Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. országos ülés február 10-én, pénteken. 1888. 149 közöketis fejleszteni,meíyekbenníinket győzelemre, vagy legalább is a helytállás reményére feljogosíthatnak. Ez a két eszköz, t. ház culturai eszköz : a vallás és az iskola. E két tényező parallel és osszhangző működése biztosíthatja csak az egészséges fejlődés menetét. Ezek egymástól el nem választhatók, de egymással össze sem zavarhatók a nélkül, hogy az vagy társadalmi controversiát, vagy culturvisszaesést ne idézne elő. A vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetése ekét tényező szükségleteit, összes ágazatait felöleli és mielőtt a részletek taglalásába bocsátkoznám, a dolog meritorialis részében egyáltalában csak annyit jegyzek meg, hogy nálunk a culturkiadások nem állanak arányban azon sziikséklettel, melyet a nemzet érdeke megkövetel; mert mig a hadügyi kiadások a honvédség szükségletének belevonásával mintegy 73 millió forintot tesznek ki : addig a culturkiadások ez összeg egy tizedrészét sem közelítik meg egészen. Tudom, t. ház, hogy ezen szomorú tény constatálása a dolog képén mitsem változtat. Századok kellenek még ahhoz, hogy a népek öntudatában gyökeret verjen azon humanisticus felfogás, mely az „abc" könyvét többre becsüli a legtökéletesebb Mannlichernél. (Élénk helyeslés.) Idő kell ahhoz, hogy az emberek megtanulják azt, hogy a vasat az Isten nem azért teremtette, hogy azt egymás szivébe mártsák, hanem hogy belőle ekétkovácsoljanak. (Általános élénk helyeslés.) Mindenesetre az iskola hozzá fog idővel járulni ahhoz, hogy oly nemzedék álljon elő, mely ezen törekvés jogosultságát nemcsak méltányolni képes, hanem ennek megvalósításával egy biztosabb alapon nyugvó civilisatió hasisát veti meg, T. ház! Az emberiség culturalis fejlődése világtörténelmi törvény. Már is észlelhetjük, hogy azon nemzetek, melyek a cultura minden ismérveivel rendelkeznek, meghódíthatják a hatalmasabb fajokat s nem a fajok tömegét, hanem annak qualitását illeti meg a politicai túlsúly. Mert az a nép, melyet harczban fegyverrel tipornak el, az, ha van benne vitális és államalkotó képesség, fel fog támadni valaha; de a melyet békéden culturfegyverekkel haladnak felül és aláznak meg, az nem támadhat fel soha, mert a haladás szelleme fog átgázolni rajta. (Általános helyeslés.) T. ház! Az oktatásügy ennélfogva nemcsak közkérdés, hanem politicai tényező is, a melylyel számolni kell. Az iskolákat én azon modern erődítményeknek tartom, melyeknek falai közé menekül a nemzet jövője. (Élénk helyeslés.) Azért én, t. ház, örömmel üdvözölném a cultus-budget mindazon tételeinek emelkedését, a melyek a tanügyi és oktatási kérdésekben a nemzet fokozottabb áldozatkészségét vennék igénybe. Az összes állami beruházások között ez a legszilárdabb befektetés, a melynek következményei messzebb hatók, mint hinnők. (Halljuk!) Tekintetbe veszem azonban államháztartásunk megzavart egyensúlyát, mely a pénzügyi válság követelő erejével utal bennünket e takarékosságra és belpoliticánknak csakis ezen domináló elvével menthető azon megtakarítás, melyet a költségvetés tételeiben észlelünk. Nem értek teljesen egyet azon felfogással, a melylyel Kiss Albert és Irányi Dánielt, képviselőtársaim tegnap költségvetésünk irányzatát critisálták. Nem 25,000 írttal kevesebb vétetik fel az idén, hanem — mint a költségvetés egyszeri áttekintéséből meggyőződhetünk — a jelen előirányzat 9,365 frtnyi tiszta többletet tüntet fel. Csak az iskolák czíménél 43 ezer és egynéhány száz forint az emelkedés, de a takarékosság elvének szigorú követése mégis lehetővé tette, hogy azt a differentiát, melyet a tanintézetek czíménél növekvő összeg idézett elő, erre az előbb említett minimális reductióra, vagyis 25,000 frtra szállítsuk le. Sajnos, a mint én is elismerem és szivemből fájlalom, hogy ezt az eredményt, az előirányzatnak ezen összeállítását nem a jövedelmek fokozásával, hanem rednctiókkal értük el. Ezt a reductíonális rendszert én szivemből sajnálom, mert már a múlt évi költségvetés elment a takarékosság azon utolsó határáig, a meddig tanügyünk és cultusügyünk sérelme nélkül el lehetett menni. A jelen költségvetésben a reductiók csakis ezen érdekeknek komoly veszélyeztetésével eszközölhetők. Eészint tan- és oktatásügyünk állapotának hiányai, részint folyton fejlődő követelményeink nemcsak a reductiót, hanem még a stagnatiót sem tűrik. A cultura természetes jellemvonása a fejlődés, a haladás; a ki e tekintetben nem tett meg mindent, az semmit sem tett; és a ki valamit elhanyagolt, az mindent, még a komoly eredményt is veszélyezteti. T. ház! Ha elfogulatlanul akarjuk birálni közoktatásügyünket, közoktatási állapotainkat, be kell ismernünk, hogy a népiskolai közoktatásról szóló törvény életbelépte óta állapotaink e téren javultak. Az iskolák külső s belső fejlődése, a tankötelesek iskolalátogatása kedvezőbb statisticai számarányokat tüntet fel, mint ezt csak pár évvel ezelőtt is remélhettük. Irányi Dániel t. képviselőtársam számokkal fejezte ki a haladást, én akönynyebb áttekintés végett százalékokban fogom kifejezni. (Sálijuk!) A népiskolai törvény keletkezése óta az iskolába járó tanulók száma 31%-kal, sőt a vasárnapi iskolásoké 814°/o-kal növekedett. (Egy hang balfelöl: Á papiroson!) Én a statisticai adatok helyességéről nem állok ugyan jót, mert nem magam szereztem be őket, de feltétlenül bizom azon hivatalos közegek lelkiismeretességében, (Helyeslés jobbfelöl) a kik e feladatnak teljesítésére hivatva