Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

S36 64. országos ülés február 14-én, kedden. 1S8S. érvényesülni akar, még ha a ministerelnök, vagy a minístertanács részéről jönne is, vagy pedig e ház részéről, mind jogosulatlan; annál jogosulatlanabb egyeseknek ily befolyása, legyenek azok képviselők, vagy mások. Azt hiszem, ezek után, hogy azon nyilatkozatok következtében, melyeket tegnap a minisíer urak tettek e tárgyban és a melyek a jogos felfogásnak teljesen megfelelnek, e fölött talán most már napirendre térhetünk; (Általános helyeslés.) Ha ez igy van, megengedi a t, ház, hogy az igazságügyi budgetre és igazságügyi kormányzatunkra vonatkozólag néhány észrevételt magam is tegyek, (Halljuk!) Teljesen számoltam magam mai arra nézve, hogy az igazságügyi minister ur, a ki most ül e széken, aránylag nemrég foglalta el helyét és igy nem lehet olymértéket alkalmazni működésének eddigi eredményeire, mint hogy ha már több ideig ott lett volna. Mindazonáltal a már ezen idő alatt történtek is megadják a mértéket arra nézve, hogy mit várjunk, mekkora volt eddigi tevékenysége és melyek a tendentiák a továbbiakra nézve. (Halljuk! Halljuk!) És e tekintetben a magam részéről kénytelen vagyok elismerni, hogy egyes kisebbnagyobb dolgokban a minister ur részéről határozottan oly lépést és kezdeményezést láttunk, melyektől az elismerést megtagadni nem lehet. De arra nézve szintén áll meggyőződésem, hogy az igazságügyi minister ur a helyzet súlyos voltát és a, megoldandó feladat nagyságát kellő mértékben nem appretiálta és az ezen situatiónak megfelelő coneeptiókat sem elő nem adta, sem jelét nem adta annak, hogy azokkal tisztában van. Engedelmet kérek, hogy ezt bővebben is kifejthessem. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur elődei épugy, mint ő maga, ugy látszik, azon nézetben voltak, mint hogyha helyzetük és feladatuk Magyarországon az igazságügyministeri széken ugyanaz volna, mint a nyugati országok igazságügyministereinek. A nyugati országok igazságügyministerei azon kedvező helyzetben vannak, hogy ott a századokon keresztül continlátással folytatott fejlődés eredményeit ma is élvezik és ott nincs másra szükség, mint e századokon keresztül kifejlődött igazságszolgáltatást kisebb-nagyobb reformokkal javítani és a kor színvonalán tartani. Ott lehet lassú tempóban és kényelmesen eljárni. De a mi igazságszolgáltatásunk helyzete ettől egészen eltérő és azért egészen más a mi feladatunk. Mi nem látunk magunk előtt százados continuitás utján máig fejlődött igazságszolgáltatást. A mi fennállott nálunk í848-ig, akkor egyszerre el lett törölve, még pedig nemcsak az anyagi jog terén az ősiség eltörlése és a jogegyenlőség behozatala utján, hanem egyszersmind az egész birói szervezet alkalmazhatósága tekintetében és peres eljárás tekintetében is. Mert a patrimonialis jurisdictio megszűnt, a megyei igazságszolgáltatás régi formájában lehetetlenné vált és annak szüksége állott elő, hogy a nemzet összességének megfelelő igazságügyi szervezetet teremtsünk. Az ötvenes években ezt meg is tette az idegen kormány; egyszerre mindezt idegen jogszerrel helyettesítette, mely azonban igényeinknek és viszonyainknak meg nem felelt, nem i& akart megfelelni, hanem a^similálásra, germanisálásra törekedett. 1861-ben más rendszert tettek helyébe, de az akkor életbeléptetett intézkedéseknél — jól mondta e napokban egyik t. képviselőtársam alkalmas helyen — nem annyira azt nézték, megfelelnek-e azok az igazságszolgáltatás czéljainak, hanem azt, hogy a közjogi jogfolytonosság fentartassék. Az igazságszolgáltatás érdeke tehát alá lett rendelve — elismerem — magasabb tekinteteknek s igy az 1861 -ben rögtönözve történt intézkedések megint nem helyettesíthették azt, a mi egyszer 1848-ban egyszerre megszűnt. Jogfejlődésünk folytonossága tehát 1848-ban megszakadt. Megszakadt 1861-ben is és igy mi csak 1868-ban jöttünk azon helyzetbe, hogy kezdjünk, teremtsünk egy egészen új jogrendszert, mely ugy az anyagi jog, mint a birói szervezet és eljárás tekintetében az új viszon3^ok és az újkor igényeinek megfelel. Ezen feladat az, mely elé állítva lettünk. Az 1868-at közvetlenül követő korszakban kezdetett meg ezen irányban a mozgalom és voltak bizonyos conceptiók, melyek általánosabb körvonalakban fel is állították azt, mi volna a teendő; de ez ismét csakhamar megszakadt és most évek hosszú során keresztül ott vagyunk, hogy látunk kezdeményezést egy és más téren ; itt egy codexet, ott egy codexet, látunk némi javítást ennél az eljárásnál és annál, de hogy oda állana egy férfiú és azt mondaná: ime, a mi igazságügyeinket reformálnunk és megalakítanunk igy kell, hogy kölcsönös összehatás legyen a maga complet összességében és hogy azután ezt erős kézzel és kellő erélylyel keresztül is kezdené vinni, ahhoz nem jutottunk sem az előbbi, minister urnái, sem a jelenleginél. (Igaz! Ugy van! hal felől.) Hiányzik egységes conceptiója annak, hogy miként kell megalkotnunk új jogrendszerünket, hogy mi legyen az az egész épület, a mely az anyagi, az alaki törvényekből a birói és ügyvédi szervezettel ma együttvéve képezi az igazságszolgáltatást. Ez hiányzik és ez az,amit én kénytelen voltam felemlíteni. (Helyeslés lalfelöl.) Az igazságügyminister urnak határozottan egyik érdeme, hogy például nem késett a nagyfontosságú magánjogi eodexnek egyik részét a törvényhozás elé terjeszteni és e részben erős meggyőződésemet kell kifejeznem arra nézve, hogy evvel valóban érdemet szerzett magának az igazságügyi minister ur. Nem lehet tehát ezt kicsinyelni és óvakodnunk kell ezen nagy reformnak útjába valami