Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

SÍ. országos ülés február 10-én, pénteken. 1888. 167 Vegyük hozzá e körülményeket és meg fogjuk érteni azon nehézségeket, melyekkel meg kellett volna küzdeniök 1867-ben és azután is azon férfiaknak, kik arra vállalkoztak, hogy az érvényre jutott modern magyar közjognak vezérfonalát nyújtsák az egyetemi és jogakadémiai ifjúság kezébe. Valóban ők a dolog könnyebb részét választották — értem azon férfiakat, kik 67-ben és az azt követő évek folyamán magyar közjogi compendiumok írására vállalkoztak. Mert mit csináltak'? Egyszerűen lefordították, magyar nyelven kivonatolták néhai gróf Cziráky Antal Mózes különben igen becses latin nyelvű munkáját, tehát oly munkát, mely tisztán a rendi közjogot, a 48 előtti közjogot tartalmazza. Daczára annak, hogy e könyv 1850-ben jelent meg, az összes 48-iki közjogi alkotásokat egyszerűen ignorálja. Ily vezérfonalakkal lett ellátva az egyetem és jogakadémiák ifjúsága 1867-ben és még éveken át azontúl is. Körülbelül 10 évvel később a helyzet némileg javult. Felléptek ugyanis igen érdemes tanerők önálló közjogi munkákkal. így többek közt egy tragikai véget ért iró, Korbuly, Boncz ministeri tanácsos, érdemes közigazgatási művek szerzője s ezenkívül az egri érseki joglyceum egy érdemes tanára, Kiss István. Ezek a derék szakerők irtak aztán önálló munkákat a magyar közjogról. Fájdalom, e művek sem felelnek meg a magyar alkotmány szellemének, nem pedig azért, mert például mind Korbuly, mind Kiss munkái oly tanokat hirdetnek, melyek határozottan ellentétben állanak szintúgy a parlamentarismussa], mint azon állampolgári jogegyenlőséggel, melyet az 1848-iki törvények életbeléptettek és melynek alapján későbbi törvényhozási alkotásaink is állanak. Hogy csak pár példát említsek, mindezen tankönyvek, még Kiss István igen tisztelt és érdemes tanárnak különben igen becses munkája is, egyenesen a fentartott és fenn nem tartott jogok álláspontjára helyezkedik oly értelemben, a melyben fentartott és fenn nem tartott jogokról egyedül a régi rendi, történelmileg fejlődött alkotmány szellemében lehet beszélni, de nem a ma érvényben levő közjogunk szempontjából. A mi pedig a másik nagy kérdést illeti, arra nézve elszomorító constatálni, hogy e tankönyvek most is a rendi tagoltságot hangoztatják és ignorálják azon nagy vezéreszmét, mely 48-diki törvényeink bevezetésében a nemzettest egybeforrasztásának kifejezésével van jelezve. Gyakran hangoztatják, hogy intézményeinkkel, törvényeinkkel előbbre vagyunk, mint társadalmunkkal. Igen, de nem vagyunk azon helyzetben, hogy intézményeink visszafelé reformálására gondolhatnánk. Nem teszszük ezt, mert meg vagyunk győződve, hogy hazánk létérdeke I kívánja azok továbbfejlesztését, nem hátra, hanem ' előre és mert meg vagyunk győződve, hogy valamint eddig, a múlt századok viharai közt Magyarország missiója az volt, megvédeni a nyugati civilisatiót a török ellen; ugy jövőre missioja az lesz, védeni a társadalom civilisatiójának korszerű fejlesztését Európaszerte. Mi tehát intézményeinket nem fogjuk visszafelé reformálni, ezért kívánatos, hogy társadalmunk is lehetőleg intézményeink színvonalára emelkedjék. De hogy kívánhatjuk ezt, t. ház, hogy h ifjúság az államvizsgákra és szigorlatokra a magyar közjognak oly tankönyveiből készül, a melyek telítvék a régi rendi közjognak mamár tarthatlan álláspontjaival és tanaival? Szerencsére nagyon felvilágosult tanárok vannak megbízva ugy az egyetemen, mint jogakadémiákon a közjognak élőszóval való előadásával, de ez magában véve nem garantia még, mert a fiatalság elvégre is ugy az államvizsgákra, mint a szigorlatokra könyvekből készül. Egy szerencsés körülmény mutatja, hogy e részben már most fog némi kilátás nyílni a jövőre: egy érdemes ifjú nagyváradi jogakadémiai tanár, Nagy Ernő, a kellő alapokon irta meg nem rég megjelent munkáját. Körülmény, a mely magában véve biztosítékot látszik nyújtani, hogy jövőre a magyar közjognak, a közjogi munkáknak írói nem fogják gróf Cziráky Antal Mózes különben igen becses, latin rendi jogot tárgyaló munkájából compilíálni a magyar mostani érvényben levő közjognak rendszerét, hanem igenis uj s oly alapokon fogják azt felépíteni törekedni, a mely alapok magából az 1848-iki törvényeinkből és az azóta alkotott törvényeinkből fakadnak. Ámde ezen nagyváradi jogakadémiai tanár könyve sokkal rövidebb, ma még sokkal kisebb terjedelmű, semhogy pótolhatná s kielégíthetné mindazon szükségleteket, melyekre ifjúságunknak szüksége vagyon és hozzá tehetem, szüksége van magának "a nemzetnek, a társadalomnak az alkotmány szellemében. Ertem én azon nehézséget, t, ház, amelyet itt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Az egyetemen dívó compendiumok, a vezérfonalak nem esnek már azon szempontok, oly kormány felügyelet alá, oly ellenőrzés alá, mint a középiskolákon dívó tankönyvek. A tanszabadság megköveteli, hogy lehetőleg keveset avatkozzék a kormány azon vezérfonalakba, melyeket az egyetemi ifjúság használ. Ámde azt hiszem, a haza érdeke minden előtt való és azt hiszem, hogy az igen t. kormánynak ugy hazafias buzgalma, mint bölcs tapintatameg fogja találni azon utakat, a melyeket felhasználva biztosíthatni fogja az ifjú nemzedéknek a kellő közjogi kiképzést Magyarország alkotmánya szellemében. Ezt óhajtottam csak a t. minister ur becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Fényvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! Megvallom