Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

230 64. országos tlés febi Az igazságügyi kormányzatnál — mint mondják — most minden „in fieri* van és én megvallom, hogy egy épülőben levő ház felett bírálatot mondani nem tartom valami hasznos dolognak; de nem tartom élvezetes foglalkozásnak azt sem, hogy mi itten a eodificatióról, M birói szervezetről, a szóbeliség themája fölött örökön-örökké variatiókat énekeljünk, mint azt már 10 —1§ év óta — még pedig fájdalom többnyire hiába — tesszük, (ügy van! Halljuk!) Ily viszonyok közt a mi helyzetünk sokkal inkább a várakozás és megfigyelés, mintsem reeriminatio vagy támadás álláspontját jelöli ki számunkra és legfeljebb azt engedi meg, hogy az év folyamán felmerült néhány mozzanat iránt némely kérdéseket intézzünk és néhány reflexiót koczkáztasmunk. A mi igazságügyi állapotunk egyik legjellemzőbb, de egyszersmind legijesztőbb momentuma kétségtelenül a restantia. Ez a szörny a múlt év folyamán, igazságügyministerünk uralkodásának második esztendejében már valóságos rémmé nőtte ki magát. 1886-ban 30,000, ma már 37,000-nél többre rug a restautiák száma a mi felső tribunáljainknál, tudniillik a királyi táblánál és a Guriánál együtt véve. Valóban érdekes azon feszültség, melylyel a közönség azon orvoslási methodust várja, melyet a minister ur contemplál és alkalmazni akar ezen mindent tönkre tévő ragály elenyésztetésére. Én és elvtársaim régóta, bizonyára már az unalomig hangoztatjuk e helyről az orvoslásnak egyedül lehető módját, tudniillik az alapos rendszerváltoztatást ; mert hiszen a restantia nem valami múló véletlen, hanem egyenesen szükségbeli folyománya ugy a birói szervezet hiányosságának, mint különösen a gyakorlatban levő perrendszernek. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) De miután a többség a mi javaslatainkat mindig nagyon tiszteli in theoria, de. a praxisban, ugy látszik, kivihetetlen utópiáknál egyébnek alig tekinti, valóban kiváncsian lessük azon heurékát, melyet az igazságügyi minister contemplál és melylyel ezen nagy szerencsétlenséget orvosolni akarja. Ugy hallom, hogy a mostani kormány, mint par exeellence practieus kormány, nem sokáig fog bíbelődni a szürke theoriákkal, (Derültség) hanem egyszerűen be fog ismét rendelni 40—50 fiatal, egészséges szemű, jó kezű bírót a vidékről, kik miután nálunk egy felső bíró körülbelül 1000 ügydarabot emészt fel évenkint, a létező restantiát egy esztendő alatt ugy le fogják morzsolni, mintha nem is lett volna. Azonban t. ház, én az orvoslásnak ezen mód szerét olyannak tartom, mint ama gyógyszert, mely pillanatnyi enyhülést nyújthat ugyan, de mely ha nyomban utána nem következik a gyökeres orvoslás, a bajt még eonsplicáitabbá, mégroszabbá •níír J4-én, kedden. 1888. teszi. Hisz megpróbáltuk már és mi lett az eredmény ? Pillanatnyi rend s azután nyomban még több, még nagyobb hátralék. (Ugy van! a baloldalon.) És én valóban nem is tudom, melyek azok a törvényszékek, hol vannak azok a törvényszékek, melyektől a minister ur a feles erőket elszedni és itt alkalmazni akarná? Nincs-e a vidéki törvényszékeknél és különösen a járásbíróságoknál igen sok és nagy restantia és vájjon 40—50 ember elvonása által nem lesz-e még több és még nagyobb? (Ugy van! balfelöl.) És minthogy a minister ur kétségtelenül a javaerőket fogja onnan elvonni, azokat, a kik a felebbviteli fórumnál is beválnak: vájjon ez által az alsó bíróságoknak külöaben is sok kívánni valót hagyó niveaujanem fog-e még alább szállani és viszont vájjon az ilyen surrogat táblai és curiai birák nem fognak-e a mi felsőbb tribunáljaink tekintélyének megártani ? (Ugy van! balfelől.) Azonban, miután ugy látszik, az igazságügyi ministeriumnál most is a számok elmorzsolására fektetik a súlyt, előre látom, hogy azon kisegítő birák megint csak be fognak rukkolni. És ón a t. igazságügyi minister urat ez alkalommai nem is akarom e miatt megtámadni. Lesz erre alkalom, midőn az igazságügyminister ur ez ügyben felhatalmazást fog kérni a t. háztól. Egyre azonban már most is bátor vagyok figyelmét felhívni és ez az, hogy ő majd ha be fogja terjeszteni a perrendtartásokat, különösen pedig, midőn a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatot fogja a ház asztalára letenni, akkor ő ép ugy, mint a t. többségmeg fog emlékezni a mostani tényekről és a jelenlegi miseriákról és tudatában lesz különösen annak, hogy a restantiák kérdését a felebbviteli reformok codificálásáva] kell és lehet megoldani, nem pedig a birák ide-oda, eommandálása által, a mi által a felebbezés alapeszméje is egyenesen fejtetőre állíttatik. (Helyeslés balfelöl.) Az igen t. minister urnak azon lépései közt, melyeket a lefolyt év folyamán a bírósági niveau emelésére tett, egyik legpraegnansabb mindenesetre az, hogy ő különösen a felső bíróságoknál az elöregedett embereket a bírósági activitásból eliminálta, nyugdíjazta. Sokan nem helyeselték az igen t. igazságügyi minister ur ezen drastieus intézkedéseit, mások pedig az államkincstárnak oknélküli megterheltetését hangoztatták. Én részemről nem teszek e miatt szemrehányást at. igazságügyi minister urnak. Javítani és egy testületbe áj életet önteni máskép, mint a régi emberek fogyasztása és új elemek, új erők bevitele által, nem is igen lehet. Hogy azonban az ilyen rendszabály mindenirányban kielégítőlegyen, kell, hogy igazságosan és egyenlő mértékben alkalmaztas$ék. És kell a mellett még különösen