hivatalosan csak az igazságügyministerium működéséről kiadott j elentésből szereztem tudomást, kötelességemnek tartom az ellen már most mindjárt az első alkalommal felszólalni. 1882. márezius 12-én, mint a jelentésben foglaltatik, az igen t. minister ur egy rendeletet bocsátott ki, mely szerint a közigazgatási tisztviselő ellen a hivatalos eljárás közben elkövetett törvénysértés miatti feljelentés alkalmával az ügyészség a tisztviselő felebbvalójánál tartozik kérdést intézni. Mi jogosította fel, t. ház, az igazságügyministeriumot arra, hogy a közigazgatási tisztviselők részére kivételes állapotot teremtsen, ha megengedik azt, hogy az igazságszolgáltatás működése egy nem is hatóság, hanem tisztviselő igenlő vagy tagadó véleményétől tétessék függővé. Mik ezen esetek, t. minister ur? Száz eset közül 99 az, midőn az illető hivatalos hatalmával él vissza. Az illető feljelentetik, a királyi ügyésznek kötelességévé teszi a minister, hogy kérdezze meg a főispánt, visszaélt-e az illető hivatalos hatalmával vagy nem? Hogy mi lesz erre a felelet, különösen akkor, midőn ezen hivatali hatalommal való visszaélés ellenzékieken követtetik el, azt magyarázni sem kell. Teljesen igaz, hogy ezen rendeletet nem az igen t. mostani igazságügyminister ur bocsátotta ki, mert az 1882-ben kelt, de hogy ugy mondjam, bűnrészese lett ezen rendeletnek akkor, midőn elfoglalván székét, ezen rendeletet meg nem semmisítette. Végül rá akarok még mutatni arra, hogyan cultiváltatik az igazságügyministeriumban a nemzetiség, a magyarság ügye. Ha egyáltalában eltekintünk attól, hogy az Austriába intézett beadvány általunk lefordítandó németre csak azért, mert állítólag a német hatóságok magyarul nem tudnak, holott nálunk Austriából ide érkezett beadványok fordítás és minden nehézség nélkül elintéztetnek a bíróságok által, sőt a mennyire tudom, ezek elintézésére kötelezve is vannak. Nagyon furcsa paritás előttem az, t. ház, midőn a ministerium azt rendelte, hogy ha Austriából hivatalból végrehajtás iránt érkezik az illető bírósághoz megkeresés, akkor, ha előleget az illető nem küld, fedeztessék a mi iroda-átalányunkból. Ugyan próbálja meg a paritás alapján megtenni valaki Austriával szemben, egész más eredményre jut. De ez mégnem a legnagyobb sérelem, t. ház. Positiv tudomásom van egy esetről, hogy egy oly törvényszékhez, melynek a nemzetiségi törvény szerint is, hivatalos nyelve a magyar, belföldről német beadvány érkezik. A törvényszék e beadványt visszautasítja. Mit tesz az illető? Nem fordíttatja le, nem is csinál új magyar beadványt, hogy azt újra benyújtsa, hanem egyszerűen folyamodik az igazságügyministeriumhoz és az igazságügyministerium, daczára, hogy oly helyzetben van, miként kénytelen a szegény börtönőr ruhájából 15 forintot levonni, a saját tolmácsával lefordíttatja a beadványt és leküldi az illető törvényszékhez elintézés végett. Ha, t. ház, ez a magyarság cultiválása, ha ily eljárás nemzeti kormányt megillet: akkor valóban nincs tovább mit szólni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De miután mindezen nehézményeknél melyek legnagyobb részénél a segítség igen könnyű volna, mégszándékát sem látom a segítségnek: ezért azon kívül, hogy már általánosságban sem fogadom el a költségvetést, az igazságügyministerium költségvetését sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Fényvessy Ferencz ! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Teleszky István államtitkár ur és t. képviselőtársam lesz oka azon unalomnak, melyet előidézek, hogy s/ 4 2-kor felszólalok, mert ő volt kegyes, mikor hallgattam szép és érdekes előadását és annak egy passusába közbeszóltam, azt válaszolni, hogy erre nem felel, hanem beszéljek. Hát beszélek és beszédére csak két megjegyzést teszek. (Halljuk!) 0 hivatkozik Németországra és Francziaországra — ez igénytelen beszédemnek első része — a mennyiben a szóbeliség ellen hozott fel adatokat, mondván, hogy Németországban ennyi a restantia és Francziaországban, a hol egy biróra 41 ügydarab esik. Teleszky István igazságügyi államtitkár : 42 ! Fenyvessy Ferencz: Tehát 42, köszönöm a közbeszólást, (Derültség) mennyi a restantia. Engedjen meg nekem a t. államtitkár ur, hogy megjegyezzem, hogy igen szerencsétlen volt a kormány szempontjából mindkét példának felhozatala. Ugyanis Németországban, mint igen jól tetszik tudni, nincs teljes szóbeliség, mert ott minden ügyet először irásbelileg tárgyalnak és csak a Schlussverhandlungnál van szóbeli eljárás. Mikor azután a t. államtitkár ur hivatkozni méltóztatott Francziaországra, a hol 42 ügy esik egy biróra, ez ismét szerencsétlen példa felhozatala; mert mint igen jól tetszik tudni az államtitkár ur, nálunk egy curiai biróra gyakran ezer ügy is esik, (Felkiáltások jobbfelől: Nem áll!) Hát mondjuk
