Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

232 64. országos Ülés fe!>rnár I4-én, kedden. ISS8. inkább a katonai bűnvádi eljárás szertelenségéről ez alkalommal behatóbban értekezzem, hiszen ismerjük azt valamennyien. Több, mint húsz éve, hogy ezen kérdés folyton vajúdik és hogy minden alkalommal kijelentettük, hogy ezt tovább tűrni nem lehet és hogy ezen változtatni kell. (Helyeslés a baloldalon.) Húsz éve már, hogy az országot folytonosan biztatják és ígéretekkel tartják, de nem történik semmi. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Valóban, t. ház, az a türelem, melyet a nemzet, e' kérdéssel szemben tanúsít, még inkább azon nagy áldozatok, melyeket a nemzet a hadseregnek folyton tesz, bizonyára megérdemelték volna már régen, hogy az irányadó körök e kérdésben nagyobb közeledést és előzékenységet tanúsítsanak, mint azt eddig tették. (Helyeslés a baloldalon.) És én kérdem a t. igazságügyminister úrtól, vájjon most, a mikor lehet, hogy egy európai háború küszöbén állunk, a mikor ennélfogva megtörténhetik, hogy a békés polgárok és családapák százezrei fognak zászló és fegyver alá hivatni : vájjon nem tartja-e végre-valahára elérkezettnek az időt, melyben, ha már a katonai büntető codexről egyelőre nem szólunk is, legalább a katonai bűnvádi eljárás módosítását és helyesbítését kezdeményezni kellene, a mi szerint igy, hogy ha már a háború borzalmaitól nem is, de legalább az auditori justitia borzalmaitól mentessenek meg a fegyver alatt szolgáló honpolgárok? Én ezt kétszeresen szükségesnek és égetőnek tartom, kivált mióta a népfölkelési törvény életbelépett. (Helyeslés balfeUl.) Szükséges volt mindig, de most, midőn egy egész tömege a soha nem katonáskodott polgári foglalkozású, tehát az elavult katonai törvénynyel igen könnyen ellenkezésbe jöhető egykének oda fognak állíttatni az ágyúk elébe: egyenesen kötelességmulasztás volna, ha haladéktalanul nem gondoskodnánk arról, hogy a mi honpolgáraink, a kik kötelességteljesítés végett fegyver alá jutnak, védelem s bűnvádi eljárás minden egyéb biztosítéka nélkül kiszelgáltassanak egy olyan eljárásnak, a mely merő ellentétét képezi azon eljárásnak, mely a polgári foglalkozású és gondolkozású egyének igényei és megszokásának megfelel. (Helyeslés a baloldalon.) Szándékom lett volna hosszasabban kiterjeszkedni különösen még arra a kérdésre is, a mely az utóbbi napokban — még pedig méltán — nagy hullámokat vetett föl, különösen a sajtóban. De mhxtán — a mint már előbb is kijelentem — azon véleményben vagyunk, hogy ezen ügy a tegnap adott ministeri felvilágosítások által el lett intézve, befejezem előadásomat és még csak azt jelentem ki, hogy mi az igazságügyet sohasem tekintettük pártügynek; és ha azon helyes irányzatot, melyet a minister ur már tegnap hangoztatott, a gyakorlati életben is megvalósítva látni fogjuk: biztos lehet abban, támogatni fogjuk, szemben még a párturalom praetensióival is. (Élénk helyeslés « baloldalon ) Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, be fogja látni mindenki, hogy nem könnyű a helyzet, a melyben felszólalok; és ha felszólalásomban bizonyos fokig kénytelen vagyok,—eltérve a vita keretétől, — olyan dolgokat is felemlíteni, melyek szorosan e tárcza körébe nem tartoznak: méltóztassanak azt azon szokatlan helyzetnek tulajdonítani, a melyben én j elenleg vagyok. (Halljuk f) Nem akarok, t. ház, annak megvitatásába bocsátkozni, vájjon helyes-e, eorrect-e egy pártkör kebelében történt dolgokat a parlamentben megvitatás tárgyává tenni. De minthogy ma is már hallottam azt, hogy az erre vonatkozó közlemény, bizonyos fokig legalább, tőlem került volna a, nyilvánosság elé : erre vonatkozólag is kötelesszertíleg elmondom a történt tényeket, hogy a ház helyes bírálatot mondhasson a felett, hogyan történt ez a dolog és a felett, hogy esetleg mennyiben terhel engem ezért hiba? (Halljuk!) A szabadelvű párt értekezletén tett felszólalásom után másnap az ..Egyetértés" szerkesztőjével Csávolszky Lajos képviselőtársammal találkoztam másokkal együtt s ő, valamint a többiek is azt kérdezték tőlem: igaz-e, hogy ilyenforma, felszólalások történtek a szabadelvű párt értekezletén? Erre én természetesen, mivel magánbesaélgetés volt, azt mondtam, hogy nem ilyenformán, hanem másként történt; én azonban e kérdésről hírlapírókkal, mint hírlapírókkal, beszélni egyáltalán nem fogok. Erre t. képviselőtársam sajnálkozását fejezte ki, de azt mondta, hogy ez máiköztudomású lévén, annál inkább, mert vagy az idevaló, vagy a bécsi lapokba kerül s tudomása szerint már Bécsbe is megtáviratozták: ő a maga lapjának olvasóközönségét erről az esetről mindenesetre értesíteni fogja. Sőt hozzátette, hogy a mennyiben érdekemben áll, hogy a közlemény ne elferdítve kerüljön nyilvánosságra, teljes készséggel elküldi azt, hogy kicorrigáijam. Mire természetesen válaszom az volt, hogy bárhonnan és bármily tájékozást szerezen ezen ügyről, én a közleményen corrigálni egyáltalán nem fogok semmit. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ennyi tudomásom volt előzetesen a dologról. Méltóztassanak határozni és verdictet mondani, hogy az én eljárásomban volt-e incorreetség ? (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve már most az ügy másik részére, méltóztassanak megengedni, hogy nem a saját személyem, hanem az ügy nagyfontossága érdekében egy nyilatkozatot tegyek. Ugy az itteni, valamint a bécsi sajtó akárhányszor hozta — a mi rám nézve személyileg igen hízelgő lehet — a ministerelnök ur személyét az én felszólalásommal, az én tetteimmel bizonyos connexióba. Tény az, t. ház, hogy a ministerelnök ur jóindulatával engem