Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

64. orsíágos ülés február 14-én, kedden. 188S. 235kormányzat minden ágában a kellő súlyt és jogos befolyást biztosítsák. Ezek voltak, t. ház, azok a kérdések, melyekről azon alkalommal beszéltem ; és belátom azt, hogy lehetett volua és lehetne e kérdéseket sokkal szakavatottabban, sokkal inkább a dolog mélyébe hatóan fejtegetni; de végre is azt tartom, hogy az igazságügyet nemcsak egy szempontból, tudniillik a jogászok és jogtudósok szempontjából kell megítélnünk; de tán nem fog ártani az sem, hogy azok, a kiken a törvénytudók és jogászok a maguk tudományát minduntalan megkísérlik, szintén hallassák hangjukat. Lehet, hogy jogászi és törvénytudományi szempontból ezek minden kritikán aluliak, de azért én mégis azt hiszem, hogy az ország nagy többségének legkülönbözőbb véleménye kell, hogy a ház előtt feküdjék; hogy azok, a kik arra hivatvák, ezek szerint intézzék javaslataikat és az ügyek vezetését. Erről szóltam volt akkor és erről szólok ma is. Es most, midőn befejezem felszólalásomat, egyet kérek a t. háztól (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy ne méltóztassanak szerénytelenségnek venni, ha valaki 15 — 16 évi parlamentaris működés után bátorságot és jogot vesz magának véleményét — legyen az jó vagy rossz — elmondani. Azok t. ház, a kik ezen vélemény elmondása felett megbotránkoznak, ezzel csak egynek nem adóznak s ez az, hogy a parlamentaris kormánynak s a parlamentnek tekintélye csak azon ideig fog tartani, inig mindenki kellő bátorságot érezhet véleményének elmondására. A mely pillanatban ezen véleményelmondásnak oly akadályai lesznek, a melyek párturalamból vagy bizonyos elfogult nézetek iránti hódolatból erednek : meg vagyok róla győződve, hogy ennek következtében nem az egyesek fognak szenvedni, mert ezek ilynemű felszólalással mindenkinek tesznek szolgálatot, legkevésbbé maguknak, hanem szenvedni fog a parlament tekintélye, ha az önálló véleménynek, legyen az jó vagy rossz, nyilvánításáról azt mondják, hogy annak a pártkeretek között nincs helye. Azt hiszem, hogy a törvényhozás minden egyes tagjának legnagyobb kötelessége a parlament tekintélyének lentartása, azt, a ki e tekintetben hibázik, méltán lehet anathemával sújtani. (Helyeslés jobbfélöl.) Különben elfogadom e tárcza költségvetését. (Helyeslés jobbfélöl.) Balogh Géza jegyző: Hodossy Imre! Hodosy Imre: (Halljuk!) A lapok közleményei folytán e házban tegnap felhozott incidenst én tegnap befejezettnek hittem azon nyilatkozatokkal, melyeket a t. ministerelnök és igazságügyminister urak tettek. Mert azon nyilatkozatok correet voltát mindenki elismeri. (Általános helyeslés.) T. barátom Horváth Gyulának mai felszólalása azonban azon helyzetbe hozott, hogy lehetetlen e kérdést most-már teljesen hallgatással mellőznöm. (Helyeslés balfelől.) Teljesen igaza van t. barátomnak abban, hogy ha egy párt kebelében felszólalások történtek, ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy azok itt e házban szóba hozassanak. De nem fogja kétségbe vonni, hogy mi itt a nyilvánosság terén, az ország érdekeiről szólva, a lapokban, tehát a nyilvánosságban megjelent oly körülményről kell, hogy tudomást vegyünk, a mely nézetünk szerint a közérdeket erősen érinti. (Általános helyeslés.) Ily közlemények megjelentek és (Halljuk! Halljuk!) azoknak a tartalma az volt, mintha a kormánypárt kebelében támadás intéztetett volna az igazságügyminister ellen azért, mert ő akinevezésekre nézve nem enged döntő befolyást a képviselőknek. Ez volt a közlemény. És a mi ennél sokkal fontosabb, a ministerelnök urnak oly nyilatkozat tulajdoníttatott, a mely nem egészen és nem határozottan mondott volna ennek a tendentiának ellent. Ez volt a közlemény tartalma, ez hozatott szóba és felemlíttetett, hogy ez egészen helytelen tendentia volna; és helyeseltetett, ha igaz, hogy evvel szembe szállt az igazságügyminister ur. (Mozgás balfelől.) Erre tegnap a minister urak megtették nyilatkozataikat és azt mondották, hogy sem a ministerelnök, sem az igazságügyminister ily tendentiákat nem enged meg és hogy elitéli az ily tendentiákat. Evvel mi megelégedtünk és azt mondtak, hogy tehát e közlemények tévesek voltak és ezzel az incidens be van fejezve. (Helyeslés) T. barátom Horváth Gyula azonban ma szintén elitélte a protectiót, de előttem valami egészen homályos dolgot mondott a parlamentnek vagy törvényhozásnak befolyásáról az igazságügyi kinevezésekre. Engedelmet kérek, beszéljünk világosan. (Halljuk! Halljuk!) Mi képviselők, egyenként és együttvéve sem vagyunk még az egész törvényhozás; de ha e ház összességében hozna is határozatot, hogy ezt vagy azt kell kinevezni, az igazságügyminister ehhez sem volna kötve. (Általános helyeslés.) Alaptörvényünk az igazságszolgáltatás terén, a mely a birói szervezetet szabályozza, világosan mondja, hogy a bírákat ő Felsége nevezi ki az igazságügyministernek előterjesztésére. Nincs tehát senki más arra jogosítva, csak az igazságügyminister. (Általános helyeslés) Alkotmányunk egyik alaptörvénye, az 1848: III. törvényczikk pedig azt mondja, hogy hogy minden actusért, a melvet aláir, az illető minister felelős. (Helyeslés.) O tehát egyedül és kizárólag a maga felelősségére teszi a felterjesztéseket, minden egyes kinevezésért ő egyedül és személyesen felelős. Ennek következtében senkinek arra döntő befolyása nincs, hogy kit terjeszszen fel ő Felségének kínevezésre. (Általános ' helyeslés.) Minden befolyás, a mely itt döntőleg 30*