Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

188 62. országos ülés február 11-én, szombaton. 1S88. zattal, bármily szent czélból is, adómentességet decretálni, csakugyan nagyon veszedelmes praeeedens. (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Pedig a t. képviselő ur határozati javaslata az adómentességet már decretálja; mert nem arra utasítja a kormányt, hogy ezen kérdést vegye fontolóra és ugy terjeszszen elő javaslatot, hanem már elvben kimondja az adómentességet és arra utasítja a koimányt, hogy az iránt terjesszen be törvényjavaslatot. Épen ez az, a mit én veszedelmes praecedens alkotásának tartok és ebben hivatkozom mindazokra, kik pénzügyi dolgokkal rendszerint és szakszerűleg foglalkoznak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Eészemről azt hiszem, hogy a képviselő ur arról, hogy a ezélzat, melyet elérni akar, senki által ellenszenvesen nem fogadtatik, az eddigi nyilatkozatokból is már meggyőződhetett. Thaly Kálmán: Az államtitkár urat leszámítva ! Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister : Bocsánatot kérek, annak is végére jártam. Az államtitkár ur reámutatott azon nehézségekre, melyeket én is említettem; de azt egyáltalán nem mondta, hogy a kormány ne lenne hajlandó arra, hogy ezen kérdéssel foglalkozván, j" avaslatot tegyen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: A pénzügyi bírósághoz utasította az akadémiát, hogy pöröljön. Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister : Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a magyar tudományos akadémia irányában, melyet, igaz, nem lehet tagadni, a mint előttem mondatott, sokszor megtámadnak — nem akarom vitatni miért — ezen akadémia felvirágzása, jóléte iránt, ha nem volna is a eultusminister annak elnöke és ha nem volnék én is annak egyik igazgató-tagja, a legmelegebb rokonszenvvel viseltetünk és épen azért, a mit az akadémia érdekében meglehet tenni, meg fogjuk tenni. (Általános élénk helyeslés.) És mivel, mint először mondám, felteszem — mert nem tehetek fel egyebet — hogy Thaly képviselő urnak czálzata nem is volt és nem lehet más: arra kérem őt, hogy a határozati javaslatában fekvő veszélyes praecedens akadálya miatt ne engedje, hogy maga a czél nyerjen vereséget, hanem visszavéve határozati javaslatát, vagy elégedjék meg a kormány azon, akár jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatával, hogy ezen kérdéssel foglalkozni fog és ez iránt javaslatot terjeszt a törvényhozás elé (Élénk helyeslés) vagy ha tetszik — fel is irtam — mondassék ki ez határozatilag. Hiszen nem risquiroz vele a képviselő ur semmit, mert ha a kormánynak beterjesztendő javaslata nem felel meg azon czélnak, a melyet elérni akar: akkor teljes joggal követelheti annak ellenkezőjét és akkor azután bármi legyen a háznak határozata, ezen veszedelmes pénzügyi praecedens nem fog megalkottatni, a mely miatt én a határozati javaslatot elfogadhatónak nem tartom. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Ha méltóztatnak kívánni, határozati javaslat alakjában vagyok bátor ezt beadni; (Felkiáltások jobbfélől: Elég a nyilatkozat!) ha a t. ház kívánni fogja, beadom, meg van irwa: de én azt gondolom, a positiv nyilatkozat a ház előtt elégséges. (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Méltóztatik t. ház megengedni, minthogy én adtam be a határozati javaslatot s minthogy az igen t. ministerelnök ur felszólított, hogy egy pár szóval nyilatkozzam. A czél előttem is az és semmi egyéb nem volt, a mit a t. ministerelnök ur kifejezett s ha a ministerelnök ur itt lett volna és szerencsém lett volna őt is hallgatóim közé számítani, akkor meggyőződhetett volna erről. Mert hisz egész beszédemben ezt illustrultam és hivatkozva azon érdemekre, a melyeket az akadémia a nemzet iránt gyászos időkben szerzett és hivatkozva arra, hogy miért nem vagyonos az academia, mert csak magán adakozások folytán létesült s volt oly idő, midőn bizonyos árért nagy vagyonnal és titulusokkal kinálták, azonban az akadémia hazafias kötelességének tartotta azt visszautasítani. Megemlékeztem mostani működéséről. Nem akarom s nincs is jogom ismételni azokat. Engem semmi egyéb, csak a legmelegebb jószándék vitt arra, hogy ezen nyomasztó tehertől az akadémiát a t. ház kegyességével szándékoztam megszabadítani, emlékezetbe hozván a törvényes intézkedéseket. Az igen t. államtitkár ur perre utal; az akadémia azonban nem akar senkivel perlekedni és nem akar a pénzügyi bíróság elé menni, hanem az akadémia a nemzettől méltányosságot vár és kér. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem ez az intentio vezetett és hivatkozhatom arra, hogy talán a felszólalásom annak indokolásával együtt nem volt egészen sikertelen és nem talált siket fülekre a t. túloldalon sem, sőt az igen t. culturminister ur kijelentette, hogy az én határozati javaslatomat elfogadja. T. ház, tudom, hogy a t. culturminister urat a jó indulat vezérli az akadémia iránt, melynek elnöke és sajnálom őt azért, hogy kénytelen egy más formának helyt adni. Engem — ismétlem — a jóindulat vezérel; nem akarok semmi egyebet, minthogy az akadémia adómentes legyen az általam bőségesen kifejtett o' oknál fogva s tudom azt, hogy nagyrészt azért van az ódium, mert erről az oldalról adatott be a határozati javaslat. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfélől: Nem áll !) Én mindazonáltal ezzel nem törődöm; nem akarok magamnak semmi dicsőséget, legyen a dicsőség az önöké, az akadémia pedig érje el azt a czélt, a mit elérni akar s azért megnyugszom abban, ha a t. ministerelnök ur határozott nyilatkozatot tesz. Csak azt a kérést teszem méghozzá, hogy mert