Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

64. országos ölés február 14-én, kedden. 1888. 287 mellékes tekintetekből akármilyen akadályokat vetni. Meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy valahára erre a térre lépjünk, és keresztül kell azt vinnünk, nem nézve azt: nincsen-e valami mellékes dologban hiba. Ezért én az oly felfogást, mely azért, mert például a hitbizományok kérdése egyáltalában nem rendeztetik, e reformot nem fogadja el, nem tartanám elég oknak arra, hogy két kézzel ne fogadjam el azt, mi az egész nemzetnek határozott előnyére válik. (Helyeslések. Egy hang a szélső balról: Ez fontosább! Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem fontosább, mert csak néhány embernek érdekét érinti, mint egészen kivételes dolog, (Mozgás a szélső baloldalon.) ez pedig milliók javára szolgál. (Igaz! Ugy van!) Én kijelentem, hogy a hitbizományokat nem pártolom, nem tartom helyes intézménynek, de oly nagy súlyt nem fektetek rá, hogy ennek kedvéért a polgári törvényköny alkotását megakadályozni szeretném; mert nem veszem észre, hogy nálunk a hitbizományi intézmények vagy azoknak hatásai valami roppant nagy dimensiókban volnának. Ezek ma oly kivételes jelenségek, melyek káros befolyást nemzeti életünkre ma még nem gyakorolnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én ezért ily tekintetek által sohasem engedném magamat abban megakadályoztatni, hogy a nemzet egészének, nagy zömének határozott javára szolgáló intézkedések keresztülvitelét ezzel megakasztani kívánjam. (Helyeslés balfelöl.) Midőn ezeket elismerem, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy valóban az oly eljárás, a milyen eddig követtetett a mi igazságszolgáltatásunk reformálása terén, czélra nem vezet és arra rámutatott ma Veszter t. képviselőtársam, hogy nálunk már az igazságszolgáltatás nemcsak hogy általában elitéltetik — hiszen szólásformává vált — nemcsak hogy egyes, nem egészen prägnanter kifejezésre jutó körülményekben nyilvánul, hanem mintha az Isten ujja rámutatna, milyen rossz a mi igazságszolgáltatásunk: ott van az a mechanice szemünk elé táruló dolog : a restantiák. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy a mi igazságszolgáltatásunk beteg, nagyon síilyosan beteg és talán a dolog természetének felelne meg,ha ez csak most volna igy; mert hiszen megtörténhetik, hogy valamely organismusban egyszer-másszor valami torlódás van; de ez a dolog nálunk ismétlődik már legalább egy évtizeden keresztül. {Közbeszólások a baloldalon: Legalább!) Megpróbálták ezen segíteni egyszer azzal, hogy kisegítő bírákat alkalmaztak, egyszer azzal, hogy korlátozták a felebbviteli jogot. Egyik sem használt, a másik sem használt, a következmény pedig az volt, hogy ismét és nagyobb restantiák lettek és ma már ott állunk, hogy megint azon töprenkedünk, hogy kisegítő birák alkalmaztassanak-e, vagy a felebbezések még inkább korlátoztassanak ? Én azt hiszem, hogy ezen kisegítő eszközök már eddig is elégteleneknek mutatkoztak. De a dolog természetében is rejlik, hogy ezeket tovább alkalmazni nem czélszeríí. Az igazságügyinmister úrinitiativajábóltörtént,hogy a kircilyi táblán a nem egyenrangú birói intézmény megszüntettetett, ezen eljárását a minister ur motiválta azzal, hogy nem felel meg a judicatura érdekeinek az, hogy különböző rangú birák Ítéljenek egy ég ugyanazon asztalnál a tárgyak felett, Ha már most ez volt az eltörlés indoka, ezeket most még ab?óbb rangú bírákkal helyettesíteni: a dolog természetéből folyik, hogy nem kelye«. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a mi a felebbezések korlátozását illeti, hogy ez szintén helytelen intézkedés: erre egyszerűen rámutathatunk, ha megnézzük azon kimutatásokat, melyekre tegnap utalás történt. (Igaz! ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezekben azt látnók, hogy a felsőbb bíróságoknak megváltoztató határozatai valami kivételesek, hogy ezek száma oly valami csekély, hogy ezen esetek közt egyszer vagy kétszer történik, hogy az alsóbb bíróságok ítélete megváltoztatik, még hagyján : de ha megnézzük ama nagy számot, melyben megváltoztatás történt; akkor azon eszközhöz folyamodni s daczára annak, hogy oly gyakran szükséges volt a felébbezést mégis korlátozni akarni, ez rám azon benyomást teszi, mintha valahol nagy epidémia tör ki és arról panaszkodnak, hogy a kórházak meg vannak tömve, akkor valaki azt mondja, hogy ezen a bajon azzal lehet segíteni, hogy a kórházak zárassanak be. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) A betegséget gyógyítani kell; gyógyítjuk pedig ugy, ha gyökerére megyünk; gyökere pedig az, hogy egységes jó rendszert kell teremtenünk s ebben a leglényegesebbet megalkotnunk: mielőbb a szóbeliséget behoznunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A szóbeliségre számtalanszor volt alkalmam nekem és jogásztársaimnak itt és másutt mint elsőrangú szükségre rámutatni. Mig a szóbeliséget be nem hozzuk, sem a jogérzék a közönségben fejlődni nem fog, sem a közönség, sem a birák kellő eontrol alá vetve nem lesznek; az egyik, a másik hajlandóbb lesz alaptalan ügyekkel odamenni a biró elé Írásban, a mit szóval szemtől szembe a bíróval nem merne megtenni és a birák is bizonyára alaposabban néznék meg, miként Ítéljenek ; és nem lenne szükség oly gyakori apellátákra, mint most. Szóval ez a dolognak az alapja. Az igazságügyminister ur bizonyosan meg fogja próbálni pótbirákkal, helyettes bírákkal, a felebbezések korlátozásával; próbálja meg és be fogja látni, hogy mással, mint egész jogrendszerünket egységesen a szóbeliségre alapítva, nem fogja a bajt alaposan meggyógyítani. Ez az ián