Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

150 61. országos ülés február 10-én, pénteken. 1888. vannak. Iskoláink száma csaknem 3,000-rel szaporodott. Az állam hivatalos nyelve az iskolákban tért hódított g iskoláink közül 31%-kal szállt le az idegen tannyelvű iskola. A tanítótestület tagjai képzettebbek, a paedagogia, az oktatás követelményei módszeres eljárásában jutnak kifejezésre s a mi a legfőbb, a népoktatásügyi közegeknek csak nem egészen 1 l°/o-a nem beszéli a magyar nyelvet. Népoktatási tanintézetek szervezete és tantervei megközelítik a kivánalmakat. Különös örömmel constatálom, hogy az elméleti oktatást kezdik összekötni a gyakorlati élet követelményeinek tanításával. A kertészet, mezei gazdaság, hazai ipar, méhtenyésztés gyakorlati tanítása anyagilag is segélyezheti az újabb nemzedéket az élet nehéz küzdelmeiben. Sőt e téren most sem tettünk még meg minden kívánni valót. E kor practieus irányzata megköveteli, hogy a kézimunka tanításának is tért adjunk közoktatásügyi tantervünkben. Hogy minő erkölcsi hatása és fontossága lenne e lépésnek, azt Berg, a hírneves dán philosophus, a ministeriumhoz intézett memorandumában bőven kifejtette. Már is vannak államok, melyek a kézimunka tanítását népiskolákban nemcsak támogatják, hanem azt kötelezővé is tették. így legújabban a franczia népoktatásügyi törvény. Finnország, Svédország, Dánia már rég meghonosították népiskoláikban a kézimunka tanítását. Mindenesetre lendületet nyerne népoktatásügyünk, ha pénzügyi viszonyaink megengednék, hogy népiskoláink tanítóinak congruáját legalább 400 forintban állapíthatnánk meg. Mert, t. ház, phrasis nélkül el lehet mondani épen erről az osztályról, hogy ők a társadalom mostoha gyermekei. Megkívánjuk tőlük a képzettséget, a munkakedvet, a tanügyi sikert, az állameszme fejlesztését, a modern kor által igényelt haladást s a mi fő, megkívánjuk azt a művészetet, hogy családosán megéljenek a semmiből. Sokan közülük még most is a száz évvel ezelőtt megállapított illetményeket élvezik. Haladtunk igényekben, haladtunk a nemzetgazdászati tényezők értékének emelkedésében, csak az ő illetményeik fokozásában nem. (Helyeslés.) Közoktatásügyünk legfejletlenebb intézményét a kisdedóvók képezik. Belátom azt, hogy e téren a társadalmi tevékenységnek kell pótolni a hiányokat. Az állam a legjobb akarat mellett sem tehet mindent s a szükségeset nem szabad feláldozni a hasznosért. Pedig a kisdedóvók nemcsak a nemzeti assimilatio munkájában birnak fontos hivatással, hanem a népesedési politika szempontjában is, statisticai adatok bizonyítják, hogy a kisdedóvók mellett csökkentek a halálozási százalékok s ugy az értelem, valamint a testi fejlődésre jótékonyan működnek közre. (Helyeslés.) Rátérek végre, t. ház, beszédem tulajdonképeni tárgyára, középiskoláink állapotára s azon mozgalom rövid ismertetésére, mely mondható, nemzetközi jelleget öltött s a középiskolák szervezetének megváltoztatására irányul. Ha már népiskoláinknak fontos feladata az állami nyelv terjesztése, mennyivel inkább kell felkarolni középiskoláinknak ezt az irányzatot. A tulajdonképeni intelligentia műhelyei a középiskolák, hol az ifjúságnak nyelvében és érzelmében magyarrá kell lenni. S csak örvendetes tényként constatálhatom középiskolai oktatásügyünk azon kimagasló eredményét, hogy tanulóifjúságunk részéről — beleértve a íl idegen tannyelvű intézet növendékeit — 96 és 7s°/o beszél magyarul. Ez az eredmény annál meglepőbb, mert középiskoláink felállításánál és szétosztásánál nem nemzetiségi, hanem vallási szempontok voltak irányadók. Midőn a hitújítás a tanügy terén új irányt és lendületet adott a tevékenységre, a verseny megindult a felekezetek között s a vallási küzdelmek fokára az iskolák kérdésében csomósult. Ugy a reformatio, valamint a catholicus visszahatás és újjáébredés fegyverei az iskolák voltak. Mindegyik fél iparkodott felülmúlni versenytársát iskoláinak számában és műveltségében. Bizonyos vidékeken csak azért állítottak fel iskolákat, hogy a vidék vallási jellege jobban kidomborodjék és consolidálódjék. Azt hiszem, t. ház, ez megjárta akkor, mikor a politicai irányelvek vezéreszméje vallási szempont volt, de a mióta Napóleon a nemzeti aspiratiók felkeltésével épen a nemzetiségi eszméket tette politikai irányelvekké, azóta az iskolák területi beosztásában is ezen politicai vezéreszmének kell kifejezésre jutni. (Helyeslés és tetszés.) Nem tartom azért kívánatosnak a kisebb városokban parallel felállított tanintézeteket. Semmi esetre sem mondható oktatásügyünkre kedvezőnek az a verseny, melyben egyik iskola a másik helyi iskolát abban akarja felülmúlni, hogy sokszor a tanügyi érdekek komoly veszélyeztetésével, iparkodik körébe csődíteni az ifjúság tömegét. (Helyeslés.) Nemzetgazdászati tőke elfecsérlésének tartom azt a költekezést, mely egyes vidékeken a szükségletet meghaladó iskolák fentartására fordittatik. Csekély véleményem szerint czélszerűbb lenne ezeket áthelyezni oly helyre, hol szükségpótlók s nemcsak culturalis, de politikai missiót is teljesíthetnek. (Helyeslés és tetszés,.) A középiskolai törvény életbelépte óta mindazon intézetekben, melyek közvetlen állami kezelés alatt nem állanak, még jobban kidomborodik a felekezeti jelleg. Nem a szerves tanügyi egység ezélja felé haladunk, hanem a felekezeti érdekek utjain divergálunk. Én azt hiszem, t. ház, ha a középiskolai törvényből a valláserkölcsi alap törölve nem lett volna, a felekezeti ellentétek ily