Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

«4. orszigos ülés február 14-én, kedden. 1888. 233 megajándékozott s azt én mindig a legnagyobb örömmel fogadtam. De tartozom a ministerelnök urnak és tartozom az ország közvéleményének azzal a tájékoztatással, hogy én sóba senkinek jogot nem adtam arra, hogy azt állítsa és azt állíthassa rólam, hogy a minister ur szándékai kivitelének én bármi kis részben is részese legyek. Mint párttag támogatom őt, a magánéletben kitüntetésnek veszem, ha jóindulatával megajándékoz, de arra, hogy tényeimet és felszólalásaimat a ministerelnök úrral connexióba hozzák, arra jogot senkinek sem adtam. Hogy ezt itt felemlítem, ez kötelesség és szolgálat a ministerelnök ur iránt, melyet a parlament előtt teljes készséggel és szívesen teljesítek. A ministerelnök urnak elég nagy a felelőssége azért, a mit ő maga tesz, jogosulatlan tehát a követelés, hogy a felelősségazért is illesse, a mit mások tesznek. (Tetszés jobbfelöl) E nyilatkozatot szükséges volt megtennem azért, mert meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök urat gyengéd érzéke tiltotta volna attól, hogy e kérdést nyilvánosan tárgyalja; mig nekem a kötelesség és igazságosság a valóság kimondását parancsolta. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, de én kimondott véleményemtől tágítani nem fogok, talán már késő is volna. Azt, a mit kivül elmondok, elmondom itt benn is; a mit önöknek, t. uraim az ellenzéken, elmondok kivül, elmondom itt e teremben is; elmondom pedig azért, mert meggyőződésem nem változik azon egyének szerint, a kikkel beszélek és a szerint, hogy künn szólok-e vagy bent a házban. (Helyeslés. Egy hang a szélsőbalon: Mint mások!) Nem akarok senkivel összehasonlítást tenni, de akkor, midőn felszólalásom a legkülönbözőbb módon interpivtáltatik a Uipokbaai és e házban, talán jogom van legalább egyszer arra, hogy véleményemet saját magam interpretáljam. (Helyeslés.) T.ház! Azt tartom, hogy minden párt tagjának a maga pártja kebelében joga, sőt kötelessége is véleményét elmondani és ha az ő véleménye akár concrét kérdésekben, akár általában divergál vagy a párt vezéréétől, vagy annak egyes tagjaiéitól, vagy az egész párt véleményétől, neki mindig joga van véleményét a párt körében elmondva, eapacitatió utján odahatni, hogy azok, a kik az ő véleményét nem osztják, azt szintén elfogadják, vagy pedig viszont a maguk ellenkező véleményéről meggyőzzék és capacitálják. De, t. ház, az igazságnak minő mértéke az, hogy ha a t. kormány javaslatait támogatjuk, akkor azt mondják, hogy hiszen önöknek egyetlen szavuk van : az „igen"; és ezzel szemben, hogyha az uraknak tudomására jut, hogy van eltérő véleményünk is és azon eltérő véleménynek igyekszünk érvényt is szerezni, akkor ismét azt állítják, hogy ez egyenesen a párt felbomlasztására vezet ? KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. III. KÖTET. Nem irigylem, t. ház, senkinek azt a szerepét, midőn arra vállalkozik, hogy egy pártot felboinlaszszon; de ha nem irigylein, nem is fogom követni. Az bekövetkezhetik, hogy a meggyőződés engemet ezen párttal és kormánynyal szembe állít; de az nem történhetik meg, hogy addig, a mig e kormány mögött és e párt soraiban ülök, ezen pártnak felbomlasztására, ezen kormány megbuktatására törekedjem. (Helyeslés jobbfelől.) De véleményemnek nyilvánítására, ha az eltérő is a t. kormány tagjainak véleményétől, jogosultnak tartok mindenkit s magamat is. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy ha valaki, midőn a magyar igazságügy kérdése vitattatik, a kinevezések ügyére súlyt fektet és a párt kebelében egyes concrét kérdést felvetve, a midőn a kérdést megteszi, egyszersmind a saját véleményének kifejezést ad: ez a vélemény nem támadás az illető ministerrel szemben, hanem jel zése annak az álláspontnak, a melyen az áll, a ki igy szól. Azon kérdésekben, melyek, lehet, most is érintetni fognak általam s a melyeket a párt értekezletén felhoztam, nekem kiindulási pontom egyáltalában az volt, hogy a magyar igazságügy lehetőleg javittassék. az az igazságügy, a mely a ráfordított költségekért aequivaíenst nyújt ugyan pénzügyileg a bélyeg- és jogilleték jövedelmében, de ez másrészről a polgárok által fizetett oly milliókba kerül, melyek a költségvetésben nincsenek kimutatva. (Igaz! ügy van!) Hogy Magyarország igazságszolgáltatása lehető. leg jó és gyors legyen, arra okvetlenül szűk. séges, hogy annak repraesentánsai feladatuk ma. gaslatán álljanak, annak megfelelni képesek legyenek. A hátralékok kimutatása igazolja azt — számba véve, hogy a mellett hány ügydarab intéztetett el — hogy hány millió érdek forog a birák kezén. Ha tehát valaki a birákba vetett bizalmát e nemzetnek meg akarja ingatni: az, az én nézetem szerint, jó szolgálatot nem tesz. De nem jogosult-e, ha akár itt, akár túl, valamely képviselő azt hangsúlyozta, hogy azon kinevezési jog, a mely a magyar igazságügyministernek kezébe van letéve, más megbirálás alá kell, hogy essék, mint azon kinevezési jog, a mely a többi ministerek kezébe van letéve? Hisz a magyar igazságügyminister által gyakorolt kinevezések folytán egy államfaetor nyer életet és kapja meg az irányt nemcsak a mostani működésre, hanem megkapj a hosszú évekre s lehet, hogy az a törvényszéki jegyző, vagy joggyakornók, kit az igazságügyminister most kinevez, 30 — 40 év múlva, mikor mi a sirban porladozunk, az igazságszolgáltatás élén fog állni. Nem lehetséges tehát, hogy a ki erről igy gondolkodik, az a protectio rendszerének lehessen so