Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-61
61. országos ülés február lö-én, pénteken. 1888. 155 feleljen szavaiért és tetteiért, legyen bár gunyhók lakója vagy pedig az esztergomi palotának ura. Ezt mondottam, ezt fentartom ma is és evvel, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy a katholikus egyház szabadságának nem vagyok ellensége. (Ugy van!) De bebizonyítottam ugy hiszem az által is, hogy egy ízben a t. ministerelnök urnak, akkor belügyministernek azon tettét nem helyeseltem, mely szerint egy már nem emlékszem hol megalakítni szándékolt katholikus casinónak alapszabályait megerősíteni nem akarta, csupán azért, mert az a ; ,katholikus" jelzőt vette fel. Én, t. ház, miután ezt semmi alkotmányos törvénybe ütköző cselekedetnek, kísérletnek, szándéknak nem tartottam, a minister urnak ezen határozatát nem tartottam törvényesnek, megjegyeztem azonban, hogy az ily casinók, körök alakítását, a melyek felekezeti czélzatokat követnek, nemcsak a korszellemmel, hanem hála Istennek, a magyar nép érzelmeivel is ellenkezőknek tartom, mert a magyar társadalom már kinőtt abból a korból, a mikor, a társadalmi érintkezés felekezeti szempontból történt és mert meg voltam győződve, hogy ha a ministerium megerősíti is azon casinónak alapszabályait, az nemcsak hogy nem talált volna követőkre, de sőt maga is tagok hiánya miatt előbb-utóbb feloszlott volna, mert a katholikus okban csak úgy meg van a haza, meg van az állam iránti szeretet s a haladás iránti hajlam, mint a többi vallásbeliekben. (Élénk helyeslés.) És megczáfolja azt a vádat továbbá azon körülmény, hogy nem egyszer — és pedig én voltam az első —• felszólaltam a katholikus autonómia érdekében, nem találván igazságosnak, hogy akkor, mikor Magyarországon a legcsekélyebb felekezet is bir önkormányzati joggal, az a felekezet, a melynek tagjai a hét milliót is meghaladják, ezen jogból ki legyen zárva., (Zajos helyeslés.) És végre, hogyan lehet engem akár a katholikus., akár bármely más felekezet ellensége gyanát tüntetni fel! engem, a ki az általános vallásszabadságot hirdetem, a mely tehát szükségkép azon felekezetnek szabadságát is jelenti, a mely ez országban a legszámosabb, a legrégibb és hozzá teszem, a multat tekintve az ország polgáriasodása körül is érdemeket szerzett. (Helyeslés.) A t. képviselő urak ezután, reménylem, engem ily szemrehányással nem fognak illetni. A mi már a dolog érdemét illeti, t. tagtársaim hibáztattak azért, hogy sajnálatomat fejeztem ki azon, hogy az a két főpap, a kik Rómában jártak, a pápa jubilaeuma alkalmával, felirataikba és üdvözlő beszédeikbe az üdvkivánaton éshódolaton kivül a szentszék világi uralmának helyreállítása iránti óhajtásukat is jónak látták beszőni. Hát emlékeztetem t. képviselő társaimat, hogy én azt a kegyeletet, mely a magyarországi katholikusokat arra indította, hogy azon ünnepélyes alkalommal a magok tiszteletét, ragaszkodását egyházi fejők iránt kijelentsék nemcsak hogy nem helytelenítettem, hanem természetesnek és tiszteletreméltónak nyilvánítottam (Helyeslés) és a mit sajnálatosnak neveztem, mindössze az volt, hogy azon főpapok akkor, mikor az ország oly válságos körülmények közt van, mint a mostaniak, oly lépésre ragadtatták magokat a pápa világi uralma helyreállításának kívánságával, a mely nemzetközi viszonyunkat Olaszországgal könnyen koczkáztatta volna. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Ez tehát szintén nem a római katholikosok elleni támadás volt, ezt nekem a haza, a magyar állam iránti szeretetem, ezt nekem hazafi kötelességem sugallta. (Élénk helyeslés. Éljenzés.) És bármilyen nagy legyen is önökben t. képviselőtársaim a tisztelet az egyház feje iránt, Magyarországnak biztossága önök szívében is, mert hazzfiak, kell, hogy első sorban álljon. (Elénk helyeslés.) T. képviselőtársam, Komlóssy Ferencz, ki egyébiránt a múltkor egyenesen azt jelentettek!, hogyö csak azt tartja jó katholikusnak, a ki egyszersmind ultramontán, engem ma felszólított, hogy neki az ultramontarismust definiáljam. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, miután t. képviselőtársam de ultramontánnak vallja magát, neki jobban kell tudnia, hogy mi az ultramontarismus, (Derültség) hogy az ultramontanismus és a jó katholikus keresztény hit nem egyértelmű, azt t. képviselőtársamnak katholikus képviselőtársai minden bizonynyaí jobban meg fogják magyarázni mint én. (Derültség és helyeslés.) Végre Hock János t. képviselőtársam csodálkozott azon, hogy én, mint a szabadság és a jog szószólója, hogyanpártolhatom Olaszországot, mely a pápát régi százados birtokától megfosztatta. Erre csak annyit jegyzek meg, hogy midőn azon két főpapnak említett nyilatkozatát sajnálattal fogadtam, egyátalában nem akartam sem mellette, sem ellene foglalni állást azon ténynek, mely a pápát világi uralmától megfosztotta és illetőleg Olaszország egységét helyreállította. Hogy mit gondolok egyébiránt erről, ezt más alkalommal ha tetszik, megmondhatom; ezúttal nem tartozom nyilatkozni azért, mert nem ez a kérdés lényege, hanem az, vájjon tapintatos volt-e vagy nem azon lépés, melyet a főpapok tettek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát azt gondolom, hogy sikerült megczáfolnom azon szemrehányásokat, melyeket t. képviselőtársaim nekem tettek, és most nincs egyéb hátra, mint hogy újra kérjem a t. házat, hogy a vallásszabadság iránt beadott határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Élénk helyesj lés és éljenzés a ssélsobaloldalon.) Elnök: Következik a szavazás. Legelőször
