Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

1^6 61. országos Ülés Íebra4r 10-én, pénteken. 1888. lehet felfedezni e mai világban, azokat másutt kell keresni. Itt végzek ezen, tudom hogy nem kedves és igen kényes kérdéssel és ezek után áttérek a dolog velejére, a képviselő ur azon utolsó enuntiatiójára, mely szerint az ultramontanokat azzal vádolja, hogy a községi és állami iskolák ellen küzdenek. T. ház! Én ugy tudom, hogy nemcsak a katholikusok nem barátai a közös, vagyis állami iskoláknak, hanem a többi keresztény felekezetek sem, mert meg vannak arról győződve, hogy valamint jó katholikusokat csak a katholikus iskola, ugy jó protestánsokat csak a protestáns iskola képes nevelni. És ha végig tekintünk Európa államain, ugy tudom, hogy vannak tisztán protestáns államok, a hol a felekezeti iskola van behozva és csak elvétve vannak állami iskolák. De miért is küzdenek a felekezetek az állami iskolák ellen? Azért, mert az állami iskola a vallás-erkölcsi nevelést nem istápolja annyira, mint a felekezeti iskola és igy, ha Irányi t. képviselőtársam avval igazolja az állami és községi iskolákat, hogy hiszen a hittani órák ott is meg vannak állapítva, ki kell jelentenem, hogy ez engem ki nem elégíthet. Hiszen a felekezeti iskolának jellege épen abban áll, hogy nem szorítkozik egyedül a vallásoktatásra, hanem a vallást a többi tantárgyakkal is összefüggésbehozza és azokat mintegy átlengi. Nagyon csodálom, hogy épen Irányi t. képviselőtársam ki az állami iskola mellett pálczát tör, mikor meg vagyunk győződve arról, hogy mit voltak képesek producálni a felekezeti iskolák, valamint azt is látjuk, hogy az állami iskolák mai napság valami különös eredményeket felmutatni képesek nem voltak. Elvben én sem vagyok ellensége az állami, vagy közös iskolának, a hol arra szükség van. Állítson az állam iskolákat, a hol azt a hitfelekezetek nem képesek a maguk erejéből fentartani; de nem helyeselhetem az egyes községeknek azon eljárását, hogy ott is, a hol van jó felekezeti iskola, csupa concurrentiából állami iskolátállítanak fel; mert hogy mennyire kezdi magát lejárni ezen intézmény és hogy mily kevés barátja van a közös iskolának, azt illustrálom egy esettel. Az én kerületemben, a szempezi kerületben, az 1868 utáni időkben az egyes iskolafentartók közös iskolákat állítottak fel, de miután csalódtak várakozásaikban és az állam nem volt képes a segélyt részükre kiszolgáltatni, a melyet igéit és a melyre kötelezte magát, beállt a reactió és egy oly iskolafentartó, mint például Eszterházy Antal gróf, ki négy községi iskolát állított fel, okulva a tapasztaltakon, a legújabb időben felekezeti iskolát kivan felállítani. És itt igen kérem a minister urat, legyen szives engemet igen röviden megnyugtatni annyival inkább, mivel ez irányban i a múlt ülésszakban interpellatiót intéztem, miért ellenzi a t. minister ur azt, hogy egy felekezet a közös iskola helyett felekezeti iskolát állítson ? — Ismerem a ministeri rendeletet, de ennek alapján némi nehézségekkel kell küzdenünk. Az illető szakministerium ugyanis megkívánja azt, hogy a felekezetek megtérítsék azon költségeket, melyeket azon időtartam alatt, mig a községi iskola fennállott, az állam beruházott. Azt hiszem, t. ház, hogy ha culturalis czélokra áldozott az állam, ezeknek mintegy kamatait élvezi a nemzedék. Hogy miért kellene tehát ez alapon visszakívánni a befektetett összeget, nem értem; ha mégis azt kívánná, hogy a netán felállított iskola-épület költsége téríttessék meg, ezt teljesen méltányosnak találom. A mi az állami iskolát illeti, t. ház, én felekezeti szempontra helyezkedve, különösen azért nem vagyok annak barátja, miután legtöbb esetben megtörténik legtöbbnyire a katholikusoknál az, hogy sokszor nem katholikus, nem is keresztény, hanem igen sokszor zsidó tanító is oktatja a katholikus gyermekeket, minek azutánigenszomorú, következményei vannak. Legújabban Bécsben az úgynevezett Allina eset, mely a hírlapokból ismeretes, zavarta meg a közvéleményt, midőn megtörtént a collisió a katholikus templomatya és a zsidó tanító közt. A tanító ugyanis nemcsak arra van utalva, hogy a fiatal nemzedéket oktassa,hanem arrais,hogy azt valláserkölcsileg nevelje. így megtörténik igen sokszor, hogy az a nem keresztény tanító kénytelen az iskolás gyermekeket a templomba isteni tiszteletre kisérni. Bizony szerencsétlen és szomorú helyzete lehet egy tanítónak akkor, a mikor az ifjúságot oly templomba kell kisérnie, a mely vallásnak nem csak nem tagja, de talán ellenszenvvel is viseltetik ezen vallás dogmái és ceremóniái iránt. Bécsben egy Allina nevű tanító, ki esetleg izraelita volt, midőn a templomba isteni tiszteletre vezette a gyermekeket, ott kevésbbé illedelmesen viselte magát és ezért a templomatyától rendre utasíttatott. Midőn a tanító ennek alapján becsületsértés czímén elégtételt kivánt, az bűnhődött, a ki competens volt a rendre utasításra s az ítéltetett 15 frf pénzbirságra. Azt hiszem, hogy nem kívánja senki, hogy ily praecedensek Magyarországon előforduljanak. De a mi a statistikát illeti, t. ház, ez és a mindennapi tapasztalat legjobban illustrálja, hogy mennyire hál állami közös iskola. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy ezelőtt 20 évvel a tolvajok többnyire koros emberek voltak; manap hajmeresztő kora érettséget mutatnak. Tizenkét éves korukban már megkezdik mesterségüket, 15 éves korukban már lakatokat törnek, 20 éves korukban pedig már gyilkolnak. (Mozgás.) Ezek adatok, melyek elől senki el nem zárkózhatik. Ha párhuzamot vonunk a régibb idő és a mostani közt, azt tapasztaljuk, hogy mig pél-