Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-60
140 60. országos ülés február 9-én, csütörtökön. 1888. velés javadalmát emelni: azt, tekintettel az ország kedvezőtlen pénzügyi viszonyaira, még 25,000 forinttal csökkentenem is kePett. E csökkentés természetesen egyelőre megállapodást jelent népnevelési intézményeink továbbfejlesztésében annyiban,, a mennyiben a már elvállalt kötelezettségeken felül új iskolák állításába vagy állami kezelésbe való átvételébe, úgyszintén új segélyek elvállalásába egyelőre nem bocsátkozhatom." T. ház! Az én felfogásom szerint ezen megállapodás, melyet itt körülirtam, nem megállapodás, hanem határozott hanyatlás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert népnevelésünk terén, ha az európai államok közt fenmaradni s az ezen téren folyó versenyben résztvenni akarunk, nem szabad megállapodnunk, mert ez a tér az, a hol már a megállapodás határozott hanyatlás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezen kijelentésnél e házban a kormány és az azt támogató többség politikája ellen erősebb vádat elhangzani még nem hallottam. Kilencz éven át figyelmesen hallgattam mindazon fölszólalásokat, melyek itt elhangzottak; de ezen vádnál erősebb vádat soha a kormány és az azt támogató többség ellen még ezen házban és a nemzet szine előtt elhangzani nem hallottam. Az a kormány és az azt támogató többség, mely épen az ország pénzügyeinek rendezésére vállalkozott, a 12, majdnem 13 évi kormányzás után ekként kénytelen a nemzet előtt megvallani, hogy 25,000 forint évi összeg megtakarítása czéljából népnevelésünk fontos ügyét fejlődésében megállítani kénytelen. Ez, t. ház, oly vallomástétel, melyre most csak rámutatok, de belőle a következtetést beszédem végén ki fogom vonni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek kijelentése után, minthogy a népnevelés ügyével Irányi Dániel t. képviselőtársam részletesen foglalkozott, én áttérek egy másik tárgyra, középiskolánk fejlődésének ügyére, mivel a jelentés legnagyobb része épen ezzel az ügygyel foglalkozik, a mit én, a megalkotott középiskolai tör vény után nagyon természetesnek találok. Én azt a hosszú és — elismerem — nagy gonddal kidolgozott jelentést figyelemmel átolvastam. Gondolkoztam annak tartalma felett, hogy magamnak képet alkossak azon politikáról, amely a t. minister urat középiskolai oktatásunk terén a jövőben vezérelni fogja. Elismerem, t. ház, hogy azon jelentésnek 107. és 108. lapján egy kijelentéssel találkozunk, melyet én többször hangoztattam e házban és melyre a t. minister ur figyelmét sokszor felhívtam. Szavaim elhangzottak, félreértették vagy félremagyarázták azokat, de ma már a tapasztalás igazat adott az én szavaimnak és ma már a t. minister ur jelentésében, habár nagyon halványan színezve s a pénzügyi helyzet kényszerhatása alatt, de mégis ott találom azon pontot. Megjegyzem, t ház, hogy én nem felekezeti szempontból szólok és be is fogom bizonyítani, hogy szavaimat egészen más érdek, a magyar nemzetiség szempontjából intézendő tanügyi politika érdeke vezérli. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ilyen szempontból bírálom én a középiskolák állapotáról szóló jelentést és ily szempontból hívom fel az általam kimutatandó statisticai adatokra a t. háznak becses figyelmét. (Halljuk!) Azon a helyen ugyanis, a melyre hivatkoztam, a következő jelentés áll: (olvassa) „A közép iskolai törvény által adott abbeli jogomat, hogy azon középiskolákat, melyek a törvény követelményeinek meg nem felelnek, megintéseimmel szoríthassam állapotuk javítására, igen mérsékelten gyakoroltam ; mert láttam, hogy a hol még erő van, megvan a jó akarat is, csak idő kell ezen jóakarat kifejtéséhez." Ezt hangoztattam én a középiskolai törvény megalkotásakor, hangoztattam azóta is. ürülök rajta, ha elvégre — bár szomorú tapasztalat árán —• jelen pénzügyi helyzetünkben is a t. minister ur jelentésében ugyanezt olvashatom. Mert, t. ház, e kijelentés egy igen fontos ügygyel nagyon szoros, elválaszhatatlan összeköttetésben van. A minister ur ugyanis jelentésében a 108. lapon, a mikor arról nyilatkozik, hogy középiskoláink legnagyobb részénél, különösen a gymnasiumok egyes osztályaiban a növendékek létszáma nagyobb a törvényben meghatározott 60-náí, azt a kijelentést teszi, melyszerint ő mindent elkövet, hogy a tanulók számát a törvényes létszámra, vagyis legalább 60-ra leszállítsa, de gondjaleend rá, hogy ezen korlátozás soha ne érje a helybeli tanulókat, csakis az idegeneket, a kik felkereshetnek más gymnasiumot is. Én ezen ígéretet természetesnek találtam, de ezen Ígéret, tagadhatlanul, igaz, hogy azon városok lakóinak, melyekben ezen középiskolák elhelyezve vannak, más vidék lakói felett igen lényeges kedvezményt ad, valamint tagadhatatlanul igaz, hogy azon városok lakói, a hol középiskolák elhelyezve vannak, már ezen Ígéret nélkül is nagy kedvezményben részesülnek azon vidékek lakói felett, a hol középiskolák nincsenek. Már most nem kicsiny fontosságú azon kérdés, hol vannak tehát, mely városokban elhelyezve azon középiskolák, főleg azon gymnasiumok, a melyek a t. minister ur rendelkezése alatt állanak, vagy általa felügyeltetnek ? Ha megnézzük, mit találunk ? Állami főgymnasiumaink vannak Budapestet kivéve Fiumében, Losonczon, Nagy-Szebenben, Fehértemplomban, Pancsován, Zomborban. Tehát egytől egyig mind oly városokban vannak állami főgyumasiumaink, a melyeknek lakosai nyelvükre nézve nem magyarok. De menjünk tovább, nézzük
