Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. orssíágos ülés február 10-én, pénteken. 1888. 155 ben megszerzi azon ismerettörmeléket, melyet a középiskolák néhány alsóbb osztályának elvégzésével megszerezni lehet és következménye az, hogy a polgári elem nagy része félszeg nevelést kap; következménye az, hogy annyi félmüveit és félfelvilágosodott ember van a hazában és nagy számmal vannak olyanok, kik a társadalomnak és államnak hasznára lenni soha és semmiben sem tudnak. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. képviselőház, sajnos, hogy ezen polgári elem, még a polgári iskolát, mely pedig egyedül volna képes helyes polgári műveltséget adni számára, még azt sem keresi fel és nem szereti. Es ezt bizonyos tekintetben joggal teszi. Miért? Mert azon polgári elemnek nincsen ideje, hogy minden czél nélkül csak egyszerűen neveltesse gyermekeit. Annak az a czélja, hogy ha elvégezte gyermeke az iskolát, akkor mint gazda, iparos vagy kereskedő, magasabb műveltség mellett folytassa azon productiv foglalkozások valamelyikét. Mig tehát ezen polgári iskolák mellett kellő beosztással középfokú szakiskoláink nincsenek, mig az a polgári elem nem látja, hogy gyermekének nemcsak hiú ismeretkört, hanem hozzá mért középfokú szakismeretet is megszerezni képes, addig, t. képviselőház, a társadalom, a polgári elem a polgári iskolák jogosultságát elismerni nem fogja és gyermekeit oda nem küldi. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A polgári elem másik elemének, a nőknek neveléséről azt lehet megjegyezni, hogy a polgári leányiskolák azért bírnak még nagyobb fontossággal, mint a polgári fiúiskolák, mert azok nemcsak a polgári elemnek hivatvák megadni a műveltség bizonyos magasabb részét, hanem, minthogy a közép, illetve a művelt osztály számára nincsenek külön leányiskoláink, a művelt középosztály leányainak is a polgári leányiskolák vannak hivatva azt megadni. A polgári leányiskoláknak tehát kettős czélja van, tudniillik a művelt polgári elemnek és a művelt osztály nőinek kiképzése. És ha tekintjük, mily csekély számmal vannak ezek is felállítva, hogy csak 9,000 azon növendékek száma, kik polgári leányiskolákba járnak, akkor a polgári nőnevelést is elhanyagoltnak kell tekinteni. A harmadik társadalmi osztályról, t. ház, tudniillik a művelt osztályról, még kevesebbet kívánok szólani. Ami a képzettségnek alapjait illeti, ezeket a középiskolák, a magasabb képzettséget pedig az egyetemek nyújtják. És mit látunk, t. képviselőház, a társadalom ezen osztályánál? Azt látjuk, hogy oly sok az eltévesztett életpálya, hogy oly sok kétes existentiájú és oly sok elzüllött emberrel találkozunk a művelt osztályban, hogy ez csakugyan intőjel a kormányra nézve, hogy nincsen-e a hiba a nevelési rendszerben is, mely ezen körülményeket előidézi? És nem mondom, hogy kizárólagosan, de mégis bizonyos tekintetekben előidézi azt azon körülmény is, hogy az emberi élethivatás megtagadásával, elkövetésével annak, t. ház, hogy nem nézzük meg, kiben miféle hivatottság rejlik, már gyermekkorban, a fejlődés azon korában, melyben az élethivatások még nem jelentkeznek, szétválasztjuk, felbontjuk az embereket phalansterekre és azt mondjuk: ezekből nevelünk tudományos embereket, ezekből szakembereket. Az a sok eltévesztett életpálya szerintem részben ennek tulajdonítható, hogy tudniillik elkövetjük ezt a merényletet az ember szabad hivatása és rendeltetése ellen. Ha, t. ház, mint tegnap Kiss Albert t. képviselőtársam mondotta, más államok megtehették is, hogy a humanismus ellen irányuló reactio számára külön iskolákat állítsanak fel, nekünk, t. képviselőház, Magyarországban, a közoktatásügynek oly sok elhanyagolt ága mellett, nem lett volna szabad éveken keresztül százezreket és milliókat elfecsérelni azon luxusra, hogy a középiskolák kettősségét megteremtsük; nekünk a műveltség egészét nyújtó középiskolát kellett volna, ha másért nem, legalább takarékossági szempontból felállítanunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Egyáltalában nem szándékozom a t. ház figyelmét még hosszasabban felhívni a közoktatásügy mai állapotára. Csak azt mondom, hogy igenis történt haladás, történt fejlesztés a közoktatásügy terén, de az a nemzet viszonyához alkalmazva, szervesen és organicusan rendezve nincsen; hogy az a közoktatásügyi kormányzat, mely eddig Magyarországon uralkodott, csak sporadicus hatású, talán külföldi viszonyokat utánzó és nagyon sokszor csak külsőségeket szem előtt tartó politika volt. És azt mondom, hogy annak a közoktatásügyi politikának, melyet Eötvös inaugurált és a melyet ő ugy fejezett ki, hogy nem a fényes palotákban látja a közoktatásügy fejlesztését, hanem látja a népnevelésnek és a közoktatásügynek alulról, alapjában és rendszeresen való kiépítésében, annak a közoktatásügyi politikának nem folytatása a mi jelen közoktatásügyi politikánk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem szándékom, t. ház, positive felsorolni, hogy mint kellene, vagy lehetne e feladatokat helyesen megoldani. Mindnyájan tudjuk, hogy csak hosszas tanulmány és tanácskozások utján megállapítandó rendszerrel lehet elérni azt, a mit e téren meg kell teremteni; én csak negatíve nyilvánítom ki abbeli nézetemet, hogy mindaddig, mig a népiskolák az országnak minden helyén és minden zugán kiépítve és felállítva nem lesznek, mig e népiskolák az életviszonyokhoz nem alkalmazkodnak, mig a népiskolák mellett az alsó fokú szakképzés meg nem lesz, mig a polgári elemnek a polgári műveltség egészen meg nem adatik, ennek az elemnek középértékű szakképzettséget nem 20«