Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

62. országos ülés február 11-én, szombaton. 1888. J 85 előlegesen a mi egyenes adószabályainknak kap esolatos elvi határozmányait, legyen szabad talán azt mondanom, nem eléggé előkészített tanulmányok után, egyenesen megdönteni. (Mosgás balfelöl.) Ha e határozati javaslatot méltóztatnak el

J fogadni és később a törvényhozás e határozati javaslatot alkalmazni is kívánja, ez egyenesen annyit tesz, hogy házadómentességben méltóztatnak az academiát részesíteni. Nem vitatom azt, hogy talán ezzel méltányos követelménynek teszünk eleget. (Közbeszólás balról: A józanság követelménye !) Már a józanságra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy méltóztassék megnézni más államok hasonló törvényhozását. Ez elv igen sok államban van keresztül vive és különösen a házadóra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az nem is tekinthető kizárólag az ingatlant terhelő adónak, mert ennél adó áthárítás theoriáj a gyakorlatilag is alkalmazásba jöhet s hogy itt joggal fel lehet hozni s hogy különösen a házbéradónál talán jogos és méltányos az a felfogás is, ha valaki azt mondja, hogy kivétel nélkül, minden bérbeadott házat adó alá kivan vonni. Nem akarom azt taglalni, méltányos-e ez vag3

r sem ? Mert magam sem zárkózhatom el és azt hiszem, senki, ki az akadémia, mint hazai intézeteink elseje iránt tisztelettel viseltetik, sem fog elzárkózhatni azon kérdés elől, hogy annak jövedelme az adó alól lehetőleg mentesittessék. De ebből korán sem merném azon következtetéseket vonni, hogy rögtön az akadémiára nézve külön határozzunk, mert ugyanazon elvek jönnek alkalmazásba más tudományos intézetekre is. Ugyanily helyzetben vannak a tudományos intézetek tőkéi általában, ha nem ingókban, hanem házakban, vagy más ingatlanokban vannak elhelyezve. Ez oly alapelve egyenes adószabályainknak, a melyet itt mellékesen eldönteni, legalább én végleg nem mernék. Nagyon helyén lesz azt megvitatni akkor, ha a kormány be fogja terjeszteni azt a javaslatot, a melyet már elő is készít és mely egyenes adószabályaink egyik-másik intézkedését kívánja megváltoztatni. De ineidentaliter az akadémiát kiszakítani és a többi tudományos intézkedésekre ezt nem alkalmazni, ezt nem merném ajánlani. Nagyon kérem tehát a t. képviselő urat, ne méltóztassék ily közbevető határozat által egyenes adótörvényeink elvi határozmányát megváltoztatni kívánni. (Ügy van! jobbfelöl.) S igen kérem at házat, hogy e határozati javaslatot vagy mellőzni, vagy legalább ne méltóztassék annak oly jeletőséget tulajdonítani, hogy ezáltal a kormány kötelezettséget vállal a tekintetben, hogy okvetlenül már a jövő évben előterjesztést fog tenni az akadémia házának béradó mentessége iránt, hanem méltóztassék annak oly jelentőséget tulajdonítani, hogy e kérdés minél előbbi megbirálása a kormány figyelmébe ajánlKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. tátik, illetőleg a kormány utasittatik,hogy e tekintetben tegyen valamit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Schwarcz Gyula: T. ház! Meg vagyok győződve, hogy a kormány ügyszeretete meg fogja találni azon utat, melyen el lehet érni azon magasztos czélt, melyért Thaly Kálmán t. képviselőtársam oly lelkesen küzdött. Valóban a szíves fogadtatás, melyben felszólalása részesült, nagyban emlékeztetett engem arra, a mit a néhai nagy angol államférfiú, lord Palmerstonról mondott egyszer egy kortársa, hogy tud oly húrokat pengetni, melyek pártkülönbség nélkül a parlament minden tagjának a lelkéhez szólnak és tud a ház hangulatán ismét, pártkülönbség nélkül játszani, ugy mint a hogy egy virtuóz játszikegy jó cremonaihegedűn. Gratulálok nemcsak igen t. képviselőtársamnak, hanem az akadémiának is és az igen t. háznak is, mely kegyes volt ilyen nagyon unalmas hírnévben álló kérdést figyelmében részesíteni. De minthogy nekem is vannak megjegyzéseim, melyek bár mellékes dolgokra vonatkoznak, de a helyzet tisztázására lényegesek: részemről is kérem a t. házat, kegyeskedjék igen rövid felszólalásomat szintén meghallgatni. (Halljuk !) Annyi oldalról támadják meg a magyar tudós akadémiát és oly igaztalan vádakkal, hogy lehetetlen e vádakra nem felelnem. Megvallom azonban, hogy egy vádat illetőleg lényegesen eltér felfogásom Thaly t. képviselőtársamétól. Mert részemről szintén óhajtom ugyan, hogy az akadémia minden tagja magyarosan írjon, de annyira nem mennék, mint ő, ki úgy látszik, Benedek t. képviselőtársam nézetét a dolog lényegére nézve mégis osztja és igénytelen nézetein szerint túlhajtja követeléseit. Ne vádoljuk a magyar tudós akadémiát azzal, hogy tagjainak nagy része oly nyelven ir, hogy oly magyar nyelvet ir, mely megütközést támaszt. Minő mértékkel óhajtják önök mérni a magyarság mértékét, vájjon azon zamatos magyarság mértékével-e, a melyet (Znj. Halljuk! Halljuk!) a népies irányzat követői állítanak fel cinosurának? Én részemről figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy méltóztassék ezen követeléstől elállani, mert az nagyon messze vezetne. Avagy tán az ember akkor teljes joggal mondhatná, hogy az akadémia háromszáz tagjainak — mert körülbelül annyian vannak — nagyobb része, a mint Benedek Elek t. képviselő úr mondotta, nem bir jól magyarul írni, azért, mert nem bir egyik vagy másik táj zamatos magyarságával írni. Az irodalmi nyelv egységes, de azon népies irály-fordulatok és népies tájszólásokból leszűrt népies nyelv, melyre a szépirodalmi írók egy része törekszik, az egyes tájakhoz van kötve és meg lehet győződve t. képviselőtársam, hogy egészen különböző lenne úgy kifejezésekben, mint irálytani fordulatokban azon zamatos magyarság, a melyet például Szarvas Gábor (Halljuk!