Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

62. országos ülés február 11-én, szombaton. 1888. 187 t. ház, semhogy az akadémiák által tüzetesen szaktudományi irányban kiadott munkálatok annyi jövedelmet hozhatnának, hogy azokból egy-egy akadémia a maga fmanciáit fedezhesse. Laplace nevét úgyszólván leboruló imádattal emlegeti minden laicus is, a nagyhírű csillagászt, ki a múlt század vége felé az európai civilisatió számára halhatatlan míívet alkotott és az ő theoriája még most is uralkodik a természettudomány nem egy regiójában; és mi történt, t. képviselőház, ennek a nagy munkának csak 6 példánya kelt el az első évtized alatt és még most sem kelt el valamennyi, az örökösök tehát, a kiknek tulajdonjogába a munka épen átment, odaajándékozták az összes el nem kelt példányokat az Institutenak, az Akademie des Sciengesnak s az évről évre osztogatja szét még máig a megmaradt példányokat jutalom képen. Azt tehát ne méltóztassék az akadémiának szemére vetni, hogy nem tud oly munkákat írni, melyeket a hazában nagyobb számban vásárolnak. Első sorban az akadémiának hivatása a tudományos búvárlatok eszközlése. Ha az akadémiának több pénze volna, mint van, ha az állam helyzete megengedné, hogy a törvényhozás nagyobb subventióban részesítse ; az esetben lehetne arra gondolái, hogy az akadémia a maga kiadványait, ha másképen nem, legalább törvényhatóságoknál állítandó megyei vagy városi könyvtárakban helyezze el és megnyissa azok használatát a nagy közönségnek; mert a tudományos munka nem olyan czikk, mint egyéb árúezikk, nem a napi szükségletre van irva és nem olyan, mint egy font hús vagy egy darab posztó, a mit ha rögtön el nem árusítanak, az esetben értékét elveszti; ez tudományos munka, a mely nem is egy évtizedre, hanem hosszabb időre van irva. Az akadémia működését ily módon kritika alá venni, legalább is félreértés és nem eszélyes hazafiság. Már az utóbbi időben azt látjuk, hogy csökkent a hagyományozási buzgalom az akadémia iránt és ez annak tulajdonítható, hogy az akadémiát minden oldalról a leghálátlanabb módon és legigaztalanabb vádakkal illetik. AmintThaly akadémiai tagtársam és t. barátom is mondotta, a választások idején az elégületlen elemek előtérbe lépnek és elnevezik az akadémiát millionariusnak és azt mondják, hogy olyan dolgokat irnak össze, a mi csak az egérnek való. Áll az t. ház, hogy az akadémia kiadványainak nagy részét nem tudja elhelyezni; de az is igaz, hogy nálunk a tudomány iránt az érzék nem is lehet még meg oly mértékben, mint Európa régi cultur-államaiban, a hol pedig szintén nem bővelkednek az olyan könyvvásár]ókban, a kik az akadémia kiadványait halomszámra szoknak vásárolni. Ott nyilvános könyvtárakban vannak az akadémia kiadványai legnagyobbrészt elhelyezve. Már most méltóztassék felvenni, hogy a német birodalom népessége majdnem négyszer akkora mint Magyarországé. Méltóztatnak tudni, hogy a németek igazán előbbre vannak, ha nem is a civilisatió minden ágában, de atudományban, mint mi; méltóztatnak tudni, hogy Németországban nyilvános közkönyvtárak vannak százszámra nemcsak az egyetemeknél, de gymnasiumoknál, de e kerületekben és községekben is, mégis azt lehet mondani, hogy ott is az akadémia tagjain és azonkívül, a kik tagokká akarnak választatni, senki sem olvassa az akadémia kiadványait, hacsak nem a közkönyvtárakban. Azért méltóztassanak az illetők a vádaskodásokkal felhagyni, mert ezzel csak az akadémia iránti közszeretetet csökkentik. A nemzetnek pedig az akadémiára mindenesetre szüksége van, valamint az akadémiának is szüksége van a nemzetre, pedig az utóbbi időben az adományozás annyira csökkent, hogy attól lehet félni, hogy ha a sajtó tovább folytatja helytelen izgatásait, hogy azon végrendelkező hazafiak, a kik eddig jelentékeny összegekben részesítették az akadémiát, meg fognak szűnni ezen nagylelkű adományokkal tovább támogatni. A nemzetnek szüksége van az akadémiára és azok, akik oly vádakkal és követelésekkel állanak elő, a minőkről szólottam, azok a nemzetnek tesznek rossz szolgálatot; mert hogy ha nem volna meg az akadémia, akkor szükséges volna azt a nemzetnek mostan felállítani; — azért én részemről teljes bizalommal vagyok a kormány bölcsesége iránt és azt hiszem, hogy az meg fogja találni azon módot, hogy eleget fog tenni azon kívánalomnak, a melyet Thaly Kálmán t. barátom tolmácsolt és melyet a nemzet összes értelmisége osztatlan tetszéssel fog kisérni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház ! (Halljuk !) A törvényhozás másik házában lévén, nem hallottam ugyan Thaly Kálmán képviselő ur előadását, de elolvastam határozati javaslatát és annak kapcsán hivatva érzem magamat e tárgyhoz hozzászólni. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy Thaly Kálmán képviselő ur czélja nem lehetett és nem lehet más, mint a magyar tudományos akadémián ezen indirect utón segíteni ; mert hiszen egyéb czélzatot abban a határozati javaslatban keresni nem lehet. De midőn ezt czélozza, viszont nem akarnám hinni, hogy czélzata lehetett volna ezt oly modorban tenni, a mely egy igen rossz praeeedenst állapítana meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) Tessék végig várni. Thaly Kálmán: Várok, hiszen nem szóltam egy szót sem! Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister : Mondom, veszedelmes praeeedenst Í állapítana meg; mert hivatkozom azokra — legyenek bár ellenzékiek vagy nem — a kik pénzügyi ' kérdésekkel foglalkoznak; egy egyszerű határo24,*