Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

Í6Q 61. országos ülés febrt részben a hanyatlás mindenesetre csak látszólagos. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy a baj tulaj donképeni oka az, hogy a felekezeti iskolák egy része, mert itt kizárólag felekezeti iskolák forognak szóban, a tanítói fizetések rendkívüli csekély volta miatt általában ingatag létalappal birnak, mint ezt Holló képviselő úr is kiemelte. Ez ingatag létalapja ezen iskoláknak eredményezi azok számának folytonos hullámzását és e hullámzás eredményezi azt, hogy ma véletlenül épen csökkenés mutatkozik — mint az már a múlt években is előfordult — jövő évben pedig talán megint emelkedni fog a szám. Szóval ez nem a hanyatlás kezdetére, hanem a legszegényebb községek iskolája létalapjának ingatagságára vezetendő vissza. Hogy ezen az állam miként segíthetne a legerélyesebben és legrövidebben, arra nézve mindnyájan egyetértünk: ugy, hogy állami népiskolák állítatnának fel. De miután itt egész apró községek forognak szóban, melyekben önálló népiskolát felállítani alig érdemes, természetes, hogy a segítség e módja nem mindenütt alkalmazható. Hogy egyébiránt állami népiskolák felállításában az állam az utóbbi időben nem volt fukar, azt épen az olyan támadások, minő a Komlóssy képviselő uré volt, igazolják legjobban. Komlóssy képviselő ur kifogásolta, hogy az állam ráerőszakolja iskoláit egyes vidékekre és helyekre. Ez állítást a leghatározottabban tagadásba kell vonnom. Sehol állami népiskola valamely helyre rá nem erőszakoltatott, mindenütt kérték az állami népiskola felállítását, Hanem az igenis megtörtént sok helyen, hogy miután a község kérésére ég sürgetésére az állami népiskola felállíttatott, igyekeztek a felekezeti iskolát újból életbe léptetni. Tehát itt helyesen a felekezeti iskola csinálja a concurrentiát az állami népiskolának és nem megfordítva. Hogy az állami népiskolákat népszerűtlenné tette azon körülmény, hogy az állami segélyek megvonattak, ez is téves állítás. A t. képviselő ur az állami iskolákat a községiekkel cseréli össze. Az állami népiskolák dotatiója sehol és soha meg nem vonatott. Hogy a népnevelési körben maradjak, fel kell említenem Holló képviselő ur beszédjét, ki mint sajnos jelenséget említette fel az analphabeták, az irni, olvasni nem tudók nagy számát. Elismerem, hogy ha az analphabeták számát viszonyítjuk a lakosság összes számához, vagy a hadkötelesek számához is, valóban ki nem elégítő adatokat nyerünk, mint statistikai hivatal legutóbbi kiadmányaiból is látható. De ha az iskolák működésének jelenlegi eredményeit akarjuk vizsgálni, akkor egészen más alapra kell fektetni a számítást és az iskolából újabban kilépetteket kell figyelembe venni. E tekintetben a számítás azt mutatja, hogy 1886. évben az iskolát nár ÍO-én, pénteken. I88S. bevégzett korúak közül 14'69 százalék az irni és olvasni nem tudok száma; már pedig nem lehet mondani, hogy ez igen kedvezőtlen számarány volna; mertFrancziaországban ugyané számarány 1877-ben 15% volt és csak legújabban szállt le ll%>-ra, nem is említve Olaszországot, a hol e tekintetben még sokkal nagyobb a hátramaradás. Hock képviselő ur szép és érdekes beszédében a tanítók csekély fizetését hozta fel és lelkes szavakkal kelt védelmére annak, hogy a fizetés minimuma 300 frtról 400 forintra emeltessék. E kívánságot teljes mértékben tudom méltányolni. De azt hiszem, hogy míg nem sikerült az 1868-iki törvényben megállapított 300 forint minimumot mindenütt keresztül vinni, addig talán korai volna a minimumnak 300 forintról 400 forintra való nominális felemlését kívánni. (Általános helyeslés.) Az elemi népiskolákon kivül a polgári és felső népiskolák is emiittettek és itt át kell térnem Holló t. képviselőtársam beszédének azon részére, a hol a polgári osztály kiképeztetésének hiányáról panaszkodott és felemlítette, hogy a polgári osztály kiképeztetése csonka maradt, mert nincs oly intézet, hol az a társadalom igényei által előirt kiképzést megnyerheti. Ép e czélra szolgálnak a polgári és felső népiskolák és nagyon sajátságos, hogy ez iskolák nagyobbrészt néptelenül állanak. Azt hiszem tehát, a polgári osztályt fel kellene világosítani társadalmi utón a felől, hogy saját érdeke kívánja ez iskolák felhasználását és nem lehet a kormányt vádolni azzal, hogy nem gondoskodott volna annak lehetőségéről, hogy a polgári osztály a neki szükséges képzést megtalálja. (Helyeslések.) Épen igy nem oszthatom Holló t. képviselőtársam azon nézetét sem, hogy mindaddig, mig a népiskola körében mindent meg nem tettünk és népiskolai állapotainkat a legnagyobb tökélyre nem emeltük, addig az oktatás többi ágaiban annyira siettetnünk a haladást nem kell. A törté ténet és a tapasztalat igazolja, hogy sehol a művelődés fejlődése nem indult ki alulról, hanem felülről. Az oktatás először felsőbb fokaiban fejlődött ki és csak ha ott a fejlődés bizonyos fokát elérte, indult meg a fejlődés a népnevelési téren is. Egészen más és a népnevelésügygyel szorosan össze nem függő kérdést pendített meg Benedek Elek t. képviselőtársam, midőn a hazai ifjúsági irodalom hiányait és helytelenségeit festette és e tekintetben a helyzetet — ezt meg fogja engedni ő is — kissé erős színekkel festette le. 0 a kormánytól kivan intézkedést arra nézve, hogy e bajok orvosoltassanak. A mennyiben az ifjúsági irodalom alatt az iskolákban is használatos olvasókönyveket is értette, meg kell jegyeznem, hogy e kívánsága már teljesült. A közoktatásügyi tanács most foglalkozik az összes népiskolai tankönyvek és olvasó könyvek bírálatával s e bi-