Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-60
60. országos ülés február 9-én, csütörtökön. 1888. 139 hetne megkedveltetni oly magyar könyvek olvasását, melyekben csakugyan magyar lélek, magyar sziv nyilatkozik megfaanrisítatlan magyar nyelven és feledik, hogy e nagy gyermekeket, mikor még kis gyermekek voltak, ők csábították idegen éghajlat alá. A magyar könyvpiaczot valósággal elárasztják külföldi, kalandos utazási könyvekkel, a magyar fiút megutaztatják a napban, holdban, csillagokban, Ázsiában, Afrikában, Amerika ős rengetegeiben, de hogy Magyarországot is megismerje, azt a hazát, a hol született, a hol nevelkedett, arra a mi kiadóink nem gondolnak. (Helyeslés.) Tehát kiadóinkra, az ők lelkiismereteikre nem lehet bizni a magyar gyermekvilág, a serdülő ifjúság szellemi táplálékát. Ott volna még a magyar tudós aeademia. (Halljuk! Halljuk!) A magyar tudós aeademia valóban nagy szolgálatot tenne a nemzetnek, ha tudós tagjainak nevelését már a zsönge, fogékony gyermekkorban megkezdené, (Derültség) igy aztán kilátásunk lehetne arra, hogy lesz valaha igazán magyar, tudományos irodalom és lesz egy közönség, mely igazán tudja is élvezni az igazán magyar, tudományos irodalmat. Ám az academiának magasabb czéljai vannak, hogysem magához ölelné a magyar gyermekvilágot. A franczia tudós aeademia megjutalmazza a jó gyermek- és ifjúsági könyveket, a gyermek-újságokat; a magyar aeademia még tudomást sem vett az egyetlen magyar gyermekujságról, a „Kis Lap"-ról, mely 20 éve küzd a hasonló külföldi újságokkal és egész nemzedéket nevelt fel hazafias szellemben, (ügy van! XJgy van!) Tehát, t. ház, sem a könyvkiadók, sem az aeademia. Nincs más mód, mint hogy a közoktatási kormány vegye jóindulatú támogatásába a gyermekvilágot. Én határozott indítvánnyal nem állok elő, t. ház, mert ismerem pénzügyeink sanyarú álla potát, de jövőre nem tartom kivihetetlennek, hogy a közoktatásügyi kormány részben bizzon meg előkelő, erre alkalmas tehetségű irókat gyermek és ifjúsági könyvek Írásával, részben pedig pályadíjakat tűzzön ki. Ellenvethetnék itt, hogy hiszen a közoktatási kormány megpróbálta már a „Jó könyvek" -kel, melyek a nép számára voltak irva. Nagy áldozatokat hozott s mi lett az eredmény? AÍ, hogy a ponyva ma is Rózsa Sándor, Sobri és társainak dicsőségét hirdeti. Én, t. ház, elismerem, hogy nagynevű iróinkinknak jó nagy része nem tud irni a nép számára; nevezetesen abban a téves felfogásban szenvednek, hogy tökéletesen egy a „népies történet" és a „népnek való történet". S népies történetet irnak a népnek, holott az intelligens közönségnek való volna. Másik oka, hogy meg nem gyökerezhettek a „Jó könyvek", az a nem élelmes elterjesztésnek tulajdonítható. Épen azért ajánlom a jövőre, hogy a közoktatásügyi kormány pályadíjakat tűzzön ki ifjúsági művek írására, mert igy alkalom nyilik ismeretlen, de esetleg alkalmas tehetségeknek is a magyar nyelvnek és ifjúsági irodalomnak fejlesztésére. Az sem lenne fölösleges, ha a közoktatásügyi tanács, amely iegelőkelőbb tavernákból áll, sorba venné az ez időszerűit forgalomba levő gyermek és ifjúsági könyveket, azokat lelkiismeretesen megbírálván, bírálatát közzétenné az Összes újságokban és figyelmeztetné a szülőket, hogy mely könyvek alkalmasak, érdemesek a megvételre és melyek nem. (Helyeslés jobbfélől.) Ez volna leghathatósabb módja a selejtes, silány ifjúsági könyvek kiirtására. De közoktatásügyi kormány hathatna még a könyvkiadókra is épen az által, hogy az általuk kiadott könyvek legjavát megjutalni?zná. Ezáltal ambitionálná jó könyvek kiadására. Ismétlem, t. ház, én mindezt nem akarom azonnal, mert nagyon jól tudom, hogy sok évnek lelkes munkája kell ahhoz, hogy a megszokott rosszat lerázzuk magunkról; de egyszer mégis kezdeni kell, kezdeni a jövő Magyarország érdekében. A mi a közoktatásügy egyes tételeit illeti, én sokkal nagyobb készséggel szavaznám meg, ha jóval nagyobb összeg volna előirányozva, de ezt az általam keveslett összeget is abban a, reményben szavazom meg, hogy a közoKtatásügyi kormány a jövő évi költségvetésben a gyermekvilágról sem feledkezik meg. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Kiss Albert: T. képviselőház! Azon komoly felszólalás után, melyet jelen vitaalkalmával Irányi Dániel t. képviselőtársam hangoztatott és a t. közoktatásügyi minister ur nyilatkozata után eltérve előzetes szándékomtól, csakis a közoktatásügyi tárczát és azt is csak pénzügyi tekintetben óhajtom egészen tárgyilagos és rövid bírálat tárgyává tenni. A mi első sorban magát a népnevelést illeti, kész örömmel elismerem, hogy az előttünk fekvő 16 ik számit jelentés, mint ezt Irányi Dániel t. barátom jelezte, eléggé őszinte, sőt annyira őszinte, hogy én magának a jelentésnek statistieai adataival fogok pusztán és kizárólag foglalkozni. Népnevelési ügyünkre nézve azonban annyit megjegyzek, hogy én Irányi Dániel t. képviselőtársam beszédének azon részével nem értek egyet, midőn pénzügyi szempontból a népnevelés szükségleteire előirányzott összegről elfogadta a t. minister ur azon kijelentését, hogy midőn ezen czímen 25,000 forint meggazdálkodás irányoztatik elő, ez a népnevelés terén csak megállapodást jelent. Bocsánatot kérek, de én ezt elismerni nem tudom. Mit mond ugyanis maga a minister ur erre vonatkozólag saját jelentésében? A jelentés igy szól: „Bármennyire kívántam volna is a népne18'
