Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

154 M. oraíágos *lé« február 10-én, pénteken. 1888. közoktatásügyi minister ur jelentésében ? A legelső éviek ? Nem mondom, hogy az összeírás mindenütt ily gondatlan, hanem mindenesetre megtörténik, a mi az egész világon mindenütt és nálunk még nagyobb mérvben előfordul, hogy tudniillik a hivatalos számok nem felelnek meg teljesen a valóságnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha már most azt mondanám: igaz, hogy az a 450,000, vagy még pár százezerrel több gyermek nem kap semmiféle oktatást, de legalább az iskolába járók megszerzik a műveltség bizonyos elemeit: sajnos, ez sem felelne meg az igazságnak. A hivatalos jelentésből kitűnik, hogy mintegy 250,000 gyermek csak a téli hónapokban nyer valamelyes kiképzést és hogy 18 millió azon mulasztások száma, melyeket a gyermekek elkövetnek. (Ellenmondás jobbfelől.) Azt hiszem, egészen eorrectül mondtam: 18 millió fél-fél napi mulasztás fordult elő. így hát maga az, hogy az illető gyermekek iskolába járnak, még nem nyújt elég garantiát, mert először nagy részük csak télen jár iskolába, más részük számos mulasztást követ el. De van egy más körülmény is: az, hogy a tankötelesek arányához képest oly kevés iskolával rendelkezünk, hogy a növendékek össze vannak azokban zsúfolva. Sokszor száz és több gyermek jut egy-egy tanítóra és a tanító, kinek — mint az előttem szólt t. képviselő ur is említé — oly rossz a javadalmazása, hogy mihelyt másutt jobb állás kinálkozik, rögtön elhagyja az iskolát, a mely e szerint folytonos változásoknak van kitéve, nagy kárára a nevelés ügyének. Nemcsak az a baj tehát, hogy bizonyos elementum nem nyer semmiféle elemi oktatást, hanem az is, hogy az iskolába járó sem nyerheti meg még a legprimitívebb eszközöket, az irás és olvasás mesterségét sem, nemhogy azon műveltség bizonyos tömegét megnyerné, melylyel minden polgárnak az államban bírnia kell, hogy jogait és kötelességeit ismerje. És hogy ez igy van, t. ház, hogy az az alsó társadalmi osztály, a mely számánál fogva legjelentékenyebb az egész országban, csak mintegy egy harmadában nyeri meg, tisztán az irás és olvasás mesterségét, az beigazoltatik még két körülménynyel. Az országos statistikai hivatal felvételei szerint 1880-ban az analphabeták, vagyis azok, a kik irni s olvasni nem tudnak, az ország lakosainak 60%-át képezték. De azért a másik 40°/« még nem volt irás és olvasás tudó, hanem csak olyan, kiknek egy része azt mondotta, hogy tud ugyan olvasni, de irni nem, a másik része pedig irni ugyan tud, de olvasni nem. A másik a sorozás adatai. (Halljuk! Halljuk!) Mig Austriában a sorozás, de még inkább Németországban, oly adatokat tüntet fel, hogy csupán — különösen az utóbbi országban — l-5°/o-a a besorozottaknak nem tud irni és olvasni, addig nálunk a mostani közoktatási kormányrendszer nevelése mellett a 8—10 évvel ezelőtt iskolába jártak közül 50% irni és olvasni nem képes. Ily körülmények közt, t. ház, lehet mondani és lehet állítani, a mit bátorkodtam is állíta; i, hogy az alsó elementum, a társadalom legnépesebb osztálya nem bir az értelmi képzettség legelemibb részével sem. (Igaz! TJgyvan! szélső balfelől.) De, t. ház, az még nem volna magában véve elégséges egy helyes közoktatásügyi politika mellett, hogy minden elementumota legcsekélyebb műveltséggel ellássunk, hanem a közoktatásügyi politikának tovább kell menni és megadni azon alsóbb elementumnak a különböző foglalkozási ágak szerint bizonyos elemi, bizonyos alsófokű szakképzettséget is. Meg kell akadályozni azt és meg kell attól a nemzetet menteni, hogy a kis gazda, iparos, kereskedő a régi módra, a mint apjától, vagy mesterétől elleste, primitív eszközökkel és tudással művelje gazdaságát vagy iparát. Meg kell attól menteni, t. báz, hogy a mai nagy versenyben, mikor új termelési ágakat kell hogy felhasználjon, újabb művelési' módokat tanulmányozzon, mikor a hitelügyek tekintetében szövetkezni kell, akkor, t. ház, igenis, meg lehet kívánni, hogy ezen kis gazda, iparos, kereskedőnek azon alsó szakképzettség is nyújtassák az állam által. (Helyeslés szélső balfelöl.) Akkor nem szabad azt megtenni, t. ház, hogy ez az elem az elemi iskola bevégeztével még szabadon eresztessék, hanem pár éven keresztül az iskolához kell még őt fűzni s az iskola mellett nem nagy hűhóval ugyan, nem nagy igények szemmel tartásával, hanem gyakorlatilag meg kell adni azt a szakképzettséget és ismeretet, melyre annak az elemnek az életben szüksége van. Azt merem tehát állítani, t. ház, ezek után, hogy az alsó társadalmi osztálynak, a munkás és a kis existentiák osztályának sem általános értelmi képzettsége nincs meg, de nincs meg még kevésbé szükséges szakképzettsége. A másik társadalmi osztályt képezi, t. ház, a polgári elem. Hogy miiyen hatása van ezekre az idevonatkozó közoktatási intézményeknek, azt nagyon röviden lehet jellemezni. A közoktatásügynek mintegy száz néhány iskolája van a polgári elemek finövendékei számára. Körülbelül 8,000 gyermek jár azon intézetekbe, melyek a polgári műveltséget volnának hivatva megadni annak az elemnek, a melynek nem czélja, hogy magasabb iskolákban szerezzen műveltséget, de a mely már mégis magasabb értelmet akar magának megszerezni, mint a melyet a népiskolák nyújtani képesek. Ennek az elemnek, t. ház, nincsen kellő számú iskolája hazánkban, a minek azután az a következménye, hogy a polgári elem legnagyobb rész-