Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

fii. országos ülés február lö-én, pénteken. 1888. J 45 fr 0 tudniillik, a papa jubileumáról megemlékezve, azt mondta, hogy tapintatlanul jártak el egyes katholikus főpapok, hogy felirataikban az összes magyarországi katholikusok nevében felvetették a pápa világi uralmának kérdését. Nem kétli, hogy a magyar katbolikusok összegsége nem értett ebben főpapjaival egyet és nem nyilvánított olyan óhajt, mely a nekünk drága olasz szövetséget is veszélyeztethetné. Hát akár kételkedik a képviselő ur, akár nem, e tekintetben ki kell jelentenem, hogy a t. képviselő ur már felekezeti álláspontjánál fogva e kérdésben competens nem lehet; valamint azt hiszem, hogy ilyen nyilatkozatra mandátumot katholikusoktól aligha kapott. A mi magát a jubileumi mozgalmat illeti, azt rendezték katholikus főurak és katholikus főpásztorok. És ha a mi katholikus főuraink, mint az ősi magyar vallásnak rendületlen hívei, ez alkalommal actióba léptek, politikailag nem tüntettek, csak vallási érzelmeiknek adtak kifejezést; azt hiszem, ez ellen nem lehet senkinek kifogása. A mi pedig a katholikus főpásztorok eljárását illeti, első sorban kellett, hogy ők belássák, hogy a pápa világi hatalma, valamint eddig, ugy ezután is ; gondviselésszerüleg szükséges, a nélkül a lelki, hatalom nem gyakorolható függetlenül. Ezt a belátást főpásztorainkban, a magyar katholikusok milliói tisztelettel fogadták és egyesültek velük érzelemben és ezen érzelem nyilvánításában is ; a mint ezt a csaknem két milliónyi aláírás is igazolja. Ezek után csakugyan struezmadár politikusnak keli lenni annak, a ki nem tudja, hogy e mozgalmat nemcsak a magyar katholikusok ínscenirozták, hanem az egész világ katholikusai és midőn ők egyszerűen egyéni meggyőződésüknek vallási és nem politikai tekintetben adtak kifejezést, ezt sem a főpapoktól, sem katholikus főurainktól rossz néven venni nem lehet. Vegyük a dolgot objective. A pápa világi fejedelemségének ügye a legközelebbi időkben a monarchia mindkét államában megtartott delegatiókban államférfiúi bölcsességgel lett egyrészről felszínre hozva, másrészről tiszteletteljesen tárgyalva. így méltán és jogosan állíthatom tehát, hogy a római ügy megoldása nemcsak Magyarországban, hanem egész Európában szőnyegen forog és ezzel, t. ház, azt hiszem, egész reálisan és objective megfeleltem az engem közelebbről érdeklő támadásra. De egyúttal, hogy e sajnos praeeedensnek eleje vétessék, tiltakozom a magam és elvtársaim nevében az ellen, hogy valaki a magyar képviselőházat olasz montcertorióvá tenni megkísértse. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. A mi t. képviselőtársamnak azon felfogását illeti, hogy ezen mozgalom által a mi szövetségünk Olaszországgal szemben veszélyeztetnék, kijelentem, hogy bizonyára a magyar katholicismus lesz hivatva síkra szállani a haza védelmére, ha bármely ellenséggel szemben kell fellépnünk. (Egy hang a szélső baloldalon: Hát a protestánsok ?) És a többi keresztény felekezetek ; nem pedig a nazarénusok, kiknek védelmére annyiszor kelt. síkra a t. képviselő ur, de a kik a véradótól rettegnek és irtóznak és igy a hazát megvédelmezni nem fogják. Én azt hiszem, hogy az ilyen mindenféle állam-veszedelmes secták szaporítása épenséggel nem kívánatos és csak helyeslem a t. minister ur e tekintetbeni kijelentését, kivel pedig tudva lévő, hogy politikai tekintetben egy gyékényen nem árulok. A mi a képviselő urnak azon enuntiatióját il leti, hogy az utóbbi időben lábrakapott az ultramontán irányzat, sajnosán constatálom, hogy jóllehet, nagyon is szeretnék nyomára jutni ilyen ultramontán irányzatnak, mai napság sem Budapesten, sem a vidéken, sem az országban, sem e házban, sem másutt, annak nyomára nem jöttem ; és nagyon megköszönném, ha a t. képviselő ur nekem ezen irányt közelebbről megjelölni szíveskednék és különösen, ha szives volna definiálni az ultramontanismus jellegét. Mert ha egyáltalán a katholikusokat nevezi ultramontanoknak : akkor attól nem zárkózhatom el és magam is, a jóravaló katholikusok is, azoknak declarálják magukat. De nagyon naiv a t. képviselő urnak azon kijelentése, midőn kárhoztatja a kormányt bátortalanságáért, mely az ultramontanokat felbátorítja. Én csakugyan mindig ellenséges állást foglaltam el és fogok elfoglalni politikai tekintetben a jövőben is a kormánypárttal szemben. De midőn azt hallom, hogy ezen czímen támadják meg a kormányt : akkor csakugyan a sajnálkozásnak bizonyos érzete fog el engem is politikai ellenfeleimmel szemben ; mert hisz az ellenzék folyton azt hangoztatja, hogy a kormány túlbátor és merész és igy tovább, hogy mindent megenged magának és erőszakoskodással vádolja, most pedig egyszerre bátortalannak tünteti fel. Én a t. képviselő urnak e kijelentését felette naivnak tartom, de kijelentem azt is, hogy az ultramontanismus nem ellenkezik a hazaíisággal, hanem ellenkezőleg quintessentiája a hazafiságnak. (Élénk derültség) és Irányi képviselő ur, mint az erkölcsnemesítő egyletnek elnöke, tudhatná, hogy az ultramontanok erkölcsi tekintetben sem igen szoktak kifogás alá jönni és a törvényszékeknek is vajmi kevés bajuk van az ultramontanokkai, legalább ultramontán síkkasztókat és ilyféléket alig 19