Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

240 64. országos ülés február I4«én, teádén. 1888. én most egyebet nem telietek, mint hogy előzetes tudomásul veszem azon hadüzenetet, melyet e tekintetben Polónyi képviselőm­bejelenteni szíves \ olt. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Nem foglalkozom hosszasabban azon kérdé­sekkel sem, melyek a bűnvádi eljárással kapcso­latosak, mert hiszen, a mint a t. igazságügyinmister ur tavalyi budgetbeszédében elmondott munka­sorozatból látható és a mint gondolom, az igaz­ságiigyminister urnak volt eddig is alkalma már különben is kijelenteni: a bűnvádi eljárás egyike azon nagyobbszabású alkotásoknak, a melylyel a t. háznak valószínűleg nemsokára lesz alkalma foglalkozni. (Helyeslés.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a statárium kérdése, az esküdtszéki eljárás most rzen rövid időtartamra gyökeresen megváltoztat­ható csakugyan alig volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Szervesen és a bűnvádi eljárással összefüggően lehet majd e kérdést megoldani. (Élénk helyeslés.) Csak egyre kívánok megjegyzést tenni azok közül, a miket Polónyi t. képviselőtársam mon­dott és ez a telekkönyvi betétek szerkesztése. Ezen nagyfontosságú reformot egy más reform­mal kapcsolatba hozva, oly módon kívánta fel­tüntetni a t. képviselő ur, mintha annak tulaj ­donkép főczélja az volna, hogy a catasternél kimaradt egyének alkalmaztassanak. Bocsánatot kérek, ezt az igazságügyi kormányzat részéről szó nélkül hagyni, azt hiszem, nem lehet. (Halljuk!) Ha a t. képviselő ur olvasta volna azon pá­lyázati felhívást és azon szolgálati utasításokat, melyek erre vonatkozólag kiadattak és ha felvilá­gosítást kért volna azon mondhatom nem kis munkáról, melyet e nagyfontosságú kérdések előkészítése az igazságügyministeriumban igénybe vesz : akkor ezen igazán fontos és jogéletünkre, hitelünkre és jogbiztonságunkra oly nagy hord­erejű, a törvényhozás által megszavazott institu­tióra nem mondta volna, hogy az ily czélokra szándékoltatott felhasználtatni. Hiszen a múlt évi budgetben 150,000 forint állt a kormánynak e czélra rendelkezésére, de mert a dolog nem ért még odáig, hogy alaposan lehetett volna a kérdést megoldani, a kormány nem vette kinevezésekre igénybe e hitelt, hanem igénybe fogja venni azt, mely az idén e czélra meg fog szavaztatni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Azokra, a miket Hollaky t. képviselőtársam a sajtóügyre és az osztrák büntető perrendtar­tásra vonatkozólag felhozott, az imént jelzett indokból nem akarok kiterjeszkedni. Csupán a bányaügyekre nézve kívánom megjegyezni, hogy igaz, hogy Erdélyben érvényben maradt e tekin­tetben az osztrák perrendtartás, épugy, mint Magyarországban érvényben maradt az ideiglenes törvénykezési szabályzat és a perjogi reformokat az akkori hivatott factorok, az igazságügyi kor­mányok és a törvényhozás az országnak sem a Királyhágón innen, sem az azon túl levő részei­ken a bányaügyekre kiterjeszteni nem kí­vánták. Nem akarom kérdezni, helyes volt-e ez vagy nem, de mindenesetre az szolgált e tekintetben irányadóul már a törvénykezési rendtartás meg­alkotásakor, hogy addig, mig az anyagi bánya­jog meg nem alkottatik, a bányaügyekben a törvénykezési eljárás változatlanul megtart:; ssék. Azt hiszem, hogy ha ez akkor meg nem történt, akkor most, midőn azt hiszem, nem vagyunk oly nagyon messze a végleges perjogi reformok­tól, ezen állapotokon ideiglenesen segíteni nem volna czélszerű. Áttérek, t. ház, azon kérdésekre, melyek Vesz­terés Hodossy t. képviselőtársaim beszédei folytán elém tárulnak. Tökéletesen igaza van Hódossy képviselőtársamnak abban, hogy a mi helyzetünket igazságügyi szempontból nem lehet összehasonlí­tani más szerencsésebb államokéval, hogy a mi helyzetünk az általa igen helyesen jelzett és vázolt okokból egész más, mint azon államoké, a me­lyekben szerencsésebb előzmények után kell az igazságügy terén a fokozatos javítást eszközölni. De ebből még egy más következtetést is le lehet vonni, mint a melyet ő levont, azt tudniillik: hogy épen, mert, mint monda, az igazságügyet minden vonalon áj alapokra kell fektetni és mert e világon mindennek térben és időben kell tör­ténnie, egyszerre és rohamosan e tekintetben nem történhetik minden. Hiszen Polónyi képviselőtár­sam tegnap majdnem sokalta azon mnnkapro­grammot, melyet az igazságügyi ministerur a múlt budgettárgyalás alkalmával előterjesztett és azt mondta, hogy az egy egész emberöltőre való munka. Hodossy igen t. képviselőtársam pedig ugy látszik sokkal rohamosabb haladást akar. Hodossylmre: Egységes conceptiót és rend­szert akarok ! Teleszky István igazságügyi állam­titkár: Rát-rek majd arra is, jól megje­gyeztem magamnak, „ egységes conceptiót és rendszert" említett. Azt hiszem, t. ház, hogy abban, a mit a múlt évben az igazságügyminister ur mondott, az egységes conceptio benne foglal­tatik, ugyanis ugy az anyagi polgári törvény meg­alkotása, mint az alaki eljárás végleges szabályo­zása a szóbeliség és közvetlenség alapján, a birói és az ügyvédi szervezet létesítése: mindezek oly dolgok, melyek az igazságügyi kormánynak munka­programmjában egységes conceptióképen benn­foglaltatnak. Hogy egy évi rövid idő alatt minden­nek végrehajtása még csak törvényjavaslat vagy törvénytervezés alakjában sem jelentkezhetett, ez nagyon természetes, mert mindennek végrehajtá­sára előkészület, megfontolás és idő szükséges; és

Next

/
Thumbnails
Contents