Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

55. országos ülés február 3-án pénteken. 1888. 13 hogy megszavazandónak véli e tételt azért, mert a minister ur ismételve sürgette. Meghiszem, hogy a minister urak pártjára ez az ismételt sürgetés nagy befolyást gyakorolhatott, de hogy ezt az ország közvéleménye indokoláskép fogadja el, azt ugyan el nem ismerem. (Helyeslés a ssélsö haloldalon.) A második indok, a melylyel a pénzügyi bizottság ezen állás rendszeresítését és az arra szükséges költség megszavazását indokolta, az, hogy a bevételeknél évek óta mutatkozó helytelen előirányzat különben is igazolni látszik a szigorú és hathatós felügyeletet. Azt hiszem, t. ház, hogy azt a szigort és hathatós felügyeletet a ministerium mai közegeivel is épugy gyakorolhatja, sőt talán jobban, mint a tervezett új ministeri tanácsossal. Tehát itt nem annyira a lehetőségen, mint a ministerium akaratán múlik a dolog, (ügy van! a ssélsö haldalon.) De van annak még egy fontos oka, a miért ezen állás rendszeresítését nem fogadhatom el. Előttem legalább nem csekély fontosságú az, hogy félek, miszerint ez állás rendszeresítésével azon anomália, mely fennforog, állandósittatni fog. T. i. én nem vagyok képes felfogni, mi annak a valódi indoka, hogy a gazdasági tanintézetek ne azon ministerium keretébe tartozzanak, a hova illenek, t. i. a cultusministeriumba. En soha sem hallottam, hogy a közegészségi tanulmányokat a belügyministeriumhoz, a jogi tanulmányokat az igazságügyministerium keretébe akarnák beilleszteni és egyáltalán nem vagyok képes megérteni, miért kellene kevesebb fontosságot tulajdonítani épen Magyarországon a gazdasági szakoktatásnak, a melyre pedig oly nagy szükség van és miért vonják azt el a megillető felügyelet alól és rendes keretéből. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, épen nem tudom megérteni ennek folytán azt, miért szükséges ezen állás rendszeresítése, által kiadásaink helyes beosztását megzavarni. Az új rendszeresített hivatal a szőlőszeti vándortanárok intézményét csorbítja meg, mert ezen állásokhói többet beszüntet, sőt tovább megy és megtámadja az istvántelki földmives iskola alapítványát is és az ott alapított ingyenes helyeket akarja megszüntetni. Én azt hiszem, hogy összevetve ezeknek a fontosságát a ministeri tanácsos állásának fontosságával, ez utóbbi mindenesetre háttérbe fog szorulni. De hát e mellett teljes.lehetetlen elhallgatnom azon benyomást, melyet ez irányban a költségvetés reám gyakorol. Ez pedig nem más, mint az, mintha ezen állás létesítését a ministerium nem is akarná. Az van mondva ugyanis, hogy ezen ministeri tanácsosnak feladata lesz a gazdasági tanintézetek folyton figyelemmel kisérése,vizsgálása. Hát énnemhiszem, hogy annak a ministeri tanácsos urnak, bárki lesz oda kinevezve, lesz a közügyek iránt annyi buzgósága, hogy azt a tömérdek utazást, melynek költsége a fizetéssel fel fog érni, saját zsebéből fedezze. Már pedig a leggondosabb keresés után sem találtam meg a költségvetésben, hogy miből fognak azok az utazási költségek megtéríttetni. Már hogy a t. ministerium megvonja az eszközt arra, hogy a kitűzött czélt el lehessen érni, ebből azt következtetem, hogy a ministerium ezt a czélt egyáltalában nem is akarja. Én tehát, mint előbb is említettem, ezen állás rendszeresítését el nem fogadom és az előirányzott fizetés és lakbér törlését indítványozom, mire nézve határozati javaslatomat be is fogom nyújtani. T. ház! Még egyet akarok felemlíteni, a melyre fontosságánál fogva — nem talán az összegek túlságos nagyságánál —de azon körülménynél fogva, melyek ott fenforognak, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni, (Halljuk!) hogy ezt most teszem és nem az illető rovatnál, ennek az az oka, hogy ha netán a t. államtitkár urnak mondani valója lesz egyre vagy másra azok közül, miket felhozandó leszek, legyen ideje — kellő informatiót szerezni. Vonatkozik előadásom a gazdasági tanintézetekre, ezek közül pedig különösen a szentimrei földmives iskolára. (Halljuk!) Ezelőtt két évvel, midőn ezen iskola felállíttatni szándékoltatott, én, miután mint azon kerületben szavazó, tüzetesen ismertem azon előzményeket és körülményeket, melyek közt az felállíttatni szándékoltatott, bátor voltam a t. háznak aggályaimat előadni, különösen nem tartózkodtam előadni azt is, mikép én ezen iskola felállításába nem annyira a szakoktatás czélját, mint protectio gyakorlását láttam. Széchenyi Pál gróf minister ur — sajnálom, hogy nincs jelen, a mi azonban engemet kötelességem teljesítésében sehogy sem akadályozhat — január 29-iki beszédével nekem válaszolva, a következőket mondta: „Azon idő alatt azonban, mig a ministerium kiküldötte az említett jószágokat megvizsgálta, a melyeknek egyikéről meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon birtokosé volt, a kitől most vettünk bérbe egy jószágot, mondom, azon idő alatt, mig a ministerium kiküldötte az említett három pusztát vizsgálta, az egyik puszta birtokost kitől a kibérlés történt, egy másik pusztáját ajánlotta fel, a mely nagyon szép és jó gazdasági épületekkel van ellátva*, ezen kívül ajánlkozott arra, hogy a még hiányzó gazdasági épületeket — ha több kívántatik, mint a mennyi rajta jelenleg van — saját költségén kész felépíteni. Én ez ajánlatot természetesen elfogadtam. Tehettem ezt annál inkább, mert azon ajánlkozás következtében, hogy a birtokra maga költségéből építi fel a kivánt gazdasági épületeket, az államkincstár mindenesetre nagy megtakarításokat ér el."