Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

j[g4 61- országos ülés február 10-én, pénteken. 1888 nem létezik és nem létezhetik máshol csak a t. államtitkár ur képzeletében s olyanról sem én nem beszéltem, sem Helfy képviselő urolyanról nem szólott. Ez tehátaz általam mondottaknak félreértése vagy szándékos félremagyarázása volt. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Holló Lajos: T. ház! Amennyiben lényegtelen lett volna a dolog, fel sem szólaltam volna, de a t. államtitkár ur félreértvén szavaimat, olyan értelmet tulajdonított felszólalásomnak, hogy én talán túlzott mértékben a népelemnek müvelésére kívánom az állam erejét felhasználni és azt kívánom, hogy a többi osztályok müvelésének elhanyagolásával az alsó osztály művelése mozdittassék elő. Erre nézve bátor vagyok hivatkozni, hogy kijelentettem, miszerint csakis azt tartom helyesnek, ha a művelés harmonicusan van berendezve és akkor, azt hiszem, egyúttal joggal azt is megjegyezhetem, hogy az államtitkár ur, ki eltérőleg a felső oktatástól várja, hogy közoktatásunk előbbre vitessék, azt a harmóniát inkább megzavarja, mint én tettem. Különben bátorkodom a t. minister ur álláspontjára hivatkozni, a ki máitöbb ízben és szerintem igen helyesen kijelentette, hogy a közoktatásügy fejlesztése, ápolása csak rendszeres és harmonicusan történhetik, hogy tehát az államtitkár ur álláspontja nem jogosult. Második észrevételem vonatkozik arra, hogy a t. államtitkár odaigazította ki felszólalásomat, hogy ha nem az egész népességhez, hanem a tanköteles kort meghaladott korhoz mérjük az irni és olvasni nem tudók számát, akkor az 18%-ot tenne ki. Én nem tudom elképzelni, hogy ez az adat helyes volna akkor, mikor ismét más hivatalos adat szól arról, hogy a besorozottak közül, a kik pedig mindenesetre túl vannak a 12. életéven, 507» nem tud irni, olvasni. Hogy milyen az az ismeret, mely a 12-ik évben megvan, a 20. évben nincs meg, azt én megérteni, de még méltányolni sem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kívánván szólási jogával élni, szó illeti Irányi Dániel képviselő urat, ki a határozati javaslatot benyújtotta. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem fogok határozati javaslatom támogatására sem új indokokat felhozni, sem pedig és annál kevésbbé ismételni a már elmondottakat. Nem teszem ezt annál inkább, mert azon egykét ellenvetés, melyet a t. minister ur határozati javaslatom érdeme ellen tenni méltóztatott, sem engem nem ingatott meg meggyőződésemben, sem azt hiszem, senkit, kinek a vallásszabadság igazán szivén fekszik. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha mindamellett bár rövid időre igénybe veszem a t. ház becses figyelmét, azt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy tegnapi beszédem két oly felszólalásra szolgáltatott okot, melyet lehetetlen felelet nélkül hagynom. Egyik beszéd, melyre válaszolni kívánok az, melyet Komlóssy Ferencz, a másik pedig az, melyet Hock János t.képviselőtársam tartott, a mely utóbbi képviselőtársunkat egyébiránt mint igazi jeles szónokot én e házban részemről is szívesen üdvözölni kötelességemnek tartom. (Helyeslés és tetszés.) Üdvözlöm annál inkább, mert úgy ő, mint egyébiránt Komlóssy Ferencz t. képviselő ur is mai felszólalásában a parlamenti illem szabályainak tökéletes megtartásával nyilatkozott. Ezeket előrebocsátva, t. képviselőház, mindenekelőtt Komlóssy Ferencz t. képviselő urnak két tévedését igazítom helyre. Az egyik igen csekély, a másik, rám nézve legalább, lényegesebb, A csekély az, hogy ő az országos erkölcsnemesítő egyesület elnökének engem nevezett meg, holott én annak egyszerű bizottmányi tagja vagyok, elnöke pedig báró Sennyey Pál volt, alelnöke Péchy Tamás, a ház elnöke, másod elnöke az, a ki most a ház elnöki székét elfoglalja, gróf Bánffy Béla. (Éljenzés.) A második tévedés, melyre kissé nagyobb súlyt fektetek az volt, mintha én valaha a nazarenusokat pártoltam volna. Azok, kik e háznak régibb idő óta tagjai, tudják, hogy én mint a, vallásszabadság barátja, minden üldözést a vallási meggyőződés miatt kárhoztatok ugyan, de a mi a nazarenusokat illeti, nem egyszer, hanem számtalanszor kijelentettem, hogy azok szaporodását ezen országban nem óhajtom, miután azon polgári kötelességnek, nielyet én a kötelességek egyik legfőbbikének tartok, tudniillik avédkötelezettségnek megfelelni vonakodnak. A mi a dolog érdemét illeti, Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam elfogultsággal vádolt azért, a mit tegnap a némely főpapok által követett eljárás tárgyában mondottam, Hock János t. képviselő ur pedig egyenesen antikatholikusnak bélyegezte és azt állította, hogy én a liberalismust abban keresem és találom, hogy a katholikus egyházat megtámadom. Hogy t. képviselőtársaim mennyire igazságtalanul jártak el, midőn ezen vádakkal illettek, azt igen könnyű lesz bebizonyítanom és a^on t. képviselőtársaim, kik 1869 óta tagjai e háznak, miként én magam, bizonyosan a mellett fognak bizonyítani, hogy mindaz, a mit állítok szószerint való. Emlékeztetem azon régi tagtársaimat, hogy egyizben — talán a hetvenes évek elején volt — épen oly alkalommal, midőn a vallásszabadság iránti indítványt fejtegettem, kijelentettem, hogy annyira barátja vagyok a vallásszabadságnak a katholikus hitet illetőleg is, hogy nem ragaszkodnám még a placetumhoz sem, feltéve, hogy a törvényhozás biztosítékokról gondoskodnék, a melyek a vallási békének fentartására szolgálnak valamint arról, hogy a ki az állam jogai, a társadalmi és felekezeti béke ellen vét, az