Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

234 64. országos ülés febraár 14-én, kedden. ISS8. barátja; mert annak kell szemünk előtt lebegni, hogy minő igazságságszolgáltatás fog lenni 30 év után, ha azok lesznek a magyar igazságügy élén, a kik esetleg talán protectio révén juttottak be az igazság templomába? Azt a kérdést tehát teljes joggal vetheti fel bármely képviselő, hogy mik azok a más garantiákis, mik az alapelvek, melyek az igazságügyministert kinevezéseinél vezetik és igy e kérdés felvetése nem lehet támadás egy igazságügyministerrel szemben ; sőt azon kérdés felvetése az igazságügyministerrel szemben mindig jogosult, hogy csakugyan megvannak-e azok az irány- és alapelvek, melyek őt működésében kell, hogy vezessék? Tovább menve t. ház, ha egyes kérdéseket felszólalásomban incidentaliter említettem is és ha méltóztassanak jól megkülönböztetni a dolgot, én a kinevezéseket, illetőleg az államra nézve ép oly fontosnak tartom a legfelsőbb bírónak kinevezését, mint a milyen fontosnak tartom következményeiben a legkisebb bírósági hivatalnok kinevezését, mert mindegyiknek meg van a maga súlya és fontossága az államéletben, ha mondom, esetleg incidentaliter azt mondottam, hogy nem keresem, nem akarom keresni azon statistikai összeállításokat, melyek okvetlenül csak keserűséget okozhatnak : akkor kérdem, vájjon ennek ilyszerű felemlítése a felekezet szerinti kinevezések elleni támadás-e? Én nem hiszem, hogy ez ily támadás volna és azért nem is tartom helyesnek a védelmet; mert ott, a hol komoly támadás nincs, védelemre sincs szükség. A másik kérdés, melyet incidentaliter érintettem, az, hogy én egyetértek mindazokkal a kik a múltra fátyolt vetnek. I)e, ha egyetértek mindezekkel : azt soha tagadni semmi körülmények közt nem fogom, üljek a háznak bármelyik oldalán, hogy az, ha valakinek működése messze visszanyúlik a múltban, az neki több jogot adna mint másnak. Polónyi Géza: Tehát a „Pesti Naplódnak mégis igaza volt! Horváth Gyula: Én általában arról szóltam és nekem e véleményemet elmondani jogom van s ez támadás sem egy, sem más egyén ellen nem lehet. Én igen sok egyént ismerek, a ki igazi, mély, őszinte tiszteletemet bírja, aki azon időben szolgált; valamint, ismerek akárhány egyént, a kikkel szemben ezzel a tisztelettel nem tudok adózni, bár ez a bűn, ez a hiba, vagy pedig ez a tulajdonság őket nem terheli. En, tisztelt képviselőház, ha ez, mint mondám, incidentaliter fel is említetett, nem látom be, hogy mi szükség volt arra, hogy ezek a kérdések itt a képviselőházban külön megbeszélés tárgyát képezzék; ha nem, ha az az egy szempont vezethette azokat, a kik e kérdést ide behozták, hogy kitüntessék azt, hogy e kérdésben a vélemények megoszlanak és | tulajdonképen nem az igazságügy érdeke érvényesüljön ebben a kérdésben, hanem a pártnak felbomlása tűnjék ki. Én, t. ház, nem szoktam senki ellen személyes támadást intézni. Én beszélek ügyekről és mindig sajnálom, hogy ha az ügyekkel, ha azok kellemetlenek, személyek hozatnak összeköttetésbe. De, t. ház, vájjon igazságos mérték-e az, hogy midőn a kérdések megbeszéltetnek ngy, a hogy talán nekünk nem kellemes, azt mondják, hogy egy önzetlen férfiúnak hallszik benne a szava; de mihelyt a felvetett kérdés nem vezet oda, ahova irányítva gondolták : a párt felbontására, akkor meg egyszerre megfordulnak és azt mondják: ezeket a szavakat az érdekpolitika sugallta az illetők fülébe. (Tetszés a jobboldalon.) Azt a mi az egyes kérdésekben elmondatik a ház bármely oldalán, azt hiszem — s mindegyikről felteszem, mindaddig, raig annak ellenkezője bebizonyítva nincs — a hazafiság és meggyőződés sugallja. És mert ezzel mindenkivel szemben adózom, — azt hiszem, hogy a követelésnek minimuma, ha ugyanezt velem szemben is megkövetelem. Igaz, t. ház, beszéltem arról is, hogy mindenki, a ki nagyhorderejű kinevezéseket van hivatva teljesíteni, mintáz igazságügyminister ur, kell hogy magának a tájékozást megszerezze és ma is azt hiszem, hogy meg kell valahonnan szereznie. De olyan gondolatot — miután még, legalább az én tudatom szerint — és ebben talán mások is igazat fognak adni nekem — megőrülve nem vagyok, nem vethettem fel, hogy miért nem engedi az igazságügyminister ur befolyásoltatni a többség képviselői által a kinevezéseket. Én igenis azt mondtam, hogy a törvényhozás bizonyos fokig a ministernek, ha az tájékozást keres, köteles e tájékozást nyújtani és a minister keresse ezen tájékozást itt vagy ott, de az egyiknek a másik felett jogot ne adjon. Általában a kinevezéseknél, nézetem szerint, nem az a kérdés, hogy az illető személy kineveztessék. vagy promoveáltassék, hanem az a kérdés, hogy a megüresedett hely a legalkalmasabb egyénnel töltessék be. Egészen más dolog az, hogy ha valaki fáradozott abban, hogy valaki, ha kiváló egyéniség is, promotioban részesíttessék; és egészen más dolog az, ha valaki abban fáradozik, hogy a megüresedett állomás alkalmas egyénnel töltessék be. Es ha valaki elitéli, a képviselői állás méltóságán alól állónak tartja, hogy a képviselők ágenseivé legyenek azoknak az egyéneknek, a kik promotiót keresnek és várnak, ezt elitélem én is; de ezzel szemben, t. ház, kell hogy a ministerek, kik a ház kebeléből kerültek ki és a kik a háznak bizalmából vezetik az ügyeket — legalább véleményem ! szerint kötelességük — ennek a háznak az állam-