Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-61
166 61. országos ülés február 10-én, pénteken. 1888. a tételt s azután Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatát fogom szavazásra bocsátani. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a tételt megszavazni: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik a tételt elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség a tételt elfogadja. Következik már most Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslata, mely a szavazás előtt fel fog olvastatni. TÖrs Kálmán jegyző (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát). Elnök: Méltóztassanak tehát azok, kik a határozati javaslatot elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség a határozati javaslatot nem fogadja el. Josipovich Géza jegyző (olvassa) .- Dologi kiadások 16,169 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Összes kiadás 237,589 frt. Tanulmányi ügyek igazgatása. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 2. czím. Kiadás Országos közoktatási tanács 6,680 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Tankerületi főigazgatóságok 71,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Népnevelési tanfelügyelőségek 204,650 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Vizsgálati bizottmányok 10,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa).- Öszszesen 292,330 frt. Tanintézetek. Rendes kiadások : XIX. fejezet, 3. czím. Kiadás. Felsőbb tanintézetek: Budapesti kir. egyetem 600,735frt. Komlóssy Ferencz: T. ház! Csak igen röviden akarok felszólalni, hogy tiltakozzam az ellen, hogy a katholikus egyetemi alap az állami költségYetésbe vétessék fel. Hogy mennyiben jogos ezen felszólalásom, azt illustrálni nem kívánom, mert tudja mindenki, hogy mennyi része van a katholikusoknak az egyetemi alapnál. Én tehát az ususra hivatkozva és utalva arra, hogy azt, a mit a főpapok a főrendiházban tesznek, én itt folytatom; kijelentem, hogy én ezen tételt nem fogadhatom el, mert a budapesti egyetemen szemmel látható a decatholisálás és a dechristianisálás, a mi kitűnik már onnan is, hogy különösen az orvosi facultas tanórarendje akkép van megállapítva, hogy a tanári kar még csak egy félórát sem engedj vasárnaponkint arra, hogy bármely keresztény felekezethez tartozó ifjú idejét az istentiszteletre szentelhesse. Ez tény és ez ösztönöz engem arra, hogy azon eljárás ellen, a mely szerint a katholieus egyetemi alap az állami költségvetésbe bevétessék, tiltakozzam és a tételt meg ne szavazzam. Josipovich Géza jegyző: Schvarcz Gyula! Schvarcz Gyula: T. ház! Nem reflectálok előttem szólt képviselő ur felszólalására, mert egyszerűen — azt hiszem — constatálhatom, hogy az ő álláspontja bármennyire fakadjon is benső meggyőződésből, manapság teljesen túlhaladott álláspont hazánkban. A tételt elfogadom, ha különben felszólalok, ezt nem azért teszem, mintha szükségét látnám annak, hogy szavazatomat e tételnél tüzetesen indokoljam, hanem teszem azért, (Halljuk! Halljuk!) mert engem oly tekintetek indítanak, melyek kell, hogy mind a kormánynak, mind pedig a t. ház minden tagjának meleg érdeklődését keltsék fel. Értem azon kérdést, hogy mennyiben felel meg Magyarország alkotmányos szellemének azon oktatás, melyet, a politikai szabadságot tekintve, minden egyes állampolgárra nézve legfontosabb tantárgyból: a magyar közjogból nyer hazánk ifjú nemzedéke ez idő szerint egyetemeinken és jogakadémiáinkon. Valóban nagy horderejű mozzanat az egymást felváltó nemzedékek közjogi oktatásának szelleme, bármely alkotmányos államban, de különösen fontos és nagy horderejű az hazánkban, mert mig az európai szárazföld egyéb államaiban az ifjúság közjogi oktatásának szelleme, egész iránya már tüzetesen előre meg van formulázva, minden irányban félreérthetetlen kifejezést nyer az ott érvényben levő rendszeres alkotmányjogi alaptörvényben; addig Magyarország alkotmányossága rendszeres alkotmányjogi alaptörvényre nem támaszkodhatik, hanem történelmileg fejlődött intézményeink összességében gyökerezik, a nélkül azonban, hogy ezen történelmi fejlődés ép oly folytonos ugrás nélkül történt volna, mint a minő volt az alkotmányosság fejlődése Angliában. Sőt bátran azt mondhatjuk, hogy azon átalakulás, mely 1848-ban hazánkat mintegy nagy villanyütésre az ősrégi hagyományosságú, rendi államból modern népképviseleti alapon nyugvó államok sorába emelte, daczára békés és teljesen törvényszerű létrejöttének, mégis mind államilag, mind társadalmilag sokkal catastrophalisabb horderejű volt, mint talán 1789 óta bármely politikai átalakulás Európában. Vegyük hozzá, hogy a ma érvényben levő magyar közjog érvényrejutását 1867-ben az 1848iki törvényhozás actusaitól egy hosszú időköz, majdnem egész emberöltő választja el, egy végzetterhes időköz, melynek legnagyobb része a sors csapásai által elnémult nemzet megdermedtsége, majd az újjáébredés izgalmai töltik be, tehát oly mozzanatok ezek, miszerint a legkevésbbé sem lehettek alkalmasak arra, hogy az elméket arra ösztönözzék, hogy 1848-iki alapon szerkeszthető közjogi rendszerének kidolgozását s az ifjúságnak egy ily vezérfonallal való ellátását eszköközöljék.
