Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

í4, országos ölé* február 14-éji, kedden. 188S. 2g| az, hogy általa a közjó is nyert légyen. (Helyeslés balfelől.) E tekintetben tehát az a főkérdés, hogy a történt tömeges nyugdíjazások s az azzal kapcsolatosan történt kinevezések által erőben és tekintélyben nyertek-e a mi bíróságaink? Erre nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy a közvélemény hangulata kissé kételkedő és hogy nehezteli különösen azt, hogy azok a kinevezések általában nem olyanok, melyek a mi legfelsőbb itélőszékeink, a mi felsőbb tribnnálunk teldntél) ét, prestige-ét és tudományos színvonalát a jogos várakozásoknak megfelelően kellőképen emelték volna, (Ugy van! balfelöl.) Máskülönben azonban, miután már a kinevezések kérdéséről szólok, kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy azon nyilatkozatok, melyeket a tegnapi napon a t. minsterelnök ép ugy, mint a t. igazságügyi minister ur a kinevezésekre vonatkozólag általában tettek, minket egészben véve kielégítettek s bennünket megnyugtattak. (Ugy van! bal felöl.) Ezen nyilatkozatok eorrectek és helyesek, de mint egyáltalában minden elvi álláspont, csak azon esetben értékesek is, ha majd a gyakorlati életben is érvényesülni fognak. (Helyeslés a baloldalon.) Én hiszem és remélem, hogy az igen t. igazságügyi minister ur azt, a mit itt ünnepélyesen kijelentett, a praxisban is érvényesíteni fogja és mi ennélfogva elvárjuk tőle, hogy már a kinevezéseknél is azon lesz, hogy intézkedései által az igazságügy erkölcsi és szellemi szinvonalat magasra emelje $ a birói függetlenséget mindenkivel, még a párturalommal szemben is megőrizze és biztosítsa. Ezek után kapcsolatosan azzal, a mit már tegnap Polónyi Gréza t. barátom is megpendített, kérni akarom az igen t. minister urat, hogy ő az állami igazságszolgáltatás fölényét és tekintélyét ugy a kinevezéseknél, mint más irányban is, az eddigieknél nagyobb mértékben érvényre juttatni kegyeskedjék. Az államnak egyik legmagasztosabb joga az, hogy területén mindenki az ő igazságszolgáltatása alá tartozik, viszont pedig a vádlottaknak egyik sarkalatos joga az, hogy senki a maga törvényes, rendes birája és annak eljárása alól el ne vonassék. És mégis, t. ház, mit látunk, mit tapasztalunk ? Azt, hogy a statárium minálunk Magyarországon majdnem permanentiában van. (Ugy van! balfelől.) Somogy, Zala és Veszprémmegyék majdnem állandóan örvendenek már ezen institutiónak, a mely pedig — azt hiszem — egy cultur-államban csakis kül- vagy belháború esetén volna megengedhető. Hogy az egyaránt szégyen az országra és az igazságszolgáltatásra,, ezt magyarázgatni — azt hiszem — felesleges. (Ugy van! balfelől.) Hogy a törvények felfüggesztése, a vádlottaknak rendes birájuk elől való elvonása, szóval, hogy a statáriumnak végszükség nélküli minduntalan kihirdetése a közszabadság érdekeibe és követelményeibe ütközik, az iránt — azt hiszem — alkotmányos országban kétség nem lehet. És én nem is látom azt, hogy minálunk már bekövetkezett volna a végszükségnek azon esete, a melyben ezen ultim a rationak alkalmazása indokoltnak volna tekinthető. Egyes bűnesetek és merényletek ezt soha nem indokolják; ezekre nézve a statárium rendszerint ugyanannyi csak, mint eső után a köpenyeg. És én egyáltalán nem is tapasztaltam, hogy a személy- és vagyonbiztonság nálunk a múlt őszszel annyira megrendült volna, hogy, kivéve talán egynéhány ideges fő- vagy alispánt, a publicum megrémült és statáriumért kiabált volna. (Ugy van! balról.) Tudtommal annyi történt, hogy három, hosszú időre elitélt ismeretes futóbetyár, a kiket nagy bölcsen a közvetítő intézetbe helyeztek be, onnan egyszerűen átsétált Somogyba, (Derültség balfelől) a hol akkor véletlenül statarniniszünet volt; (Derültség balfelől) a csendőrök ott őket üldözőbe vették, átszorították Zalába, majd Veszprémbe, mig közülük kettőt lelőttek, egyet pedig élve átadtak a bíróságnak. E közben Pápa vidékén egy vándor oláhezigánycsapat vásárosokat rabolt ki s kettőt meg is ölt. A tettesek azonban azóta, még pedig rendes bíróságuk által részint hosszú fegyházbüntetésre, részint halálra, mind elitéltettek és a statáriumnak mindössze az az eredménye lett, hogy Zala-Egerszegen egy igen kétes lelkiállapotú sihedert 5 forint elrablásáért csakugyan felkötöttek. {Mozgás balfelől.) r Én hiszem és remélem, a, t. minister ur e >y véleményen lesz velem az iránt, hogy ez a zalaegerszegi 5 frtos rabló elég áldozat volt már * magyar justitia conservativ traditióinak megóvására.; (Ugy van! balfelől) és hiszem, hogy a minister ur is velem együtt valami irtóztatóan borzasztót fog abban látni, hogy addig, mig itt a fővárosban naponként történnek rablások és gyilkosságok, a nélkül, hogy bárkinek eszébe jutna kivételes állapotokat proponálni, (Helyeslés balfelől) addig ott lenn Zalában, Somogyban, Veszprémben egy pipa dohánynak erőszakos elvétele, vagy egy 5 forintos követelésnek jogtalan önbíráskodással szándékozott behajtása elég legyen arra, hogy az embereket statárium elé hurczolják. (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt befejezném rövidre contemplált felszólalásomat, lehetetlen meg nem emlékeznem még egy kérdésről, a mely lehet, hogy a legközelebbi időben égetővé válhatik: ez a katonai igazságszolgáltatás. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Sem helye, sem ideje annak, hogy én most I akár a katonai büntető codex, akár pedig és még