Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-61
JgC{ 61. országos ülés febrüér 10-én, pénteken. 1888. tást kell tennem. Szerinte a középiskolai törvény meghozatala és alkalmazása élesítette és élesíti az állami és felekezeti középiskolák közt az ellentétet. Megvallom, én az administrativ praxisban ezt a jelenséget soha nem tapasztaltam, sőt azt találtam, hogy a középiskolai törvény által a felekezeti és állami középiskolák közt, valamint a felekezetek és az állam közt a közeledés tetemesen meg: lett könnyítve, meg lett valósítva. Hivatkozom csak arra az egy tényre, miszerint már is sok felekezeti intézet elfogadta az állam segélyét az államnak megengedett azon befolyás gyakorlása mellett, melyet részére a középiskolai törvény biztosít. (Helyeslés a jobboldalon.) A csonka középiskolák tekintetében egészen helyeslem a t. képviselő ur felfogását, hogy azok lehetőleg vagy megszüntetendők, vagy teljes középiskolákká fejlesztendők; mert a csonka középiskolák gyakran válnak a szellemi proletariátus tény észhelyévé. Hogy azonban ez irányban a kormány megtett minden lehetőt, a mellett a legújabb ministeri jelentés tanúskodik. Mert mig 1885-ben 64 csonka és 86 teljes középiskola volt, ma már a számarány ugy áll, mint 58 a 92-höz. Tehát méltóztatik látni, hogy a csonka középiskolák száma rohamosan fogy, ellenben a teljes középiskoláké erősen emelkedik. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Visszatérve már most Kiss Albert t. képviselő ur felszólalására, nem tudom, mi tekintetben vindicálja ő magának azt az érdemet, hogy előre megjósol valamit, a mit a kormány tagadott és a mire nézve a következmények neki adtak igazat. Idézeteiből azt veszem ki, hogy ez arra vonatkozik, hogy a kormány mintegy rászorul a felekezeti középiskolákra. Tökéletesen igaz, hogy a felekezeti középiskolákra szükségünk van és teljesen jogosulatlan az a panasz, mintha az állam a felekezeti középiskolákat gyakori túlszigorú megintésekkel zaklatná. Mondhatom, hogy nagyobb kímélettel alkalmazni és nagyobb kímélettel végrehajtani a középiskolai törvényt, mint a kormány teszi, már nem is lehet, (Tetszés a jobboldalon) sőt a kormány tovább is megy e kíméletnél, segélyezés alá veszi azon intézeteket, melyek a törvény követelményeinek megfelelni nem képesek, de fontos culturalis feladatot töltenek be. A segélyezés, mint méltóztatik tudni jelenleg is megtörtént több intézetnél és csakis pénzügyi viszonyainkon múlt, hogy már eddig is nagyobb mértékben nem terjesztetett ki. (Tetszés jóbbfelol.) A képviselő ur végül apostrophálta a t. minister urat és esetleg engem, hogy mi tulaj donképen a kormány politikája a középiskolai kérdésekben ? Erre a válasz, t. ház, nagyon egyszerű. A kormány középiskolai politikája a középiskolai törvénynek mentől teljesebb és mentől gyorsabb végrehajtása. (Helyeslés.) A középiskolai törvényben kivan fejezve azon tanrendszer, melyet a kormány jelenleg is helyesnek talál és meg vannak jelölve ezen törvényben azok a követelmények, a melyeknek színvonalára kell az összes középiskoláknak emelkedni. (Tetszés jobbfelöl.) E tekintetben igen sok történt már és mondhatom, hogy ha a haladás csak azon tempóban megy tovább, mint eddig, akkor a középiskolák terén a törvény rendelkezései és a valódi állapotok között a conformitas sokkal hamarább lesz elérhető, mint volt a dolog természeténél fogva a népiskoláknál. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ha a t. képviselő ur a kormány legközelebbi törekvéseinek czéljait kívánja ismerni a középiskolák terén, azok is ki vannak fejezve a ministeri jelentésben. Ezek első sorban: a középiskolai nyelvtanítás eredményeinek fokozása, másodszor pedig a középiskolai oktatás színvonalának a különböző középiskolákban lehető egyenlősítése, az alantasabb színvonalnak emelése által. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha pedig azt kívánja tudni a t. képviselő ur, hogy mi módon igyekszik a középiskolák által a kormány a nemzeti fejlődésre hatni, arra nézve legyen szabad a vákszt abban megadnk hogy a kormány a középiskolai törvényben kifejezett kettős középiskolai elvhez hiven igyekszik a tehetségeknek és hajlamoknak a két különböző középiskolairány közti szabad választását lehetőleg előmozdítani és e tekintetben a kormány a reál iránynak a humán iránynyal való egyenjogúsításában elment odáig, a meddig egyetlenegy európai állam még eddig el nem ment. (Helyeslés.) E mellett azonban a kormány törekvése még oda is irányul, hogy szakiskolák szaporítása által elejét vegye annak, hogy fiatalságunk túlságosan nagy számmal tóduljon a tudományos pályák felé. A t. képviselő ur azonban alapjában nem látszik egyetérteni a mi középiskolai tanrendszerünkkel, a melyet ő mindig a porosz rendszerrel azonosít. Kimondja, hogy ő az egységes középiskolának hive, amely nézetet különben itt másoktól is hallottunk; hivatkozik továbbá Francziaország példájára és arra, a mit tavaly ugyané tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával Helfy Ignácz t. képviselő ur mondott egy beszédében. Hát ugyan mi történt, t. ház, Franczíaországban épen most legújabban? Az, hogy az ottani meggyökerezett régi középiskola mellett, a mely — megengedem — annyira-mennyire egységes volt, megerősítették, kifejlesztették, mindenféle sanctiókkal látták el az új, úgynevezett enseignement special-t, mely semmi egyéb, mint a mi reáliskoláinknak megfelelő reál irányú középiskola. (Ugy van l jobbfelöl.) Arra is emlékezem, t. ház, a mit Helfy Ignácz
