Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
12 65. országos ülés február 3-An, pénteken. 1888. annál inkább kell törekednie, hogy a nemzetben meglevő őserő fejlesztése által ezen politikának hátrányos következményei paralisáltassanak. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Ha a t. képviselő urak rossznak tartják a kormány politikáját, támadják meg, ítéljék el minél erősebben, ez ellenzéki joguk, sőt kötelességük ; de akkor, midőn a kormányt teszik felelőssé minden bajért, a mely az országban van, midőn minden érdeket, mely kielégítésre vár, a kormányra — hogy ugy mondjam — uszítanak, hogy ott követelje annak kielégítését: ezáltal megzsibbasztják a társadalomban, a nemzetben levő erőt, (Igaz! Igaz!) az úgyis gyönge initiativát s ezáltal nem tesznek szolgálatot sem pénzügyeink rendezésének, sem társadalmunk felvirulásának. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés jobbfelől. Felkiáltások: Kérünk öt percznyi szünetet!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Következik Szalay Károly képviselő ur. Szalay Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Az államtitkár ur Szalay Imre képviselőtársamnak múltkori beszédére reflectálva, azon beszédben ellenmondást akart constatálni, ellenmondást annyiban, hogy a mig képviselőtársam egyrészről elismerte a kecskeméti szőllőtelep mintaszerű berendezését, másrészt kifogást tett a, ministerium bureaucratismusa ellen, hát én azt hiszem, hogy ebben ellenmondás egyáltalában nincs, mert a mint az eddigi tárgyalások is mutatják, az ellenzék valósággal megragad minden alkalmat, hogy ha teheti — a mi bizonyára nem az ellenzéken nmük, hogy ritka eset — hogy elismerését fejezze ki ott, a hol kell és lehet, de kötelessége az ellenzéknek, hogy ugyanazon tevékenységnél az érem másik oldalát is megnézze és különösen, mint itt is, a ministerium bureaucratieus eljárására rosszal ásat fejezze ki. Nem lehet kétsége senkinek a felett, hogy a phylloxera-vész ellenében a szőlőtermelők, illetőleg a borászok érdeke nemcsak azt hozza magával, hogy tapasztalatok szerzendők arra nézve, melyek azon szőlőfajok, melyek sikeresen tenyészthetők homokon és lapályon, de ha meg akarjuk Magyarországot tartani azon álláson, melyet a bortermelő országok között ma elfoglal, akkor okvetlenül szükséges, hogy azon termék minősége iránt is kísérletet tegyünk. Hát nagyon jogos volt Szalay Imre képviselőtársain ez iránybani felszólalása a kecskeméti hzőlőtelepre vonatkozólag. És megvallom, hogy nem tartom a legszerencsésebbnek a t. államtitkár ur védekezését, midőn azt mondja, hogy igen, a borral lehetett, sőt kellett volna is kísérletet tennünk, de akkor 4000 hectoliterre kellett volna piuezét építeni, az pedig belekerült volna 160,000 frtba. Hát a t. államtitkai- ur azon kérdésére, hogy mit szólott volna akkor az ellenzék, én bátor vagyok azzal válaszolni, hogy az ellenzék valószínűleg első sorban azt mondta volna, hogy ezzel az államtitkár ur bizonyos szolgálatot tett Szalay Imre képviselőtársamnak arra vonatkozólag, a mit a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium szakértőitől mondott, mert én nem hiszem, hogy széles e világon egyetlenegy szakértő találkoznék, a ki csakugyan szakértő, a ki azt kívánná, hogy 4000 hectoliterrel tegyünk kísérletet; másodszor nem hiszem, hogy egyetlenegy szakértő is legyen, a ki elhigyje — kivéve a kereskedelmi ministerium építész szakértőit, a kik megmutatták szakértelmüket a ministerium palotájának építésénél, (Igái! Ugy van! Derültség a szélső balfélől) hogy megkísérteni merje Kecskeméten egy olyan pinczének az építését, a mely 160,000 forintba kerül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban, a mit szívesen és örömmel veszek tudomásul, az egy másik kijelentés. Azt mondta ugyanis ugyanakkor, hogy a pinezeépítéshez azért nem fogott a ministerium, mert alkotmányos érzületével nem tartotta megegyeztethetőnek, hogy költségvetésen kivül építkezzék. Ismétlem, ezt tudomásul veszem annyival inkább, mert azt hiszem, hogy ezen ministeriumnál ez egy lépés a javulásra, mert előttünk ezen t. ministerium ez irányban ugyan sehogy volt sem ismeretes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy előadásomat ezen megjegyzéseim után be nem zárom, hanem ki akarok terjeszkedni egynémelyekre, megvallom, arra különösen az előttem szólott Tisza István t. képviselő ur előadása bátorít; de felbátorított a t. többség azon helyeslése, melylyel az ő előadását fogadta. Mert én is azt hiszem, hogy költekezéseink mai keretén túl terjeszkedni nem szabad; én is azt hiszem, hogy bármily kedvencz eszménkről, ha ezen elv keretében keresztül nem vihető, le kell mondanunk és azt hiszem, hogy kiadásainkat helyesen kell beosztani. Azon tetszés után, melylyel a t. túloldal ezen kijelentését kisérte, remény támad bennem arra, hogy talán egyszer valahára megtörténik az is, hogy az ellenzék részéről jött egy indítvány elfogadtatik. Mert, t. ház, indítványt akarok tenni arra vonatkozólag, hogy a központi igazgatás czímében „gazdasági főigazgató ministeri tanácsos "neve alatt felvett 4,000 frt fizetés és 600 frt lakbér a költségvetésből töröltessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én t. ház, ezen állás rendszeresítését illetőleg azon állásponton állok, melyet Hegedüs Sándor t. képviselő ur a múlt évben elfoglalt; én nem látom alteralva azon okokat az azóta bekövetkezett tények által legkevésbé sem, de különösen nem győzhetett meg engem sem a minister urnak, sem különösen a pénzügyi bizottságnak e tekiutetbeni indokolása, mely egyszerűen azt mondja,
