Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

64. országos ülés február 14-én, kedden. 1888. §41 én azt hiszem, hogy ép ott, a hol ily fontos alkotásokról van szó, helyesnek csak azon eljárás mondható, ha a kellő sorrend megállapítása után és kellő összhangban egymásután létesíttetnek a reformok, mert, ha physicailag lehető volna és ha a parlamenti törvényalkotás nehézségei nem állanának is útjában, ha mindannyi kitűnő erő megnyerethetnék, hogy parallel valamennyi törvényjavaslatot elkészítsen, ha nem látnók például, egy példát mondok, nem rosszallom, helyeslem — hogy az örökösödési törvényjavaslatnak beható tárgyalása az igazságügyi bizottságban azon eredményt mutatja, hogy két hónapon át 40 §-t végzett el a bizottság, ha, mondom, mindezen nehézségek nem állnának, ha egyszerre máról-holnapra tudnók a törvényjavaslatokat elkészíttetni és hamarosan letárgyaltaim : még akkor is kétlem, hogy helyesen cselekednénk-e hogy ha egyszerre annyi különböző új törvényt adnánk bíráink, ügyvédeink és a közönség kezébe, ha idő nem lenne, hogy az assimiláltassék, hogy az a nemzet vérébe átmenjen. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha jól emlékszem, az igazságügyminister ur a múlt évben még a sorozatot is megállapította. Megmondotta, hogy a már kész öröklési jog letárgyalása után egyfelől az anyagi magánjog többi részei fognak következni, de másfelől nyomban következni fog az alaki jog terén mint legsürgősebb, a büntető eljárás szabályozása; azután ennek kapcsán jő a birói szervezet, a melynél, hogy bizonyos kapcsolat létesíttessek a birói és ügyvédi testület közt, az igen is lehet contemplatio tárgya. De, hogy már most erre mindjárt kitérjek, megjegyzem egyfelől azt, hogy igenis az eddigi igazságügyi kinevezéseknél is észlelheti t. barátom, hogy sokkal nagyobb mérvben mint bármikor történt, hogy a kinevezésnél az élet azon practicus egyénei bevonattak, a kikről megemlékezett, másfelől bátor vagyok megjegyezni, hogy a birói functio a jognak, az igazságnak, a concret viszonyokra, a perben előadott tényekre és körülményekre való alkalmazása lévén, ebből folyólag azt látjuk, hogy igen jó és kitűnő birák vannak igen nagy számmal olyanok is, kik soha ügyvédek nem voltak, hanem, kik joggyakornokságon kezdték és lettek curiai birák, de látjuk az ellenkezőt is, hogy a gyakorlat íérfiaiból, az ügyvédekből nem mindig a legkitűnőbb birák lettek. (Helyeslés jobbfelöl.) Bocsánat e rövid kitérésért. Most visszatérek azon egységes conceptiókra. Igenis, a bűnvádi eljárás életbeléptetése és megalkotása után, szándékozik az igazságügyi kormány a birói szervezetről szóló javaslatát a törvényhozás elé terjeszteni, még pedig oly módon, hogy az uj bűnvádi eljárás és az új birói szervezet és ennek keretében a királyi tábla decentrali KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IH. KÖTET. satiója is egyszerre legyen életbeléptetendő. (Helyeslés.) Én azt gondolom, hogy senki sem fogja kicsinyleni azt az előnyt, mely abból származik, hogy ha ezen két nagy kérdés egybekapcsoltatik, hogy ha az új bírói szervezet az új bűnvádi eljárással egyszerre léptettetik életbe. Egy perjogi reform, új perrendtartás életbeléptetése oly bíróságnál, mely maholnap feloszlóban van és más által helyettesítendő, vagy viszont: egy új birói szervezet oly perjog mellett, mely rövid időn egészen új alapokon nyugvó más perrenddeí szándékoltatik felcseréltetni, csak visszásságot és ferdeséget eredményezhetne. (Helyeslés.) A legezélszerübb megoldás e két kérdésnek az egybekapcsolása, a mit a bűnvádi eljárásnak contemplált alapelvei különben is szükségessé tesznek. E két kérdéssel kapcsolatosan azt gondolom, a szóbeliségnek a polgári ügyekben való behozatalára nézve is lehet valamit tenni; és itt ismét oly eszmét vetek fel, mely nekem régi egyéni eszmém, (Halljuk! Halljuk!) de a mely épen a polgári perekben való szóbeli eljárás megalkotására nézve hosszas megfontolás után nekem ma is a leghelyesebb és leginkább czélhoz vezető útnak mutatkozik. Megtettem az erre vonatkozó indítványt, mint az igazságügyi bizottság tagja 12 évvel ezelőtt az igazságügyi bizottságban; akkor, midőn a törvénykezési rendtartás módosításának kérdése első sorban tárgyaltatott, de többséget indítványom nem nyert. Mondom, a fentebbi két kérdéssel kapcsolatosan óhaj tandónak tartom, hogy átmenetileg, előkészítőül és egyúttal a teljes szóbeliségnek nagy mértékben helyettesítéséül és meg fogom mondani mindjárt, hogy miért nagy mértékben helyettesítéséül, a közvetlen szóbeli eljárás egyelőre a sommás perekre nézve hozassék be. A sommás perek különben is ugy állanak a rendes perekhez, mint 10 az i-hez; minden 10 per közül 9 sommás per és 1 rendes. Ha tehát mi egyelőre létesíteni tudunk egy reformot, a mely mindenesetre nem ütközik annyi pénzügyi akadályokba és létesíteni tudjuk azt olykép, hogy kellő megnyugvással megyünk e dolog elé : akkor azt hiszem, hogy ez komoly megfontolást érdemel. Mert a sommás eljárásnál a szóbeliség behozható minden nagyobb akadály nélkül. A sommás eljárás az elsőbiróságoknál most is szóbeli és közvetlen. Ehhez a jogorvoslati eljárást kellene a szóbeliség és közvetlenség követelményeinek megfelelően szabályozni és vagy valamennyi törvényszéket, vagy bizonyos nagyobb törvényszékeket, felebbviteli birói hatáskörrel felruházni ; ugy, hogy a felebbvitel esetén a tárgyalás szinte szóbeli legyen és a jog kérdésében a legfelsőbb bírósághoz felülvizsgálat engedtessék meg. (Élénk helyeslés.) A szóbeliséget tehát a sommás ügyekben a 51