Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. országos ülés február 10 élessé nem váltak volna soha. A törvény által biztosított paedagogiai irányzat megnyugtatta volna a vallási érdekeket s nem keltette volna fel azt a resensust, azt a féltékenységet, mely a felekezeteket egyenesen utalja arra, hogy önmunkásságük által ellensúlyozzák a törvényben mentesített paedagogiai hiányt. Nem akarok én merev felekezeti álláspontra helyezkedni, mert az iskolák rendeltetését én a tanításban s nem a proselytáskodásban keresem. Oktatásügyünket a didaeticai elvek szempontja s ne a felekezeti féltékenység szűkkeblüsége vezérelje. De még sem hallgathatom el azon aggodalmamat, mely a tanügyi követelmények megszabásában, az autonóm felekezetek által fentartott középiskolák részére privilégiumokat biztosít. A tanügy czélbeli és lényegbeli egysége megköveteli, hogy ugy a tantervek megállapításában, valamint a tananyag keresztülvitelében orginicus egyöntetűségre törekedjünk. (Helyeslés.) Szivemből örülök mindazon előnyöknek, melyeket az állam, az állami teherviselés tekintetében az iskoláknak nyújt, de még sem tarthatom teljesen indokolt eljárásnak, hogy a kormány az egyenértéki adó kivetésénél más kulcsot állapított meg az autonóm felekezeti iskolák részére, mint a szerzetes rendek iskolái részére. Ott kivetési alapnak az adó 100-szorosát, itt pedig a tiszta jövedelem 20-szorosát fogadja el. A reciprocitás megköveteli a részrehaj latlanságot, mert a catholieus középiskolák csak ép oly cultur-hivatást teljesítenek, mint amazok. (Ugyvan!) Nagyon szeretném, ha a t. kormány a csonka középiskolák kérdését is mielébb megoldaná. Ezek nagyban hozzájárulnak a szellemi proletariátus terjesztéséhez. Teremtenek oly tömeget, melynek értelmi tőkéje az egyéni existentia megalapítására kevés, de a társadalmi elégületlenség szítására sok. A csonka középiskolákat vagy kikeli egészíteni, vagy practieusabb módon rendezett polgári felsőbb népiskolai, vagy ipariskolákká kell átalakítani. (Helyeslés.) Talán e reform hozzájárulna némileg ahhoz is, hogy a szülők nevelési czéljának egészségesebb irányzatot adjon. (Helyeslés.) A szülők és családok körében általánossá vált nézet, hogy gyermekeik jövőjét csak akkor biztosíthatják, ha azokat állami szolgálatba helyezhetik. (Ugy van! Ugy van!) Az ipar, kereskedelem s agricuitura körét érintő magánfoglalkozások, melyek nemcsak az egyéni helyzet függetlenségét, hanem a jólétet is előmozdítják, nálunk nevelési czélt nem képeznek. (Élénk helyeslés.) Egy kis biztos állás, kényelmes napimunkával, csekély fizetéssel, ez az iskoláztatás indító oka és végczélja. Az a gyakorlati irány, -én, pénteken. 1888. J5J mely az ipar és kereskedelem részére akar értelmes szakképzett magánhivatalnoki osztályt teremteni, társadalmi törekvéseinkben gyökeret verni nem tud. (Élénk helyeslés.) Az ily egyoldalú felfog oka annak, hogy az iskolai képzettséget a szülők nem a gyakorlati élet szükségletének tekintik, hanem oly értelmi kelléknek, melyet a qualificationális törvény megkövetel. (Élénk helyeslés.) A műveltség s az ezzel kapcsolatos társadalmi tekintély fogalmát azonosítják az állami szolgálattal. Sok szülő azt hiszi, hogy tiszteletre, tekintélyre gyermeke csak akkor tarthat számot, ha az adóhivatal utján jut gagejához. (Derültség és helyeslés. Halljuk!) Az ezen felfogáson alapuló hajlam káros következményei ott észlelhetők közgazdasági életünk szegénységében, industriánk fejletlenségében s ott észlelhetők ama ferde irányú társadalmi felfogásban, mely a kézimunka lenézésében nyilvánul. Szokásaink, hajlamaink erősen aristocrata szagúak (Halljuk! Halljuk!) s keztyűt húzunk, mielőtt az iparossal kezet szorítanánk. Pedig a munka becsület s a népek csak ott lehetnek servilisekké, a hol a munka tekintélye meg van gyalázva. (Zajos általános helyeslés.) Ez a felfogás megtámadja korunk nagy elvi irányzatát, a democratiát (Halljuk!) s akadályozza a társadalmi egyenlőség tudatának érvényre jutását. De lehetnek még károsabb következményei is. Teremthet oly improductiv osztályt, melynek az állam elébb utóbb existentiát nyújtani nem tud s a mely osztály a szellemi proletarismus minden adhaerentiájával és veszélyével fogja támadni a társadalmi rend alapjait. (Élénk helyeslés.) Annyit mindenesetre mondhatunk, hogy középiskoláink az utóbbi 10 év alatt tetemesen javultak. Ha a középiskoláinkban ép ugy, mint az angol iskolákban, a neveléssel is foglalkoznának, vagy legalább a nevelés némely teendőit a maguk körébe vonnák, még egészségesebb rendszere lenne oktatásügyünknek. De nálunk, t. ház, épen azért, mivel a középiskolákban a nevelési rendszer nem divatozik, a tanulók egyoldalulag fejlesztetnek és képeztetnek s nem jut azon paedagogiai hivatás kifejezésre, hogy az iskola nemcsak az értelem fejlesztésének, hanem a lélek képzésének és a művelődés eszközének tekintse magát a tanítást. (Helyeslés.) Azért, t. ház, a nevelés némi teendőit kellene bevonni iskoláink keretébe és ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a tanárok társadalmi tekintélyét és reputatióját is emelje, a mire pedig nálunk épen a nevelésügy szempontjából nagy szükség van. (Halljuk!) A tanári kar jelenlegi szervezetében teljesen új intézmény. A megszokott társadalmi cathegoriák keretén