Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

ggg 64, •rsrógos ülés február 14-éE

3 kedden. 188S. meggyőződésem és minden példa, melyet eddig más országok törvényhozásaiban ez irányban láttam, nekem adott igazat. (Helyeslés a bál- és szélső haloldalon.) A szóbeliség tekintetében mindig arról beszélnek, hogy annak bizonyos előfeltételei vannak, hogy ahhoz még szükséges, hogy a codexek meg legyenek alkotva és hogy ahhoz még az ügyvédségnek és a biróságoknak bizonyos neveltetése és képeztetése kellene. Ezt én belátni képes nem vagyok. Mert ha valamit nekem írásban adnak és én azt megérteni nem tudom, keresem a szóbeli értekezést, hogy azt tisztába hozzam; a mire nézve az irás felvilágosítani nem tud. És én azt mondom, hogy az egyszerű embert épugy, mint a tudóst, a szóbeli felvilágosítás sokkal hamarább tájékoztatja, mintha egy egész actahalmaz kerül kezébe. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarom teljesen analógnak mondani a dolgot, de tanulhatunk belőle, t. ház. Itt van az úgynevezett börzebiróság, ez szóbeli egyszerű tárgyalás útján hoz Ítéleteket s volt eset 1860-től 76-ig, midőn minden kereskedelmi eodex segítsége és tájékoztatása nélkül az ő usance-aikhoz képest hozták az ítéleteket, ma már eodex segítségével hozzák azokat egyszerű kereskedők, pedig igen gyakran nagyfontosságú ügyek vitetnek az ő bírói székük elé. És én mondhatom, t. ház, hogy nagyobbmérvű panaszt annak a bíróságnak az eljárása ellen én a, felek részéről nem hallottam, még azoknak részéről sem, a kiket elmarasztaltak, azok is a megnyugvás bizonyos nemével mennek el onnan, miután látták, hogy minden érv, mely mellettük felhozható volt, felhozatott s hallották az ellenük felhozható érveket is és látják, hogy azon egyszerű kereskedők is egészen helyesen hozzák meg az ítéletet, mondhatom, hogy a felek legnagyobb része sokkal több megnyugvással távozik onnét, mint a mi rendes bíróságainktól és sokkal kevesebb a panasz az itélethozás ellen, mint másutt. Á szóbeliség kérdése még ilyen tökéletlen formában is nagyobb megnyugvást szül és helyesebben dönti el az ügyeket, mint az Írásbeliség, mely valóságos megölő betűje az igazságszolgáltatásnak. (Helyeslések.) Azért én nem szűnöm meg sürgetni a t. minister urat és a kormányt, hogy a szóbeliség mielőbbi behozatalával egész jogrendszerünket egységesen szervezze, mert 'addig nincsen semmiféle eszköz, hogy jogszolgáltatásunkon segítsünk. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A birói szervezet és az igazságügyi közegek kinevezése és összes szervezetének kérdése igen nagyfontosságú dolog és részben az igazságügyminister ur az ügyvédi rendtartásra vonatkozó tervezetét már elő is terjesztette. Nem tartanám időszerűnek, hogy arról bármi kis mértékben is nyilatkozzam most, mert hisz az még nincsen a ház előtt, csak a közönséggel van tájékozás végett közölve, de egyet mégis felemlítendőnek tartok. Az igazságügyi közegeknek helyes megválasztása és helyes szervezete épen oly nagyfontosságú, mint akármely más törvénynek, például az eljárásnak vagy a codexnek létesítése. És az igazságügyi minister urnak, ha ilyen correctül jár is el a kinevezéseknél, mint mondotta, mégis napról-napra több gondot fog adni az, hogy az illető birói székekre kellő, megfelelő bírákat találjon. Fabiny Theophil igazságügyminister (igenlőleg int). Hodossy Imre: Az igazságügyi minister ur taglejtése — ugy látszik — igazat ad nekem, i hogy ez már most is nagy nehézségeket okoz. Kutatnunk kell ennek az okait is. (Halljuk.') Nem onnét van az, mintha talán nem volna kellőleg tanult, elég erő, de ez talán arra, hogy valaki a birói széket kellőleg betöltse, magában véve még nem is mindig teljesen elegendő. Mert mi az igazságszolgáltatás, mi az az ítélkezés? A jog általános szabályainak az élet concret viszonyaira való alkalmazása, (Helyeslés) semmi más. A ki tehát ítélni akar, annak ugy a jog általános szabályait, mint az élet viszonyait ismernie kell, mert különben amazokat ezekre kellőleg ritkán alkalmazhatja. 1848 előtti állapotunkban, azon egyszerű jogformák mellett, a melyek akkor nálunk léteztek, nem volt nagy súly helyezve az elméleti ismeretekre, de igenis, az élet iskolájából kikerült férfiak voltak azok, a kik a birói székeken ültek. Azóta forgalmi viszonyaink és a jogtudomány annyira fejlődtek, hogy ez lehetetlenné vált és ma a jogtudomány okvetetlenül és első sorban megkívántató kelléke annak, hogy valaki a birói székbe üljön. De az ilyen tudós férfiú, ha az élet viszonyait nem ismeri, nehezen lesz még jó biró. (Ugy van!) Az egyik a másikat teljesen sohasem pótolhatja és ha odáig nem megyünk is, mint Angliában, legalább azon kell lennünk, hogy a bíróságok kebelében mindig legyenek az élet iskolájából került férfiak is. (Helyeslés balfélöl.) Erre a minister urnak mostani rendszere kellő módot és alkalmat nem nyújt. Mert az a fiatal ember, az iskolából kikerülve, gyakornok lesz a bíróságnál, azután jegyző lesz, leteszi a birói vizsgát, azután albiró, végre pedig biró lesz és így tovább, mindig biró marad. A birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény elzárja őt, hogy függetlenségét megóvja, az élettel való mindenféle érintkezéstől. A gyakorlati élettel mindig kevésbbé és kevésbbé érintkezik, az életet, az élet viszonyait nem ismeri; igy azután neki a jog általános szabályait az élet viszonyaira, a melyeket nem ismer, alkalmaznia mindig nehéz lesz. Ha az igazságügyi minister ur nem hozza kapcsolatba a bírói szervezetet az ügyvédség szervezetével, (Helyeslés balfelöl) soha nem fogja