Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. országos ülés február rálát alapján legalább az állam hatósága alatti iskolákból a rossz könyvek ki fognak küszöböltetni és ez megbéíyegzően fog hatni azok magán használatára is. Ennél tovább menni, annyira, hogy az ifjúság magán képzésére szánt olvasókönyveket is megbiráltassuk és a rosszakat esetleg tilalmazzuk, valóban nem lehet. Ez már censura volna és meg vagyok győződve, hogy ezt Benedek Elek t. képviselőtársam maga sem kívánja. (Helyeslés.) A mi azt illeti, hogy a közoktatásügyi tanács vegye bírálat alá az ifjúságnak szánt olvasókönyveket és karácsony előtt bocsássa ki azoknak jegyzékét, melyeket megvételre ajánl: ezt meg lehetne ugyan tenni, de az eredmény semmi arányban sem állana a ráfordított fáradsággal. Azt hiszem, á nagy közönség ebben ezentúl is csak a maga ízlését követné és keveset törődnék azzal, hogy a közoktatásügyi tanács miket ajánl. (Helyeslés.) Más kérdés, hogy positiv intézkedésekkel hogy lehetne hatni az ifjúsági irodalom helyesebb fejlesztésére. E tekintetben megjegyzem, hogy a ministerium a jeles könyveket ajánlása által terjeszti és különösen a népies irodalmi vállalatokat anyagilag is támogatja. Ennél többet nem tehet. Hogy nagyobb eredményeket érjünk el, ahhoz mindenekelőtt emberek kellenek, mert mint a t. képviselő ur is megjegyezte, az ifjúságnak való könyvet irni nem oly könnyű dolog. És kellene több pénz is. Mig a legégetőbb szükségre nem jut bőven, addig ilyen irodalmi czélra sok pénzt költeni nem volna indokolható. A kérdés fontosságát különben beismerem, örülök, hogy a t. képviselő ur ezt szóba hozta és az ügyet méltónak tartom arra, hogy fontolóra vegyük, mit lehet a bajok orvoslására tenni. (Helyeslés.) Hogy Benedek képviselő ur beszédénél maradjak, ő nézetem szerint egy dologban határozottan tévedett. Csak érintve volt az beszédében, de kilátszott, hogy helyteleníti, kifogásolja, gúnyolja azt a szokást, hogy a műveltebb, jómódú osztályok gyermekeiket már zsenge korukban igyekeznek a magyaron kivül más nyelvekre is tanítani. Oly szokás gyanánt tüntette ezt fel, mint a mely a a nemzeties nevelést akadályozná. T. ház ! Nem lehet kétség az iránt, hogy minden szülőtől méltán el lehet várni, hogy a maga gyermekét legelőször a magyar nyelvre tanítsa s hogy azt még a nem magyar ajkú szülőtől is megkövetelhetjük, arról gondoskodik az a törvény, melyet a jelenlegi cultusmínister ur javaslatára fogadott el a törvényhozás. Hogy azonban a magyar ajkú, művelt és jobbmódú osztály igyekszik gyermekeit már abban a korban, mikor tehetségük legfogékonyabb a nyelvek iránt, miután a magyar nyelvet elsajátították, a német és lehetőleg a franczia nyelvre is tanítani, azt megvallom nemcsak helytelen és kárhoztatandó jelenségnek nem tartom, hanem helyesnek és szükségesnek. (Élénk tetszés.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III.KÖTET. I0-én, péntekén. 1888. \Q\ Szükséges ez a gyermekek érdeke szempontjából, tekintettel nemzetközi helyzetünkre és nyelvi elszigeteltségünkre, de szükséges még ezenkívül az iskolai oktatás eredményének szempontjából is, mert méltóztassék elhinni, hogy a modern nyelvek tekintetében az iskolákban fényes eredményt elérni vajmi nehéz ott, hol a szülői ház előkészítőleg nem támogatja az iskolát. (Élénk helyeslés.) En egyáltalában nem hiszem és nem tudom elképzelni, hogy ezen szokás a magyar nemzeties nevelés rovására történnék, hogy ez által nemzeti nyelvünk és irodalmunk iránti szeretetünk csökkenne. Nézetem szerint a magyar nyelvnek s irodalomnak mai nap már nem kell annyira félnie a versenytársaktól, sőt véleményem szerint az ember csak akkor kezdi igazán megbecsülni és megismerni nemzeti nyelvét és irodalmát, mikor más nyelveket és irodalmakat is megismert. (Helyeslés.) Áttérek most Kiss Albert képviselő ur tegnapi beszédére, melyben mindenekelőtt kifogásolta azt, hogy az állam rendelkezése és a kormány vezetése alatt álló középiskolák majdnem kizárólag vegyes ajkú, nem magyar vidékeken vannak elhelyezve. Mindenekelőtt megkell jegyeznem, hogy t. képviselőtársam elősorolása, a mint azt ő maga is be fogja ismerni, nem volt egészen teljes és egészen pontos. Az állami gymnasiumok közül kihagyta a kaposvárit, a szerzetes rendek által fentartott, de a kormány vezetése alatt állók közül kihagyott nagyon sokat, melyek magyar vidékeken vannak és végül kihagyta az összes állami reáliskolákat; már peclig ezek közül a két budapesti, a győri, a nagyváradi, a pécsi, szegedi, székelyudvarhelyi, kecskeméti, nagykállói, aradi, székesfehérvári magyar vidékeken vannak elhelyezve és azt hiszem, hogy a magyar elemnek nem válik kárára, hogy ha egy kissé inkább a reál-irány felé tereltetik. (Helyeslés.) Egyébiránt elfogadom a tételt, a mint a t. képviselő ur felállította és elfogadva azt is, hogy az állam rendelkezése alatt álló középiskolákba aránylag nagy számmal járnak nem magyar ajkú tanulók; micsoda káros és hátrányos következtetést lehet ebből levonni? Nem akarok, t. ház, e részben magyarázatokba bocsátkozni, vannak bizonyos kényes dolgok, melyekben könnyen félreértik az embeit, de határozottan kifejezem azon hitemet, miszerint az a körülmény, hogy az állam rendelkezése és vezetése alatti középiskolákban nagy számmal vannak a nem magyar ajkú tanulók, nemcsak hogy nem káros, nem hibáztatandó, de egyenesen örvendetes és üdvös. (Élénk helyeslés.) Itt kell reflectálnom Hock képviselő ur észrevételeire is, melyeket a középiskolai törvény és az iskolák állapotára tett. Csupán kettőt kij vánok kiemelni, melyre egy kis helyreigazí21